Érik az újabb gasztroforradalom: ez az elfeledett alapélelmiszer kerülhet újra a rivaldafénybe

A bab reneszánszát éli, és ez nem is jöhetett volna jobbkor. Sokáig íztelennek, nehezen elkészíthetőnek vagy szegényesnek tartották, de az utóbbi években egyre inkább elismerik, hogy a bab nemcsak finom, hanem fogyasztásának növelése számos globális és egészségügyi probléma megoldásához is hozzájárulhat.

Az élelmiszertermelés jelentős szerepet játszik a klímaváltozásban, a világ üvegházhatású gázkibocsátásának mintegy negyedét teszi ki. Ennek a kibocsátásnak a háromötöde a hústermelésből származik, ami sokakat arra ösztönöz, hogy a növényi alapú étrend felé forduljanak. Azonban a növénytermesztés sem mentes a környezeti hatásoktól.

A 20. századi "zöld forradalom" ugyan exponenciális növekedést eredményezett a mezőgazdasági termelésben, de ez a nitrogénalapú műtrágyák széles körű használatán alapult. Ezek a műtrágyák a petrolkémiai ipar melléktermékei, és dinitrogén-oxidot bocsátanak ki, amely 300-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid.

Josiah Meldrum, a brit Hodmedod's babtermelő cég társalapítója szerint: "A szintetikus nitrogénműtrágyák hatása a globális éghajlatra óriási, mivel az ember által okozott globális kibocsátás 2,5-4,5%-át teszik ki. Ha tehát el tudnánk térni ezektől az inputoktól, és alacsony ráfordítással tudnánk termeszteni ezeket a szántóföldi növényeket, akkor valóban változtathatnánk a helyzeten, és valóban elkezdhetnénk átalakítani a dolgokat."

A hüvelyesek, köztük a bab, a lencse és a csicseriborsó, figyelemre méltó tulajdonságokkal rendelkeznek az élelmiszertermelés szempontjából. Képesek saját nitrogéntermelésre, ami jelentősen csökkenti a műtrágya szükségletet.

Chelsea Didinger babkutató szerint: "A gyökérgumókban lévő baktériumok és a növények között fennálló szimbiózis miatt képesek a légköri nitrogént felvenni és a növények számára hasznosítható formába átalakítani."

A hüvelyesek vízlábnyoma is alacsony más növényekhez és különösen a húshoz képest. Míg 1 kg marhahús előállításához átlagosan 15 400 liter vízre van szükség, ugyanennyi babhoz csak körülbelül 5000 liter kell.

A bab táplálkozási szempontból is kiemelkedő. Didinger szerint: "Ha növényekből származó fehérjeforrást keresünk, akkor ezek az egyik legjobbak, tele vannak fehérjével. De ez nem áll meg itt. Rostban is szuper gazdagok, alapvetően ők a leggazdagabb természetes élelmi rostforrás, ami létezik." Azonban a babfogyasztás hosszú ideje csökken, különösen a fejlett országokban. Az ENSZ a babfogyasztás csökkenéséről számol be olyan országokban is, amelyek hagyományosan hüvelyesekben gazdag étrenddel rendelkeznek, mint például India és Mexikó.

Steve Sando, a kaliforniai Rancho Gordo babgyártó cég alapítója az elmúlt két évtizedben szinte egyedül tette újra népszerűvé a babot az Egyesült Államokban. "Az ízükért és gyakran a kinézetükért tenyésztették őket, míg a modern babot az ipari mezőgazdaság kényelmi szempontjai miatt tenyésztették" - mondja Sando.

Az Egyesült Királyságban Meldrum hasonló munkát végez, bár a helyi éghajlati viszonyok miatt kísérletezniük kell. "Tudtuk, hogy a hüvelyes növények - a bab, a borsó, a csicseriborsó és a lencse, amelyeket az emberek enni akarnak - mind importáltak, és ezek olyan fajták, amelyek itt nem teremnek jól" - magyarázza.

A "Leguminati" mozgalom támogatói között olyan nagyágyúk is vannak, mint az ENSZ. Paul Newnham, az ENSZ Fenntarthatósági Cél 2. számú, az éhezés felszámolására irányuló érdekérvényesítő központjának ügyvezető igazgatója szerint: "A bab nem csak tápláló, megfizethető és finom, hanem a jó erő, a remény szimbóluma, a változás katalizátora is."