Így kezdi ki a magány a magyarok életét: döbbenetes, mit tesz az egészséggel

A magányosság és a személyiségjegyek közötti kapcsolat vizsgáló új kutatás szerint a magány előre jelezheti bizonyos kulcsfontosságú személyiségvonások változását. A Personality and Individual Differences lapban megjelent tanulmány szerzője, Mohsen Joshanloo, a Keimyung Egyetem docense és a Melbourne-i Egyetem Jóléttudományi Központjának tiszteletbeli főmunkatársa, kiemeli, hogy a személyiségjegyek nem statikusak, hanem élettapasztalataink hatására alakulnak.

Joshanloo az 50 év feletti amerikai felnőttek körében végzett hosszú távú kutatást felhasználva vizsgálta a magányosság és a személyiségjegyek közötti összefüggéseket. Az adatok 2012-es, 2016-os és 2020-as gyűjtésekből származnak, összesen 9 671 résztvevőt vontak be. A magányosságot az UCLA Loneliness Scale adaptált változatával mérték, míg a személyiséget a Midlife Development Inventory és más eszközök segítségével értékelték. A pozitív-negatív változás mérése is erre alkalmas módszertani skála szerint történt.

A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a magányosság érzése előre jelezheti az extravertáltság, a szívélyesség és a lelkiismeretesség csökkenését a személyiség összetételében. Megállapították azt is, hogy a neuroticizmus - vagyis a negatív érzelmi állapotokra való hajlam - fontos előrejelzője lehet a jövőbeli magányosságnak. Joshanloo szerint az eredmények arra utalnak, hogy a magány nem csak következménye lehet bizonyos személyiségvonásoknak, hanem aktívan befolyásolhatja azok alakulását is. A negatív effektusok - mint például szomorúság vagy düh - szerepe is kiemelt figyelmet kapott ebben a összefüggésrendszerben.

EZ IS ÉRDEKELHET

Szinte hihetetlen: ők a legmagányosabb generáció 2024-ben Magyarországon

A Z generáció fiataljai bizonyulnak a legmagányosabb korosztálynak: sokan a közösségi média felé fordulnak, ám az applikációk nem csak nagy lehetőségeket, hanem veszélyeket is tartogatnak számukra.

A kutató hangsúlyozza továbbá, hogy bár ezek az eredmények fontos lépést jelentenek a magány és a személyiség összefüggésének megértésében, további kutatásokra van szükség. Kiemelte annak fontosságát is, hogy jövőbeli kutatásokban kiterjesztik ezeket az eredményeket más demográfiai csoportokra is. Joshanloo úgy gondolja, hogy egy holisztikus megközelítés hatékonyabb lehet, mint a csak egy-egy aspektusra összpontosító vizsgálatok. Ezáltal megnyílhat az út az átfogóbb mentális egészségügyi kezelések és támogatás felé.

Összességében Joshanloo tanulmánya rámutat arra, hogy milyen fontos megértenünk a magányosság hosszú távú hatásait személyiségünkre és mentális egészségünkre nézve. Az eredmények alapján felhívja figyelmet arra is, hogy mennyire lényeges lenne olyan beavatkozások kidolgozása és alkalmazása, amelyek célja nem csak a magány enyhítése, hanem pozitív személyiségtulajdonságaink fejlődésének elősegítése is.