Biztosítási csalók- Egy autón négyszer "kaszálnak"

Pénzcentrum
2006. január 3. 06:19

Sokan úgy vélik, hogy a gyors meggazdagodás egyik biztos eszköze ha "lehúzzák" a biztosító társaságokat. Vannak, akik piti trükkökkel próbálkoznak, de vannak "vérprofik" is, akik rögtön megtalálják a kiskapukat, bármilyen termékről legyen is szó. Egyben azonban biztosak lehetünk: a cégek minden erejüket (nyomozók, jogászok) latba vetik, hogy megnehezítsék a csalók dolgát. A most induló cikksorozatunkban áttekintjük melyek azok a népszerű módszerek, biztosítási fajtánként, amelyekkel a bűnözők előszeretettel próbálkoznak. Az első részben a gépjármű biztosításokkal fogunk foglalkozni.

 
Sokan úgy vélik, hogy a gyors meggazdagodás egyik biztos eszköze ha „lehúzzák” a biztosító társaságokat. Vannak, akik piti trükkökkel próbálkoznak, de vannak „vérprofik” is, akik rögtön megtalálják a kiskapukat, bármilyen termékről legyen is szó. Egyben azonban biztosak lehetünk: a cégek minden erejüket (nyomozók, jogászok) latba vetik, hogy megnehezítsék a csalók dolgát. A most induló cikksorozatunkban áttekintjük melyek azok a népszerű módszerek, biztosítási fajtánként, amelyekkel a bűnözők előszeretettel próbálkoznak. Az első részben az autós csalásokkal fogunk foglalkozni.
 
Az „ügyeskedők” tevékenysége széles skálán mozog, a legegyszerűbb utasbiztosításoktól kezdve, a gépkocsikárokon át, a komoly szervezést igénylő vagyon- és életbiztosításokig. Ebből következően a kicsalt összeg is néhány ezer forinttól kezdődően több millió forintig terjedhet. Két féle csalót különböztethetünk meg: az egyiknek ténylegesen történt kára, csak megpróbál egy kicsit több pénzt „kifacsarni” a biztosítótól (ha már eddig úgy is rendesen fizette a díjat). A másik a hivatásos, aki már eleve azért köt biztosítást, vesz autót, lakást, hogy némi pénzt lásson belőle. Õk az igazán kitanult „szakemberek” akiknek a biztosítók „bibliája” az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) a kisujjukban van. Azonban mindegy, hogy milyen szintről beszélünk, ugyanis a trükkök nagyjából ugyanazok, csak a kivitelezés „minősége” más.
A gépkocsi biztosításokra szakosodott bűnözők egy kocsin minimum négyszer „kaszálnak”. Az első lépésben kiszerelnek néhány elektromos berendezést, valamint értékes alkatrészt és bejelentik a kárt. A második körben néhányszor összetörik a kocsit. Ezek csak apróbb törések. Majd a harmadik lépésben jön a nagy karambol és totálra törik a kocsit. A legutolsó felvonás pedig mikor ellopják az autót és az soha többé nem kerül elő. Ezekkel a lépésekkel akár az új autó árának 5-10-szeresét is meg lehet keresni, főleg akkor, ha ugyanazt a "balesetet" több biztosítónál is eljátsszák.
Trükkök egy témára
Az autós csalások már a komolyabb felkészülést igénylő módszerek közzé tartoznak. A legegyszerűbb dolog mikor a károsultnak - tegyük fel - bereped a szélvédője, vagy nekimegy valaminek, és nem akarja kifizetni a javítást. Ilyen estben keresni kell egy segítőkész kutyatulajdonost, vagy kisgyermekes szülőt, aki igazolja, hogy a kutyája átszaladt az úttesten, és ezért a vezető félrerántotta a kormányt, és nekiment mondjuk az első fának. Illetve a szülő elvállalhatja, hogy a kisgyereke (szigorúan 12 év alatti) kaviccsal megdobta az autó szélvédőjét, és az elrepedt. Mindkét esetben el lehet intézni a biztosítást a károkozó (illetve annak nevelője) lakásbiztosítására. Ez a két típus még mindig abba a kategóriába tartozik, mikor valakinek tényleg történik káreseménye, csak egy picit többet szeretne kapni érte, vagy nem akarja saját zsebből kifizetni a javítást. De most már tényleg jöjjön néhány olyan trükk, ami már a „megélhetésért” megy.
Ezek közül az egyik legrégebbi módszer, mikor az autótulajdonos nem tudja eladni a nagyértékű a gépjárművét. Besétál tehát a biztosítóba, és megkérdezi, hogy mennyire biztosítanák kocsiját (casco), aztán megköti a szerződést. Majd egy kis idő elteltével lángra lobbantja a járgányt. Természetesen elindul a nyomozás, aminek a vége általában az, hogy a „tettes ismeretlen”, és a biztosító szépen kifizeti a szerződéses összeget (tehát eladta a kocsit a biztosítónak).
A következő már régóta használatos trükk a gépkocsik „öltöztetése”. Vannak olyan speciális „szakműhelyek”, ahol a kocsira lehet vásárolni törött alkatrészeket. Ezeket a vásárlás helyszínén szépen fel is szerelik, és már nincs más teendő, mint elmenni a biztosítóba bejelenteni a kárt (a szemle úgyis a szerelőműhelyben történik), és várni az összeget. Ennek a megoldásnak egy kidolgozottabb változata mikor „ felöltöztetik” a gépkocsit, és elszállítják a baleset helyszínére, ahol különböző baleseti nyomokat produkálnak (féknyom, kifolyt benzin, és olaj, törött üvegdarabok, stb.), aztán kihívják a rendőrséget, kitöltik a kárbejelentőt, és már mehetnek is a biztosítóba.
A legbeváltabb módszerek közé tartozik, mikor egy kocsin keletkezik valamilyen kisebb sérülés, (általában a vezető hibájából, mondjuk elnéz egy kanyart és nekimegy a szalagkorlátnak) és a tulajdonos rásegít egy kicsit utólag. Ez a rásegítés abból áll, hogy keresni kell valamilyen halálraítélt, szerencsétlen kisautót, és rendezni kell vele egy balesetet. Ilyenkor a „károkozó” kocsi kötelező biztosítására meg lehet csináltatni az autót (és ezzel együtt még a megrendezett baleset előtti sérülést is) gyakorlatilag teljesen ingyen. Ez az úgynevezett „rátöréses” módszer, mikor már egy eleve törött autót még jobban megrongálnak, és a végén az egész kárt kijavítatják egy öreg értéktelen kocsi biztosítására.
Természetesen, ha nem akarjuk veszélyeztetni a károkozó testi épségét, akkor „hivatásos” kaszkadőr szolgálatait is igénybe vehetjük. Ezek a „szakemberek” arra vállalkoznak, hogy megrendezik a balesetet, és meghatározott tarifáért összetörik ott, és úgy az autót, ahogy kell.
Népszerű módszer, mikor a csalók megvesznek több teljesen egyforma autót, abból egyet összetörnek (vagy csak felöltöztetnek), aztán egy egyszerű rendszámcserével ugyanazt a törést egyenként bejelentik az összes autónál (persze ilyenkor, már egy belső kapcsolatra is szükség van a biztosítónál, aki egyengeti az ügyek sorsát). Majd miután már az összes kocsin megkerestek némi pénzt, nincs más hátra, mint szépen eladni az autókat (és hiába keresnek rajtuk törésnyomot a vevők, akár még rétegvizsgálóval is, ezek az autók garantáltan törésmentesek lesznek).
Ha már az új autóknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni a hitelre vásárolt, illetve lízingelt kocsik esetét. Most, mikor a hitelintézetek egymással versenyezve egyre lejjebb nyomják a hitelek kezdőrészletét (manapság már nem ritkák az önrész nélküli konstrukciók), magától értetődően adódott egy lehetőség, amelyet egyből megtaláltak a csalók is. Ez pedig nem más, mint alacsony kezdőrészletre megvásárolják az autót megkötik rá a cascot, majd kimennek az autóval külföldre (leginkább a keleti országok piacát részesítik előnyben), és ott eladják. Majd hazajönnek, és itthon bejelentik a biztosítónál, hogy ellopták az autót. Ilyenkor természetesen elindul a nyomozás, aminek általában az a vége, hogy nem találják meg a kocsit, és a biztosító kifizeti az autó árát.
Ennek a csalásnak az a gyenge pontja, hogy a biztosító minden esetben bekéri a gépjármű kulcsait, és azt is vizsgálja, hogy lemásolták-e őket, illetve, hogy rendeltek-e a kocsihoz pótkulcsot. Mindkét esetet jelenteni kell a biztosítónak (természetesen sem a másolás, sem pedig a pótkulcs rendelés nem kizáró ok, hogy a biztosító fizessen), az esetlegesen elmulasztott bejelentés viszont már szerződésszegésnek számíthat. Természetesen erre is van megoldás, hiszen egy kis keresgéléssel, na és persze némi kapcsolattal rendelkező profik bármely kocsihoz tudnak (leginkább az alvázszám, és egyéb adatok alapján) utángyártott kulcsot szerezni, ezek után pedig hiába vizsgálja a biztosító a másolást.
Manapság egy újfajta trükk is kezd egyre nagyobb népszerűségnek örvendeni a csalók körében. Ez pedig nem más, mint a külföldiek bevonása a „buliba”. A forgatókönyv ebben az estben sem túl bonyolult, összetörnek vagy felöltöztetnek egy kocsit, és a kárbejelentőn a károkozónak egy külföldi állampolgár adatait írják. Mivel a jogszabály senkit nem kötelez arra, hogy az országban maradjon akkor, ha személyi sérülés nem történt, ezért a károkozó elhagyhatja az országot. A biztosítónak ebben az esetben nem áll módjában leszemlézni a károkozó kocsiját, és megvizsgálni a baleset körülményeit, tehát kifizeti a javítás költségeit a károsultnak. Természetesen csakúgy mint a legtöbb esetben, itt sem kis értékű kocsikat törnek meg, tehát ehhez mérten a biztosítótól lehúzott összeg is milliókra rúghat, és ezért az összegért már nem túl nehéz külföldi károkozót találni (főleg úgy, hogy neki csak a kocsija adatait és az aláírását kell adnia).
Ne tedd !

Ezennel végére értünk az autós trükkök felsorolásának. Természetesen ezeket a módszereket a biztosító társaságok és a rendőrség is igen jól ismeri. A módszerek csak felületesen, és nem részletekbe menően lettek ismertetve, tehát alkalmazásuk nem vezet sikerre. A cikk rendeltetésszerű használata annak elolvasásában merül ki. Gyakorlatban való alkalmazás, illetve annak kísérlete bűncselekmény. Továbbá azok megvalósításának felbújtásától, a szerkesztőség elzárkózik, és semmi nemű felelősséget nem vállal. A következő részben a vagyonbiztosításokhoz kapcsolódó csalásokkal fogunk megismerkedni.

 

NEKED AJÁNLJUK
NAPTÁR
Tovább
2021. május 11. kedd
Ferenc
19. hét
Május 11.
Miskolc napja
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
HR Revolution 2021
Vörös riadó! Újabb fronton nyílhat harc a hazai munkahelyeken. Hogyan tovább?
EZT OLVASTAD MÁR?
Pénzcentrum  |  2021. május 10. 16:16