Vajon van valami, ami segíthet a válságban?

Az amerikai gazdaságról tudni kell, hogy az egyik legnagyobb problémát az okozza, hogy 2003 óta nagyon sok foglalkoztatottnak a reálbér-csökkenéssel kellett szembenéznie. Így például a heti inflációval korrigált keresete egy középfokú végzettséggel rendelkező számára az elmúlt 5 évben 3,6 százalékkal csökkent.

Pont emiatt kényszerültek rá az alkalmazottak arra, hogy hitelt vegyenek fel, hiszen csak így tudták fedezni életszínvonalukat. Korábban ez még nem látszott nagy problémának, mert az amerikaiak többsége úgy gondolta, hogy a fizetések visszaesése csupán átmeneti jelenség.

Mivel azonban a jelenség nem szűnt meg, ezért hamarosan egyre nagyobb terhet jelentettek a hitelek. Most viszont úgy tűnik, hogy megfordult a folyamat. A legutóbbi fogyasztói árindex-adat szerint októberben 1 százalékkal csökkentek az árak, ami 1947 óta a legalacsonyabb havi adat. Ennek eredmény pedig az, hogy októberben emelkedésnek indultak a reálbérek.

Amennyiben a vásárlóerő ily módon emelkedni tud, az azt jelentheti, hogy a fogyasztói költés emelkedésnek indulhat. Persze mielőtt örömtáncot járnánk, nem árt, ha tisztázzuk, hogy a folyamat messze nem ilyen egyszerű.

A defláció következményeképpen a vállalatok várhatóan bércsökkentéssel jelentkeznének. Az is igaz azonban, hogy ez nem egy könnyű feladat, ráadásul beletelik egy kis időbe, amíg valóban lezajlik ez a folyamat. Emellett azok a vállalatok, amelyek valamilyen fix kamatozású adóssággal rendelkeznek, is nehézségekbe kerülhetnek a defláció miatt, hiszen termékeikért alacsonyabb árat kapnak.

Végül, de nem utolsó sorban, a defláció aláássa a monetáris politikai döntések hatékonyságát. Még abban az esetben is, ha alacsonyan marad az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed irányadó rátája, akkor sem fognak a cégek hitelt felvenni, ha arra számítanak, hogy termékeik és szolgáltatásaik ára csökkenni fog.

Az előnyöket és a hátrányokat figyelembe véve tehát megállapítható, hogy érdemes inkább távol maradni a deflációtól.