Ez az internet valódi sötét oldala: ettől retteg minden második magyar

Vitathatatlan, hogy az internet előretörése mennyire megkönnyítette az életünket (és itt nem az Instagramra, a cuki állatos videókra, ingyen pornóra és kalóz tartalommegosztó oldalakra érdemes első körben gondolni). Van azonban az internetnek is egy sötét oldala, talán még sötétebb is, mint az imént felsoroltak együttvéve, és ami hipochonderek életet teszi tönkre napról-napra:

Kivel ne történt volna meg, hogy ráguglizott a magán észlelt tünetre, és a neten fellelt információ alapján azt feltételezte, hogy csak napjai vannak hátra. Természetesen a legtöbb esetben ez csak érzéki csalódás, hiszen a különböző egészségügyi portálok nagy része is szívesebben ír halálos betegségekről, mint közönséges, széles körben nem is ismert ártalmakról, ezért érezhetjük azt, hogy a valójában ártalmatlan tüneteink akár több halálos betegséget is jelezhetnek. A veszélyes betegségek az interneten erőteljesen túlreprezentáltak.

Persze ez nem is véletlen, hiszen Európa-szerte a felnőtt lakosság fele arra is használja az internetet, hogy különféle betegségekre keressen rá az Eurostat adatai szerint:

A legnagyobb hipochonderek a hollandok és a finnek, a legkevésbé a bolgárok és a románok aggódnak. Rettegésben élik még az életüket a dánok és a németek is, de a svédek és a britek sem mulasztják el az internetes öndiagnózist. Úgy tűnik, ennek is lehet némi köze a jövedelmi arányosságokhoz: ha már egyszer a gazdag országokban az elszegényedés nem okoz veszélyt, akkor már csak a ráktól meg a stroke-tól mentsem meg minket a sors (meg ugye az is egy szempont, hogy a gazdagabb társadalmakban az internetelérés is gyakoribb. Hogy keressen rá a Googleban egy román, ha nincs is számítógépe vagy okostelefonja?).

A fenti ábrán Magyarország adatai láthatók. Szembetűnő, hogy a magyarok egyre nagyobb arányban keresnek rá valamilyen betegségre. Ezen ne lepődjünk meg, az elmúlt 13 évben egyre szélesebb körben terjedt el az internethasználat itthon - ez az oka a fenti jelenségnek, és nem az, hogy egyre inkább hipochonderek vagyunk.