Gondolkodnak, tehát vannak - Pártok és értelmiségi holdudvarok

eszmerendszerekről? Ha igen, milyen formában jelenik ez meg és kiknek köszönhetően? Kapaszkodó alant.

A harmadik Magyar Köztársaság szűkös tizenhat esztendeje igazából megfelelő időt se biztosított a klasszikus értelemben vett agytrösztök, "think tank"-ek kialakulásához. Megint elő lehetne hozakodni a "bezzeg Nyugat-Európában" c. örökzöld klisével - amit most nem teszünk meg -, magyarázatképp inkább álljon itt Kádár János egyik kedvenc fordulata: történelmileg így alakult.

Arra a kérdésre, hogy a bizton meglévő szakpolitikusi gárda és a imázsformáló politikai marketing-gurukon kívül működik-e a pártok mellett-mögött-alatt szervezetileg kialakult eszmegyár, ideológiaformáló manufaktúra, nincs magától értetődő válasz. Inkább csak pislákoló lámpás adható a Tisztelt Olvasó kezébe, orra ne bukjon már a nagy setétségben.

Lenni vagy nem lenni

Mert mi is a nagy kérdés? Az amúgy is sajátságos közép-európai és magyar fejlődés tükrében fellelhető-e a még az egyes politikai oldalakon ideológia, eszmeiség, kötött értékrend, amelyekhez körömszakadtáig ragaszkodnak? Vagy annyira képlékennyé vált már a szituáció, olyan nagymértékűvé vált a mobilitás az egyes oldalak között, hogy a pragmatizmus és a napi ügyek áradata elsodorta volna ezeket?

A napi politikai kommunikáción túlmutatóan erőfeszítő munkát kíván meg az eredeti(?) szociáldemokrata vagy konzervatív világnézet felfedezése az egyes pártoknál. Itt természetesen főleg a két nagy, néppárttá terebélyesedő formációról van szó; a kis pártoknál egyszerűbb a helyzet, mivel szűkebb és behatároltabb választói réteghez kívánnak szólni, könnyebben "csempészik" bele mondandójukba az ideológiai töltetet.

Szó se róla, majd mindegyik párt körül szűkebb-szélesebb értelmiségi holdudvar csoportosul, a szellemi infrastruktúra adott, több száz közéleti véleményformáló talpas áll nehézvasban, de ezek nem szervezeti keretek között működő agytrösztök, nem ideológiai katalizátorokként működő intézmények. Egyszóval: nem organizált think tankek.
A kiútkeresés szikrája azért fellelhető, aktuálisan a baloldalon. Nemrég alakult meg a Demos Magyarország magánalapítvány, Dessewffy Tibor vezetésével, mely nem titkoltan a egy új szociáldemokrácia, az blair-i "új baloldal" eszméjét hivatott hazai földbe plántálni.
A "túloldalon" pedig talán aposztrofálhatjuk agytrösztként, szellemi műhelyként az Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István által dirigált Századvég Alapítványt.

Rajtuk kívül még természetesen számos, pártokhoz, oldalakhoz formálisan-informálisan működő központ, szervezet működik, kezdve a pártalapítványoktól (Táncsics Alapítvány, Polgári Magyarországért Alapítvány, Szabó Miklós Alapítvány, Antall József Alapítvány), keresztül-kasul a különböző intézeteken, körökön (Politikatörténeti Intézet, Professzorok Batthyány Köre) egészen a fiatalokat megfogni igyekvő szerveződésekig vagy értelmiségi testületekig (Alapítvány a Modern Baloldalért, Nemzeti Konzultációs Testület), de ezek közül egyik sem ad a pártok szájába eszmei táplálékot.

Van ideológiai tartalom a politikában, a pártoknál, csak a "nagy narratíva" szűnt már meg - magyarázza Földes György, a Politikatörténeti Intézet igazgatója. A magánjellegű, főleg baloldali értelmiséget foglalkoztató történeti és társadalomtudományi kérdések kutatóhelyeként működő establishment vezetője arra hívja fel a figyelmet, erősen rétegződött ebből a szempontból a politikum. Az ideológiai képzést, elméleti hátteret biztosító intézményektől, melyek stratégiákat dolgoznak ki (mint a Politikatörténeti Intézet is), meg kell különböztetni a politikai elemző-tervező stábokat, szakpolitikai műhelyeket, melyek már a napi politika közvetlen "hasznára" vannak, és a nyilvánossággal érintkező, a kommunikációt megvalósító politikai marketinget.

A viták generálása, történelmi hagyományok, az identitás ápolása hangsúlyos feladat, ugyanakkor kérdéses, nem egy vékony értelmiségi réteg disputája-e mindez...

Bizonytalan korban, mintha bizonyosak lennénk...

Ugyanakkor bizonytalanságot okozhat az elkötelezett szavazóbázis körében a néppárti jelleghez kötődő "értéktelenség". Míg egy SZDSZ kommunikációjában és eszmeiségében egyértelmű az összhang, és bátran hivatkozhatnak liberális gyökerekre és értékekre, vagy az MDF definiálhatja önmagát konzervatívnak, és nem kell azzal foglalkoznia, hogy ezt elfogadják-e nagyobb tömegek, addig a mamutpártoknál ez keményebb dió. A társadalom minden rétegéhez kell szólniuk, akár az ellenfél táborához tartozó, ám kissé bizonytalan szavazókhoz is. És ez nehezen oldható meg úgy, hogy egyidejűleg erős identitáskampányt is folytassanak.

A bizonyosságot ez esetben a vezetők jelenthetik, bal- és jobboldalon egyaránt. Lassacskán már a vezéreknek lesz pártja, és nem a pártnak vezére. Köréjük csoportosulnak "spin doctorok", imázsteremtők, háttértanácsadók - ezek már Csizmadia Ervinnek, az MTA Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársának szavai. Az agytröszt-téma jó ismerője úgy véli, Magyarországon még 2006-ban is kevesen vállalják fel nyíltan a think tank szerepet. A Demoson és a Századvégen kívül (amúgy mindkettő üzemeltet politikai iskolát is, pallérozandó a jövő politikusgenerációinak elméjét) jóformán csak lazább értelmiségi csoportosulások léteznek, amolyan szatellitszervezetek, melyek erősen kötődnek - többnyire informálisan, persze - a pártok vezetőihez. A politika perszonalizálódása, a "vezérdemokrácia" kialakulása folytán ezek az informális hálók viszont jelentősen befolyásolják a mindennapi politikát, mindemellett leértékelik a hagyományos eszmegyárakként működő agytrösztök szerepét. Csakhogy ezen csoportok nem jelennek meg hangsúlyosan a nyilvánosság előtt, ezért válik lényegessé a politikai PR-csapat munkája, amely közvetíti a pártok üzeneteit (a kampánycsapatok területén is elég nagy a fragmentáltság, elég csak a Fidesz háza tájára gondolni, ahol több programalkotó tömb is működik). Az "érzelmi fordulat" jelentőségét hangsúlyozza Csizmadia, rámutatva arra, hogy fel kellett emelkednie valakinek a baloldalon Orbán mellé, aki ugyanúgy személyében tudja képviselni az ideológiát. Õk mint "spiritus rectotok" lebegnek a napi politika szintje fölött, a napi politikáról pártmunkások hada, a külcsínyről marektingesek garmadája gondoskodik.

Pörgés

Így professzionalizálódik a politika világa bizonyos értelemben. Olyan gyors az aktuálpolitika ritmusa, hogy nehéz fölépíteni egy organizált agytröszt-szférát, jobban használhatóak az informális testületek, személyes kapcsolatok.

Jó lenne mindemellett érezni, hogy a pártok eszmei alapokon (is) állnak, de tény, hogy tömegdemokráciákban az emberek túlnyomó része nem mobilizálható holmi történelmi előképekkel vagy ideológiai eszmefuttatásokkal.