Árverezik a házad? Lenne megoldás, csak félnek használni!

Növekedés és csökkenés: ellentétes mozgás az óceán két oldalán

Nyugat-Európa országainak is, mint általában az iparosodott országoknak, gondot jelent a lakosság eladósodottságának óriási mértéke és az ezzel szemben álló alacsony megtakarítási hajlandóság. Az eladósodottság mértékének növekedésével pedig együtt jár a csődeljárások számának emelkedése, ha az állam biztosítja ezt a lehetőséget állampolgárai számára.

Csődkérdésben a ranglista vezető helyét 2006-ban Nyugat-Európában Németország foglalta el, ahol nem kevesebb mint 121 800 esetben kérvényeztek önmaguk ellen a német állampolgárok csődeljárást. Németországot szorosan követi Nagy-Britannia, melynek lakosai az elmúlt időszakban évről évre nagymértékű növekedést produkáltak. Így, ha a csődeljárások száma a továbbiak is ilyen mértékben emelkedik, előfordulhat, hogy a 2007-es listán már fordított helyzet állhat a két ország.

Nagy-Britannia és Németország után azonban rohamosan visszaesik a csődeljárások száma, amely a skandináv államokban éri el a legkisebb szintet. Ez a jelenség minden bizonnyal az északi országokban élők mentalitásából adódik.

A változásokról szóló diagram is hasonló helyzetet vázol fel. Míg a skandináv országokban jelentős csökkenést volt tapasztalható, addig Németország és az Egyesült Királyság továbbra is óriási mértékű növekedést produkált. Ez adja ki az összességében nem túl biztató, 30,7 százalékos átlagos növekedést.

Míg Nyugat-Európában jelentősen megszaporodtak a csődeljárások, melynek eredményeképpen a 10 000 főre jutó eljárások száma Nagy-Britanniában elérte a 20-at, Németországban pedig a 15-öt, addig az Egyesült Államokban, a 2005-ben bevezetett új csődtörvény hatására, több mint 70 százalékkal visszazuhant a kérelmezők száma.

Ez azonban még mindig csakis arra volt elég, hogy az Egyesült Államok beférjen a diagrammba, hiszen a 70 százalékos visszaesés után is 572 696 esetben kérelmeztek csődeljárást az amerikai állampolgárok, ez az érték 2005-ben pedig még elérte a 2 milliót.

Csődeljárás a tengerentúlon: ez az a csoda, amiről álmodtál?

Egy amerikai tanácsadó oldal a következőképpen határozta meg a csőd fogalmat: a csőd olyan jogi eljárás, amely lehetővé teszi, hogy az adós átmenetileg vagy véglegesen megszabaduljon adósságának teljes vagy részleges megfizetésétől, vagyis a csőd nem más, mint egy törvényben garantált jog az újrakezdésre.

Az amerikai Kongresszus 1978-ban szavazta meg az első csődtörvényt (Bankruptcy Code), amelyet a későbbiekben számtalanszor módosítottak. A legutóbbi változtatás a Csalárdcsődöket megakadályozó és fogyasztóvédelmi törvény keretein belül valósult meg, amely 2007. október 17-én lépett hatályba.

Az egy magánszemély által kérvényezett csődeljárások számának nincs felső korlátja, ám a törvény meghatároz bizonyos időkorlátokat a különböző eljárásokhoz, aszerint, hogy mennyire régen volt az utolsó alkalom, amikor az adós kiegyenlíthette vagy eltöröltethette fennálló adósságát.

Kétszer kettő...

A csődeljárásnak alapvetően négy esetét különböztetik meg az Egyesült Államokban az alapján, hogy a csődtörvény mely fejezete alatt kérhető az eljárás.

A Chapter 13-at egy bizonyos értékhatárig vehetik igénybe azok az amerikai állampolgárok, akik rendelkeznek rendszeres jövedelemmel, de anyagi helyzetük nem nyújt arra lehetőséget, hogy a korábbiakban felhalmozott adósságaikat visszafizessék. A Chapter 13 igénybevételével az adós megakadályozhatta, hogy házát, autóját a hitelintézet elárverezze, és egy 3-5 éves kedvezményes konstrukció keretében törleszthet.

A törvénymódosítás életbelépése óta, ha a hitelösszeg meghalad egy bizonyos értéket (amely a számszerűsíthető, nem kontingens és fedezetlen adósság esetében összesen 307 675 dollár, az ugyanilyen feltételekkel bíró, de fedezett adósság esetében pedig 922 925 dollár), a magánszemélynek az általában vállalatok által alkalmazott Chapter 11 szerint kell megindítania a csődeljárás, amelynek költségei magasabbak.

Mindazok, akiknek a havi jövedelme megüti vagy meghaladja a lakóhely szerinti államra jellemző átlagot, a Chapter 13 kategóriába sorolandók, kivéve, ha tudják bizonyítani, hogy anyagi helyzetükben beállt változás miatt nem tudják fizetni a az adósságfelszámolási tervben megállapított törlesztőrészletet.

A farmerek - a módosítás óta a halászok is -, amelyek családi vállalkozásként űzik a mesterséget, a Chapter 12 hatálya alá esnek: az eljárás rendkívüli módon hasonlít a Chapter 13-ra azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben az adósságnak nincs felső korlátja.

Mindazok számára azonban, akik nem rendelkeznek rendszeres jövedelemmel, a Chapter 7 tud segítséget nyújtani. Ebben az esetben az adós ingóságait elárverezik, kivéve az munkához, illetve az életfenntartáshoz szükséges javakat, a fennmaradó részt pedig eltörlik.

Bár az életfenntartáshoz minimális szükséges javak limitált értéke államról államra változik, az általánosan jellemzők a következők: ingatlan 18 450 dolláros (körülbelül 3,6 millió forintig) értékhatárig, autó 2950, háztartási berendezések pedig összesen 9850 dollárig, de a darabonkénti érték nem haladhatja meg a 475 dollárt. A Chapter 7 a fent említett ingatlanon és ingóságokon kívül nem rendelkezik az egészségügyi segédeszközökre, a munkanélküli és veterán segélyre, a szociális és betegségi ellátásra és tartásdíjra, illetve balesetbiztosításból származó összegre vonatkozóan összesen 18 450 dollár erejéig.

Persze abban az esetben, ha teljesen kilátástalan az adósság visszafizetése, a vagyontárgyakat elárverezik.

Eltöröltetnéd az adósságod? Ezeket a hibákat semmiképp ne kövesd el!

A következő általános adósságformáktól lehet a leggyakrabban megszabadulni a csődeljárás keretében: közüzemi számla, bírósági végzésben kiszabott büntetés, hitelkártya, kereskedelmi egységnél vagy üzemanyag társaságnál felhalmozott adósság, családtagoktól és barátoktól felvett kölcsön, újság- és magazin előfizetések, társadalombiztosítási számlák és fedezetlen hitelek.

Emellett azonban számos tartozás létezik, amelyre vonatkozóan a csődeljárás megindítására nincs lehetőség, ilyen például a diákhitel, a tartásdíj, az eltartási kötelezettség, az ittas vezetésért kiszabott bírság vagy a csalással felvett hitel.

Fizetés nélkül megúszni az adósságot? Rohanunk a sóhivatalba...

A fogyasztói csődeljárás azonban korántsem jelenti a legjobb megoldást pénzügyi problémákra, már csak azért sem, mert legalább 10 évig ott díszeleg majd hiteltörténetekben és megnehezíti a hitelfelvételt, a munka-, de akár a lakáskeresést is.

Emellett mindazoknak, akik az állam segítségét szeretnék igénybe venni, előzetes vizsgálaton kell átesniük, amelynek célja, hogy a bíróság számára világossá váljon, hogy a kérelmező valóban hiányában van-e az adósság kiegyenlítéséhez szükséges forrásoknak. Így szűrik ki az adósság alól kibújni kívánókat, s mivel ez egy szociális intézmény, így a rászorultság jelentős szerepet játszik abban, hogy ki élhet ezzel a lehetőséggel.

Nem minden arany, ami fénylik

Az amerikai oldalak azonban arra figyelmeztetnek, hogy lehetőség szerint a magánszemélyek csődeljárását a megoldási lista végére tegye a bajba jutott, mivel annak a fent említett hátrányokon kívül súlyos költségei vannak, amellett, hogy a legtöbb esetben egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldást is találna a szorgosan kereső.

Első körben mindenképpen a hitelnyújtóval való kapcsolatfelvétel adhat lehetőséget a kedvezményes törlesztésre, vagy a kamatok elengedésére. Ha azonban ez a szép kezdeményezés kudarcba fulladna, érdemes felkeresni a Consumer Credit Counseling Servicet, az amerikai nonprofit szervezetet, amely segít megtalálni közös álláspontot a hitelező és az adós között, hogy a mindkettőjük számára előnytelen állapot minél gyorsabban rendeződjön.

Harmadik lépésben érdemes csupán a pénzzé tehető vagyontárgyaink elárverezésén gondolkodni, s mindenképpen csakis ezután javasolható az adósságrendező hitelek igénybevétele, amelyek ugyan eggyé olvasztják a fennálló tartozást, azonban lehetséges, hogy a felszámított költségek miatt a végén nem jön ki jobban az adósságrendező hitelt választó.

A kiszolgáltatott tömegek megjelenésével együtt megérkeztek azok is, akik az adóssággal küszködő személyek problémáját kihasználva ezen szeretnének nyerni, így a legtöbb szakértő óvatosságra int, az adósságrendezést átvállaló cégekkel kapcsolatban, mert az általuk kínált megoldások gyakran egyet jelentenek a fogyasztói csődeljárás megindításával.

Trükkök és tévutak

Az adós helyzetét szépíteni (ebben az esetben még feketébbé tenni) lehet akár bizonyos hitelezők eltitkolásával, illetve bizonyos vagyontárgyak jövedelmek eltüntetésével.

Ha a csődeljárást kérvényező egy hitelezőt bizonyíthatóan akarattal hagyott ki, az akár csődbűncselekmény miatti büntetőjogi eljárás megindulását is magával vonhatja. Ha azonban azt szándék nélkül tette, akkor az csupán a Chapter 7 esetében vonhat maga után kellemetlen következményeket, abban az esetben ugyanis ha a kihagyott hitelező ellenkérelmet nyújt be, előfordulhat, hogy a bíróság a teljes eljárást törli.

Az ajándékozás sem jelent megfelelő megoldást a problémára, mert a vagyon kimenekítésének ezen módja csakis abban az esetben lehetséges, ha az ajándékozás a csődeljárás megindítása előtt legalább egy évvel történt. Ellenkező esetben csalással vádolhatják a kérelmezőt.

Hazafelé közeledve egyre nehezebb az élet! (mi a helyzet itthon?)

Németországban azonban az eljárás megindításának egyik feltétele, hogy az adós az elmúlt hét évben minden végzettségének megfelelő munkát elvállalt.

Ezen kívül a bíróság itt megköveteli, hogy az adós a csődeljárás megindítása előtt tárgyalásokat folytasson a hitelezővel annak érdekében, hogy a fennálló helyzetet rendezzék. Csakis abban az esetben mondja ki a kérelmező fizetésképtelenségét, ha a tárgyalások eredménytelenül lezárultak.

Ekkor megkezdődik az a hat éves folyamat, amelynek végén a jelenlegi adós tiszta lappal újból nekikezdhet a szabad gazdálkodásnak. A következő hat évben ugyanis nem rendelkezik szabadon jövedelme felett.

Első lépésben a bíróság segít a munkakeresésben, majd a következőkben az adósnak a létfenntartáshoz szükséges költségeken kívül minden jövedelmét a tartozásának kiegyenlítésére kell fordítania. A 6 év letelte után a még fennálló tartozást törlik.

A folyamat ebben az esetben is költségekkel jár, 2500 eurós (körülbelül 675 000 ezer forintos) díj terheli a kérelmezőt, amelyet azonban a csődtörvény legfrissebb módosítása szerint csak a hat év letelte után kell kifizetnie.

A csődeljárás befejeződése után a tiszta lappal induló kérelmező 2 évig nem veheti újra igénybe ezt a lehetőséget, mert a német állam szerint a folyamat lényege alapvetően az, hogy a súlyos adósságba keveredett személy megtanuljon bánni a pénzzel, amire a hat éves folyamat alatt bőven volt ideje.

Mi a helyzet itthon?

2004-ben a felszámolási törvény módosítása kapcsán már sor került a fogyasztói csőd, mint intézmény létrehozásának megtárgyalására, ám a végeredmény az lett, hogy az új felszámolási törvény csupán megemlíti a csődeljárást, de leszögezi, hogy hatálya nem terjed ki erre.

A 2004-es javaslat óta eltelt 2-3 évben azonban nem történt előrelépés a hazai fogyasztói csődeljárás létrehozása kapcsán, így hazánkban egyelőre még nincs kilátásban egy olyan intézmény létrehozása, amely törvényes garanciát jelentene az óriási veszteségekkel küzdő állampolgárok számára a "tiszta lappal kezdésre".