Több biztosítós modell- Amit eddig tudni lehet

A kötelező egészségbiztosítás magánosításától százmilliárdos állami bevételt, a betegek számára jobb színvonalú ellátást, valamint az ellátórendszer további karcsúsítását reméli a szaktárca. Ezért, a pénztárak nagy szabadsághoz juthatnak a rendszer hatékony működtetése érdekében. Az egyetlen kemény korlát számukra, hogy miközben formailag csak engedményeket adhatnak a szolgáltatási csomagokban, nem költhetnek többet, mint amennyi a járulék fejkvótaalapú elosztása után rájuk jut. Ha mégis többe kerülne az ellátás, azt saját zsebből kell állniuk, az állam több pénzt nem ad.

A társadalmi vita előtt álló koncepció szerint a vegyes tulajdonú, állami többségű pénztáraknak a területelosztásnál legkevesebb kétmegyényi lakosságot kell megszerezniük ahhoz, hogy legalább 500, illetve legföljebb kétmillió tagjuk legyen. Azaz eleget tegyenek a piacra lépéshez szükséges szabálynak.
Az előírások következménye lesz, hogy hiába alapít az állam 2008 januárjában 22 (18 megyei és 4 fővárosi) pénztárat, 2009-ben csak 8-10 kezdi meg a működését. A pénztárak nyilvános árverésen licitálhatnak valamely terület lakosságának ellátására.

A megszerzett területi jog azonban az ott élőket nem kötelezi semmire, szabadon átjelentkezhetnek máshová. Aki viszont nem él ezzel a lehetőséggel, az a területgazda pénztár tagja lesz. A biztosítottakat a licit után névre szólóan is értesítik, hogy az első fordulóban melyik pénztár szerzett jogot az ellátásuk megszervezésére.

A készülő szabályozás megtiltja a betegek közötti válogatást. Vagyis tilos például egészségi állapotra vonatkozó adatokat gyűjteniük, és minden jelentkezőt fogadniuk kell a pénztáraknak. A közpénz felelőtlen költését akadályozná, hogy az állam a teljes járulékbevétel négy százalékában maximálná a működési költséget.

A biztosítók maguk dönthetnének arról is, hogy mely szolgáltatóval szerződnek és milyen eszközt alkalmaznak a kiadások féken tartására. Például meghatározhatják, hogy egy-egy betegséghez milyen terápia, milyen vizsgálati módszer tartozik. Azaz: sem az orvos, sem a beteg nem kérhet pusztán szeszélyből CT-vizsgálatot vagy a foghúzáshoz altatást, csak ha az szerepel a protokollban. Mint ahogyan arról is az adott pénztár dönt majd, hogy az országos alapdíjért vagy plusz-mínusz tízszázalékos árkülönbséggel vásárol például kardiológiai vagy sebészeti ellátást egy-egy intézménytől.

Az orvosok a jövőben csak a biztosító által szerződött intézménybe utalhatnak, kivéve, ha a beteg előzetes felmentést kapott biztosítójától e szabály alól. Ez esetben a pénztár átvállalhatja a magánorvos, illetve a területén kívüli kórházi számla kifizetését. A betegjogok és a működési szabályok betartása felett az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Gazdasági Versenyhivatal is őrködne.

A koncepció szerint a rendszer indulásának első fél évében úgy kell tekinteni, mintha minden addigi közfinanszírozott egészségügyi intézménynek volna szerződése. Ezt követően viszont a pénztár szabadon dönt arról, kivel szerződik s kivel nem. E szabály alól kivételt csak az alapellátók jelentenek, mert valamennyi háziorvossal, aki csak egyetlen beteget is ellát, szerződniük kell. A szakrendelők, illetve a kórházak között viszont már válogathatnának.

A koncepció három ellátási csomagot különböztet meg: az alapcsomagban a mentést, a sürgősségi ellátást, a járványügyi ellátást állampolgári jogon biztosítják. A biztosítási csomagról a koncepció meglehetősen nagyvonalúan ír: e szerint lényeges szűkítés nem, csupán technikai (elavult terápiák módosítása) változás történhet - a jövőben is az jár tehát, ami eddig.

Ami egészen biztos: a gyógyszerár-támogatás a jövőben is egységes lesz. Vagyis minden patikában ugyanazon az áron juthatunk a készítményekhez, kivéve, ha az új biztosítók a betegek megnyerésére plusztámogatást adnak a receptek kiváltásához. Fontos szabály azonban, hogy a térítési díj - amit a beteg fizet a gyógyszerért - több nem, csak kevesebb lehet.