Nem indokolt a devizahitelesek kollektív megmentése - Vélemény

A háztartásoknak 2010 elején 3250 milliárd forint forintalapú hitelük volt (ebből 1500 milliárd lakáshitel), valamint 6500 milliárd forint devizaalapú hitelük (ebből 2500 milliárd lakáshitel). A devizahitelek állománya a 2009. évi GDP 25%-át teszi ki, vagyis igen jelentős nagyságrendről van szó.

Mi is indokolja, hogy a devizahitelesek segítségére siessen az állam?

Ez az ingadozás, illetve drágulás ösztönöz sokakat arra, hogy a devizahitelesek megsegítésére siessen. Ugyanakkor az árfolyam mellett a havi törlesztőrészlet a hitel kamata és az egyéb felszámított díjak is befolyásolják.

Az árfolyam szempontjából tehát a devizahitelesek igen rosszul jártak, különösen a svájci frankban eladósodottak. Ezzel szemben a hitelkamatok szempontjából pont fordított a helyzet. Mind a válságot megelőző időszakban, mind azt követően a devizahitelek kamatai bizonyultak kedvezőbbnek. A kérdés természetesen az, hogy a két ellentétes hatás végül hogyan befolyásolta a különféle hitelek terheit?

A továbbiakban nézzük meg, hogy egy 5 millió forintos 20 éves futamidejű lakáshitel törlesztő részletei hogyan alakultak különböző devizanemek és hitelfelvételi időpontok esetében. Az egyszerűség kedvéért a havi törlesztő részleteket az aktuális hitelkamatok alapján számoltam. Így a kamatváltozások a valóságnál gyorsabban megjelennek a számítás eredményében, hiszen a legtöbb hitel csak éves periódusokban árazódik át. Nem szerepel a számításokban tőketörlesztési moratórium, vagy kezdeti akciós kamat sem.

Például 2005 januárjában felvett forint, euró illetve svájci frank lakáshitel havi törlesztőrészletei az alábbi módon alakultak az árfolyam és a kamatváltozások hatására. (A támogatott kamatozású forinthitelekkel nem számoltam.)

Változás 2008 őszétől következett be. Ekkor az összes hiteltípus megdrágult, de eltérő mértékben. A forinthitel a kamatváltozás miatt ismét megközelítette a havi 60 ezer forintot. Az euróhitelek a kamat- és árfolyamváltozás hatására 55 ezer forint fölé drágultak. A svájci frank alapú hitelek a jelentős árfolyamváltozás, de mérsékelt kamatemelkedés együttes hatásaként ennél kisebb mértékben, 50 ezer forintig emelkedtek. 2010 májusára a forint és euró hitelesek terhei nagyjából kiegyenlítődtek, de a frank adósok maradtak továbbra is a legkedvezőbb helyzetben.

Kissé árnyalja a helyzetet az adott időpontban fennálló tartozás nagysága. Az adósok ugyanannyi ideig törlesztették hitelüket, de a fennálló tőketartozás a devizahitelek esetében az árfolyam függvényében szélsőségesen ingadozhat.

A pillanatnyi tőketartozásnál sokkal izgalmasabb a futamidő alatt kifizetett törlesztőrészletek összege. A számításnál eltekintek a jelenérték számítástól, vagyis egyszerű összegzéssel számolok.

A későbbi években felvett hitelek esetében ez a különbség ugyan kisebb, de a devizák közötti sorrend nem változik, minden esetben a svájci frank bizonyult eddig a legolcsóbbnak, a forint pedig a legdrágább hiteltípusnak.

A múltat vizsgálva tehát kijelenthetjük, hogy a devizahitelek jóval olcsóbbnak bizonyultak, mint a forinthitelek, bár az időszak végén fennálló - de mint említettük, csak az előtörlesztés esetén gyakorlati jelentőségű - tartozások a devizahitelek esetében magasabbak. De mit hoz a jövő?

A hitelek törlesztéseit a jövőben is a devizaárfolyamok és a hitelkamatok befolyásolják. Ezeknek különféle kombinációi eltérő eredményekhez vezethetnek, a lehetőségek száma végtelen. Az egyszerűség kedvéért vizsgáljuk meg, hogy mi történik a 2008 elején folyósított lakáshitelekkel, ha az adósok a 2010. májusi feltételek szerint fizetik hitelüket a futamidő végéig.

A 2008 elején folyósított hitel vizsgálatát két dolog indokolja: egyrészt ekkor tetőzött a devizahitelek folyósítása, másrészt a gazdasági válság kirobbanásáig 9 hónapnyi részlet van csak hátra, ezt követően már szembesültek a devizahitelesek a gyengébb forint árfolyam hatásaival. Korábbi időpontban folyósított hitelek esetében a válságig felhalmozott előny még nagyobb lenne.

A törlesztések kiegyenlítésének másik lehetősége, ha az egyes devizákban denominált hitelek kamata változik. Itt a viszonyítási alap a korábbitól eltérően a svájci frank hitel, vagyis az a kérdés, mennyivel kell a forint és euró kamatoknak csökkennie, hogy a hitelek költsége megegyezzen a svájci frankéval.

Ezek az eredmények 2008 elején folyósított hitelek esetében igazak. A korábban felvett hiteleknél a devizahitelek már felhalmozott előnye még nagyobb, így a forint és a devizák közötti egyenlőség eléréséhez még szélsőségesebb devizaárfolyamokra, és/vagy alacsonyabb forintkamatokra lenne szükség.

A fenti számítások jól mutatják, hogy devizahitelek, és különösen a svájci frank hitel igen kedvező feltételeket teremtettek a forinthitelekhez képest. Ugyan a törlesztőrészletek nem várt emelkedése rontott a devizahitelek eredeti előnyén, de a futamidő eddigi szakaszában, illetve várhatóan az egész futamidő alatt még így is előnyt jelent a forintban való eladósodáshoz képest a hitelt felvevők részére. Más kérdés, hogy ez a növekedése ellenére viszonylag kedvező teher gyakran jóval meghaladja az érintett családok korábban eltervezett teherviselőképességét.

A kedvező hitellehetőség miatt sokan a családi költségvetés lehetőségeit meghaladó eladósodottság mellett döntöttek. Vagyis devizában több hitelt vettek fel, mint forintban tették volna, kezdetben azonos törlesztőrészlet mellett. Így a problémás hitelesek nagyrésze feltehetőleg a túlzott eladósodás áldozata. Természetesen a válság hatására megemelkedő munkanélküliség és visszaeső keresetek is törlesztési nehézségekhez vezethettek.

A fenti számítások alapján kijelenthetjük, hogy a devizahitelesek kollektív megsegítése nem indokolt. Az alacsony devizakamatok előnye csak tartósan gyenge forint-árfolyam mellett vagy jelentősen mérséklődő forintkamat esetében tűnik el. Ezeknek a feltételeknek a teljesülését nehezíti, hogy tartósan gyenge forint mellett a forintkamatok emelkedésére lehet számítani, illetve a forintkamatok (relatív) mérséklődésére csak erősödő hazai fizetőeszköz mellett van lehetőség.

Az eredmények nem támasztják alá, hogy a devizahitelesek megmentésre szorulnának, sőt, felmerülhet a forintadósok "megmentésének" gondolata. Valószínűleg azonban a legtöbb hiteles akkor járna jól, ha egy kiegyensúlyozott gazdaságpolitika stabil makrogazdasági hátteret biztosítana. Ebben az esetben erősödő forint mellett is csökkenhetnének a forintkamatok, így mind a devizahitelesek, mind a forinthitelesek a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe kerülnének.