"Értékesítőké a felelősség" - Interjú Király Júliával

Király Júlia: A biztosítói piacon az elmúlt években megszokottá váltak a befektetési egységekhez kötött (unit linked) termékek. Az életbiztosítások esetében dinamikusan emelkedett e termékek állománya, részarányuk 50 százalék körül van a díjtartalékokban. A unit linked lényege - mint tudjuk - hogy a biztosítás megtakarítási lábán kumulálódó tartalékot egy előre meghatározott kockázati profillal rendelkező befektetésbe helyezik el. Jellemző megoldás, hogy a kapcsolt termék esetén befektetési alapokba kerül a megtakarítás - sajnos, azt pontosan nem tudjuk milyen típusú befektetési alapokba. Hiányzik a piacról egy kellően részletes, mégis aggregált kép - az információhiány pedig mindig kockázat.
A banki háztartási hitelezési piacon az utóbbi időben megfigyelhető az életbiztosításokkal kombinált termékek terjedése, azt egyre több bank vezeti be hiteltermékei közé. A hazai háztartási piacon megjelent kombinált termékek többnyire olyan jelzáloghitelek, melyek megtakarítást is tartalmazó vegyes életbiztosítással (eléréses, vagy unit linked), vagy lakás-takarékpénztári megtakarításokkal vannak összekapcsolva. Ezek közös jellemzője, hogy az ügyfél a futamidő egy részében, vagy teljes hosszában csak a kamatokat fizeti a banknak, míg a tőkét a kapcsolt terméken gyűjti. Egy deviza alapú jelzáloghitelhez kapcsolt életbiztosítási / megtakarítási termék alapesetben jelentős árfolyam- és tőkekockázatot tartalmaz. A termék konstrukciója mérsékelheti mindkét kockázatot - de ehhez a termékeket szinte egyesével kell elemezni. Ennek megfelelően egy életbiztosítással kombinált hitelterméknél különösen megnő a "felelős hitelező" felelőssége: milyen módon alakítja ki a terméket, milyen módon értékesíti azt, milyen módon biztosítja, hogy ügyfele kockázati profiljának megfelelő terméket kapjon. Ugyanezt egy "szimpla" befektetési terméknél a MIFID (illetve hazai implementációja) kőkeményen kikényszeríti (miközben a termékértékesítést az életbiztosításhoz kapcsolt termékekkel együttjáró halmozott adókedvezmények sem támogatják).

PC: Mekkora potenciál lehet a piacban?

Király Júlia: A kombinált termék két, egyenként is sikeres elemből építkezik. Ebből az első a jelzáloghitel. Magyarországon a lakásvagyon 90 százaléka magántulajdonban van, és a teljes lakásvagyonnak körülbelül 30 százaléka terhelt jelzáloggal. Látszólag, még bőven van tere a további eladósodásnak - de a jelenlegi nemzetközi példák óvatosságra intenek. A jelenlegi pénzügyi turbulencia egy "szimpla" jelzálogpiaci válságból indult ki, ahol szintén úgy gondolták, hogy a jelentős lakásvagyon jelzálogosításának még bőven van tere. Az összetett termék másik eleme, a megtakarítással összekapcsolt életbiztosítás, lényegét tekintve "újracsomagolt" befektetési alap (a strukturált termékek kockázataira szintén jó példát mutat a jelenlegi pénzügyi turbulencia). Ezek a megtakarítási termékek az utóbbi időkben nagyon népszerűek voltak, a háztartások pénzügyi vagyonán belül arányuk folyamatosan növekedett. A két, egyenként sikeres termék kapcsolása tehát valószínűleg szintén piaci sikerre tart számot. A penetrációt két tényező tovább erősítheti. Egyrészt a háztartási jelzáloghitelezésnél az értékesítési csatornák között vezető szerepre tettek szert az ügynöki hálózatok, melyek az agresszív piacszerzésben segíthetik a bankokat, másrészt felméréseink szerint a bankok hitelkínálati nyomása a jövőben is erős marad a háztartási hitelezési piacon, ami szintén a termék terjedését támogatja.

PC: Mit mutat a nemzetközi tapasztalat?

Király Júlia: Csak egyetlen hozzánk igazán közelálló esetet, az osztrák példát mutatjuk be röviden. Ausztriában a deviza alapú háztartási hitelezés egyik jellemzője, hogy azok nagy részéhez (80-90 %) tartoznak kapcsolt befektetési termékek (repayment vehicle). Ezek döntően befektetési alapok, vagy eléréses életbiztosítások. A kapcsolt befektetési termékek devizaneme jellemzően eltér a hitel devizanemétől. A háztartások gyakorlatilag "carry-trade" spekulációt folytatnak, alacsony kamatozású svájci frank és japán jen alapon adósodnak el, míg befektetéseiket magasabb hozammal kecsegtető eszközökbe fektetik. A jen alapú hitelek részaránya ezen hiteleken belül gyors növekedésnek indult a kilencvenes évek végén, csúcsát 2001-2002-ben érte el, majd az állomány rendkívül viharos sebességgel leépült 2004 végére, és jelenleg is alacsony részaránnyal bír a deviza alapú hitelek között. A gyors leépüléshez jelentős mértékben hozzájárult az osztrák felügyeleti hatóság 2003 októberében kibocsátott szigorú fegyelmező erővel bíró ajánlása. Az ajánlások -többek között- felhívták a deviza alapú hitelezési gyakorlatot folytató bankokat a megfelelő hitelezési- és kockázati limitek kialakítására, az adósok szigorú hitelképességi vizsgálatára, azok folyamatos monitoringára és stressz tesztek bevezetésére. A kapcsolt befektetési termékek esetén az elvárások a hangsúlyt a kapcsolt befektetés hozamának a gondos előrejelzésére, annak kiszámíthatóságára, folyamatos monitoringára helyezik. Amennyiben a befektetés megtérülésének a nyomon kísérése nem megoldható, az ajánlás a kapcsolt befektetési terméket kizárja, mint hitelfedezetet. A megoldást tehát a felelős bankári modell erősítése jelentette.

PC: Kinek a felelőssége a kombinált termékekben való kockázatok kommunikálása a fogyasztók felé?

Király Júlia: Az értékesítőé: legyen az értékesítő maga a bank, a biztosító, avagy általa megbízott ügynök (az ügynök szót a klasszikus, közgazdasági értelemben használva). A befektetési piacon ezt ma szigorú törvények, rendeletek írják elő (a már említett MIFID és a kapcsolódó hazai törvények). A fentebb elemzett kombinált termékek piacán hasonló előírások sem léteznek jelen pillanatban: feladatunk tehát a "felelős értékesítő" modell kialakítása. Ebben mind a szabályozó hatóságnak (PM), mind a felügyeletnek, mind az ajánlások, szabályok megszületését szakmailag támogató jegybanknak komoly szerepe van.

Nem hiszem, hogy jegybank által kiemelten támogatott cél, a pénzügyi kultúra növelése kizárólag és szűken a fogyasztóra, kell hogy vonatkozzon. Az értékesítőt és hálózatát kell rászorítanunk, hogy kellő pénzügyi kultúrával - amibe beletartozik a piaci etika is - értékesítse kockázatoktól sem mentes termékét.