Mitől lesz nagyobb az átlagosnál? - Néhány tudnivaló...

Sikeresnek tartod magad? - Figyelj ezekre a buktatókra!

Számtalanszor hallhatjuk, hogy "a piac az év során 25%-kal emelkedett", mely mögött egy átlagos értéket kell értenünk. A tőzsdék teljesítményét átfogóan indexekkel szokás jellemezni, melyek általában a legnagyobb papírok árváltozását mutatják egy súlyozott érték képében. A Budapesti Értéktőzsde irányadó indexe a BUX, míg a közepes és kisebb kapitalizációjú vállalatokat tömörítő indikátor a BUMIX.

Ha leendő befektetőként valaki a piacon lévő alternatívákat értékeli és hozzá nem értőként úgy dönt, szeretné kivenni a részét a tőzsdei menetelésből, akkor reális lehetőséget jelentenek az indexkövető befektetési alapok. Ekkor nem vagyunk rákényszerítve, hogy egyedi részvényeket válasszunk a portfoliónkba, az alap jegyei leképezik az indexet. Amennyiben ezt a megoldást választjuk, nagy eséllyel az "átlagos piaci hozammal" kalkulálhatunk. Sokakban felébred azonban az egészséges érzés: többet is lehet keresni az átlagnál...

Ehhez azt kell látni, hogy mindig akadnak az indexhez képest alul- és felülteljesítő papírok, az átlag feletti teljesítményt tehát úgy érhetjük el, ha jól választunk befektetési célpontokat. Félreértés ne essék: ezt a feladatot már nem végzik el helyettünk az alapkezelők, hiszen az alapok a legtöbb esetben széles körben szétterítik a portfoliót, így érhetnek el ugyan az index feletti hozamot, de az igazán vérmes hozamvadászok ennél is többre törekszenek...

Az egyedi részvények kiválasztásához persze nem létezik garantált taktika, a kockázatot viszont csökkenthetjük néhány alapvető összehasonlítás elvégzésével. Az összevetés alapjául szolgálhat a széles körben használt P/E (price/earnings) mutató, mely a részvény árfolyamának és az egy részvényre jutó nettó eredménynek a hányadosa.

A vállalati P/E-t egyrészt szokás a piaci P/E-hez hasonlítani, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a szektor-szintű összevetés ennél jóval relevánsabb, hiszen egyes szegmensek az átlagnál jóval nagyobb növekedési lehetőséggel rendelkeznek, ez pedig meglátszik az árfolyamban és ezáltal magasabb P/E rátát eredményezhet.

A fentiek alapján adódik viszont, hogy egyes papírok relatív árazás szempontjából drágábbak lehetnek, hiszen a cég növekedési lehetőségei nagyobbak, ami tükröződik az árfolyamban. A növekedéssel korrigálva számíthatjuk a PEG mutatót, mely tulajdonképpen a P/E-nek és az eredmény növekedési ütemének hányadosa. (Ezzel az egyszerű osztással tehát "közös nevezőre hozható" az eltérő növekedési lehetőségekkel rendelkező cégek árazása.) A mutató komponenseit természetesen az elemzői várakozásokból nyerhetjük ki, hiszen a jövőt jellemző értékek alapozzák meg az árazást.

Vizsgálhatjuk persze a növekedést és a P/E-t a fenti művelet nélkül is, egy koordináta rendszerben elhelyezve a cégeket. Ekkor értelemszerűen azonos árazás (P/E) mellett azon cég papírjait érdemes venni, melytől nagyobb növekedést várnak a szakértők. Ugyanez igaz fordítva is: azonos növekedési lehetőséggel rendelkező cégek közül az alacsonyabb P/E rátájú lehet a jobb befektetés.

Más megközelítést tükröz, ám a relatív árazás vizsgálatánál hasznos eszköz lehet az EV/EBITDA mutató használata is, melyben az EV (Enterprise Value) a piaci kapitalizáció és a kamatköteles kötelezettségek összege csökkentve a pénzeszközök és az értékpapírok állományával, míg az EBITDA az üzemi eredmény és az értékcsökkenés összege.

A számítási módból is látszik, hogy ez a mutató elsősorban azoknál a cégeknél vezet jobb eredményre, melyeknél számottevő az amortizáció (az EBITDA kevésbé torzít, mint a nettó eredményből számolt EPS), valamint ahol jelentős a hitelállomány (ezért nézünk EV-t és nem tisztán kapitalizációt).