Hamarabb is jöhet a nyugdíj, egy összegben! - Éveket spórolhatnak az élelmesek...

A konstrukció és az újszerű megoldás

Az annuitásos járadékbiztosítás leegyszerűsítve arról szól, hogy egy meghatározott összeget befizetünk (egyben vagy részletekben), a másik fél pedig vállalja, hogy az előre rögzített kifizetési időszak alatt (mely jellemzően a nyugdíjas éveink kezdetén indul) minden hónapban ugyanannyi pénzt utal a számlánkra. (A kifizetésig az összeg természetesen befektetésre kerül, így a hozammal növelt pénzmennyiség kerül egyenletes felosztásra a kifizetési periódus hónapjaira.)

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a munkaviszony évei alatt az alkalmazottak minden hónapban (esetleg évente) befizetnek valamennyit, majd a biztosító a kifizetési periódus évei alatt havonta folyósítja a szerződés szerinti összeget.

A nyugdíj-kiegészítéssel kapcsolatban akkor merülhet fel probléma, ha valakinek a szerződéskötés után jut eszébe, hogy ezt mégsem akarja és reális áron szeretné értékesíteni az eddigi befizetéseit tartalmazó biztosítást. A biztosítóknál ugyan van egy ún. visszavásárlási érték, emellett azonban az ügyfél nem jár éppen a legjobban.

Mennyit ér egy életbiztosítás? - Az ördög a részletekben rejlik!

Az Egyesült Államokban a biztosítók akkor már nem is hajlandók visszavásárolni a biztosítást, ha megkezdődött a kifizetési periódus ( Hazánkban lehetőség van egyösszegű "járadék" kifizetésre is, de ez már inkább a hagyományos életbiztosítási kategóriába tartozik). Mielőtt rátérnénk mi vehet rá valakit, hogy meggondolja magát, lássuk, mekkora piacról is beszélünk!

Az USA járadékbiztosítási másodpiacán tevékenykedő J. G. Wentworth ügyvezető igazgatójának becslése szerint a tengerentúlon évente 50-100 milliárd dollárnyi annuitástól igyekeznek megszabadulni az ügyfelek. A piac ugyan már 15 éve működik, a magánszemélyek részéről azonban csak az utóbbi két évben kezdett kimagasló érdeklődés mutatkozni.

A visszaváltási arány kiemelkedően magas, ha a National Association of Variable Annuities adatait vesszük alapul, mely szerint évente 200 milliárd dollár értékben értékesítenek annuitásos termékeket az Egyesült Államokban. (Egy 2003-as felmérés szerint a 460 megkérdezett járadékbiztosítási ügyfél több mint negyede tart attól, hogy soha nem tudja eladni a konstrukcióját.)

Miért kellene eladni egy annuitást?

A járadékbiztosítás értékesítése azok számára lehet racionális alternatíva, akik adózási szempontok miatt, vagy a magasabb hozam reményében másba szeretnék fektetni pénzüket, ezért hozzá akarnak jutni az eddig felhalmozott befizetésekhez. Az is előfordulhat, hogy valaki örökölt egy ilyen cash-flowt, de sokkal inkább egy összegben lenne szüksége a pénzre, némi diszkont árán is.

A másodlagos piac azoknak is megfelelő megoldást nyújt, akik csak az annuitás egy részét szeretnék rögtön készpénzre váltani. Vegyünk alapul egy olyan embert, aki 66 éves korában rendelkezik egy olyan járadékbiztosítással, mely az elkövetkező 20 év során havonta 7865 dollárt fizet. Amennyiben a biztosított a kifizetési periódus vége előtt meghal, a cash-flowt az örökösei kapják, akik azonban nem élvezik az eredeti biztosított számára járó adóelőnyöket. Ebben az esetben érdemes lehet az annuitás egy részét pénzzé tenni és más formában örökíteni, hogy adózás szempontjából kedvezőbb megoldáshoz jussunk. Havi 4000 dollár 16 évig fennálló kifizetés (azaz összesen 768 ezer dollár) eladásával a biztosított rögtön kaphat nagyságrendileg 449 ezer dollárt, mely mellett a továbbiakban megmarad havi 3865 dolláros járadéka.

A járadékbiztosítások tőkegyűjtési periódusának lejárta előtti leszámítolása (eladás), mindenképpen egy hatékonyabb és nem mellesleg költségkímélőbb megoldás lehet azok számára akik még nyugdíjas koruk előtt élvezni szeretnék megtakarításuk gyümölcsét. Azonban azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a nyugdíjas évek is csak akkor telnek felhőtlenül, ha van elég pénz a családi kasszában.

Éppen ezért azok számára akik esetleg későn kezdtek el gyűjtögetni az "ezüstkorra", kiváló megoldás egy már futó konstrukció megvásárlása.

Vigyázat! Nagyot lehet bukni...

Az előző példából is kiderült, hogy a pénz időértékéből (és a profitorientáltságból) adódóan a másodlagos piac vevői diszkonttal vásárolják meg az eladók követeléseit. Az USA-ban az 5% feletti alapkamat mellett 7-8%-os diszkontra lehet számítani, vigyázni kell azonban, mert akadnak olyan cégek, melyek 17%-os rátával diszkontálva vásárolnak.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a másodlagos piacon az esetek többségében többet kaphatnak biztosításaikért az eladók, mint magánál a biztosítónál, mely emellett sokszor meglehetősen rugalmatlanul áll a problémához.

Mostanra a másodlagos piac felfutása kikényszerítette, hogy a biztosítótársaságok házon belül próbáljanak megoldást kínálni ügyfeleik részére, mely reális alternatívája lehet a jelenleg szabályozatlan, kockázatos és olykor túlkomplikált másodpiacnak, ahol az ügyfelek sokszor csak a másik fél jóindulatában bízhatnak.