Nemzetközi összehasonlításban nem lehet különösebben ok panaszra hazánkban a törvényileg meghatározott szabadságnapok számára, hiszen Magyarország a középkategóriába tartozik, a gyakorlat azonban már mást mutat. Az emberek a szabadságuk mintegy negyedét nem veszik ki, elsősorban azért, mert féltik munkahelyüket
- írja a Népszabadság.
A munka törvénykönyve szerint az alapszabadság 20 napról indul, majd kortól függően 30 napig is felmehet. Ez például a fejlett ázsiai országokra jellemző 7, vagy az Egyesült Államokban bevett 10 naphoz képest kifejezetten kedvező képet tár elénk, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ennyi időre kevesen mernek vagy tudnak otthon maradni.
Egy korábbi tanulmányból az derült ki, hogy Finnországban átlagosan 44, Franciaországban 40, Szlovéniában 36, Magyarországon viszont csak 33 napot engednek a munkáltatók piros betűs ünnepekkel együtt.
Komoly vita folyt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a ki nem vett szabadságokat illetően. A munkáltatók javaslata szerint pénzben meg lehetett volna váltani azokat szabadnapokat, melyek bent maradnak. Ez ellen elsősorban a szakszervezetek tiltakoztak a munkavállalónak alkotmányos alapjogára való hivatkozással, és a kormány is melléjük állt. A kialakult helyzetben gyakorlatilag se pluszpénz nincs, se teljes szabadság.








