Senki nem akar fizetni - mégis rábírják őket

2 in 1

A történet két évvel ezelőtt vette kezdetét, ekkor alapította meg ugyanis Alex Rampell a TrialPayt. Az ötlet pedig azon alapul, hogy az emberek egyszerűen még mindig nagyon nehezen adnak ki pénzt bizonyos, az interneten keresztül megkapható dolgokra, kiváltképp például szoftverekre. Inkább vesznek valami használati cikket, s mellé ajándékba hazaviszik azt, amit eredetileg nem ilyen formában akartak megszerezni.

Egy egyszerű példán keresztül érzékelve nagyon kevesen akadnak, akik valóban fizetnek is azért, hogy a WinZip nevű, tömörített fájlok kezelésére alkalmas szoftverért (sajnos inkább a feltört, illegális verziót telepítik a gépükre). Ami nem is akkora csoda, ha ellátogatva a szóban forgó cég oldalára látjuk, hogy online megrendelés útján közel 30 euróba (7200 forintba) kerül letölteni a program alapverzióját (ha megrendeljük hozzá az upgrade-szolgáltatást is, akkor az összesen 36,90 euro, azaz 8900 forint).

Ha azonban virágot rendelünk például az FTD virágküldő szolgálattól, vagy a GAP.com-on vásárolunk, abban az esetben ingyen megkaphatjuk a szoftvert, vagyis tulajdonképpen valamilyen jellegű árukapcsolásról van ez esetben szó. Igazából a felvázolt modell lényege, hogy a TrialPay egyfajta kettős közvetítő szerepet tölt be a cégek és a vásárlók között.

A háttér

A vásárló szempontjából ez a virtuális akció-tér igen üdvös, hiszen rengeteg kiadást meg lehet spórolni vele, de egyből felmerül a jogos kérdés: miért éri meg mindez a cégeknek és miért volt értelme a TrialPay oldal létrehozásának?

A rendszer összetartó eleme a hirdetés és a vásárlás. A cég hirdetőket és eladni vágyó cégeket kapcsol össze. A rendszerben jelenleg több mint 6 millió vásárló szerepel, 2000 hirdető cég és 6000 eladni vágyó cég található meg. 2006 óta pedig összesen több mint 10 millió ember vásárolt a TrialPay-en keresztül.

A történetben persze a kockázati tőkének is van bőven szerepe, tavaly 3,1 millió dollárral (506 millió forinttal) szállt be ugyanis a Battery Ventures és két üzleti angyal, miközben idén még 12,7 millió dollárt (2 milliárd forintot) kaptak az Index Ventures nevű cégtől és még más befektetőktől.

Az ötlet

Rampell a cég megalapításakor egyébként a saját tapasztalataiból indult ki, ugyanis - még ijesztően korán - 10 éves korában kezdte el első saját vállalkozását. Egy úgynevezett shareware képernyővédő programot. A shareware lényege, hogy az ember ingyen kipróbálhat egy programot egy ideig, vagy csak bizonyos funkciókat használhat, s ha fizet, akkor övé a program.

Ezt a saját maga által kifejlesztett képernyővédő programot a CompuServe-re és az AOL-ra ois feltette, majd néhány nappal később megérkezett az első csekk. Ezt a tevékenységet folytatta Rampell végig a középiskola és a főiskola alatt is. Az átütő sikert azonban akkor érte el, mikor 1996-ban megalkotta az Always Online nevű programját, melynek lényege, hogy az AOL felhasználóknak segített a túlterhelt betárcsázós vonalak elérésében és megtartásában.

Eredetileg saját magának hozta létre a szoftvert mindössze 4 óra alatt, végül úgy döntött, a másolatokat 8 dollárért (1280 forintért) adja el. Nagyon gyors idő alatt 100 ezer másolatot sikerült eladnia belőle, miközben még csak 15 éves volt. Aztán -ahogy az várható volt - az AOL letiltotta a terméket.

Miután lediplomázott, megmaradt a cége, több új programot dobtak piacra, azonban a shareware-piac kezdett kiürülni, mivel egyre kevesebb vásárló volt hajlandó fizetni. Innen jött végül a TrialPay ötlete, az első üzletet pedig egy DVD-kölcsönző oldallal kötötte. A lényege az volt, hogy aki regisztrál a NetFlix-en, az ingyen kap egy SiteAdvisor szoftvert.

A profi tanácsa

Rampell tanácsát tolmácsolja a Financial Times, amely szerint üzletet beindítani csak azért, hogy valakinek cége legyen, nagyon rossz ötlet, az akkor lehet sikeres, ha valami olyasmire alapítja az illető, ami nagyon zavarja.