Kötelező erre évi 600 milliót költeni?

Az egyeztetések nyomán úgy tűnik, hogy döntően 3 kérdésben látszanak megmerevedni a biztosítói álláspontok. Az egyik legnagyobb gondot a kártörténeti nyilvántartás és annak kezelése jelenti. A társaságok nem nézik jó szemmel, hogy a leendő szabály egy kvázi pozitív adóslistát hozna létre, amelybe az összes szerződés valamennyi anyaga bekerülne ahelyett, hogy a kártörténeti adattár csak a lejárt szerződéseseket és azokat tartalmazná, akiknek káruk volt.

Külön kérdés, hogy minek egy újabb nyilvántartás, amikor a BM Központi Adatnyilvántartó Hivatala ma is kezeli a szerződéses nyilvántartást - így kettős adatbázis jönne létre. A biztosítók, amelyek évente nagyjából 600 millió forintot hagynak a BM-nél az adatkezelésért, nem szeretnék pluszköltségekbe verni magukat a további nyilvántartásért.

Megütközést keltett a szakmában, hogy a bónusz/malusz rendszer további szabályozását a jogalkotó a jelenlegi törvényen kívül, egy a későbbiekben megszövegezendő - és törvénymódosítás nélkül változtatható - miniszteri rendeletben kívánja szabályozni.

A biztosítók azzal sem értenek egyet, hogy speciálisan a kgfb-re vonatkozva a jogalkotók létrehoznák a kártalanítási garanciaalapot. A biztosításnál eddig nem volt ilyen alap - a biztosítók szerint nem is kell ilyen szervezet -, ha viszont a jogalkotó tényleg szükségét érzi egy kártalanítási alap létrehozásának, akkor arra nincs magyarázat, hogy miért speciálisan egy üzletágra vonatkozik a garancia előírása.