Benzinárban a kötelező

Mióta van egyáltalán szükségünk a felelősségbiztosításra?

A kérdés önkéntelenül is adódik, hiszen ma már szinte elképzelhetetlen az élet autó, de például a tömegközlekedési járművek nélkül is. Talán közhelyesnek tűnhet, de egyáltalán nem volt ez mindig így, hiszen régen még egyáltalán nem volt ennyire rohanó a világ.

A motorizáció, a gépjárműhasználat előretörésével persze egyre inkább szükség volt egy olyan biztosításra, amely arra nyújt fedezetet, ha mi okozunk kárt másvalakinek. Hazánk az elsők között volt, mikor a huszadik század derekán, egészen pontosan a hatvanas években bevezette a kötelező felelősségbiztosítást.

Állami biztosítás - benzinből fizetjük a kötelezőt

Persze nem kell itt rögtön arra gondolni, hogy a maihoz hasonlóan a társaságok, egyesületek versenyeztek az új és már meglévő ügyfelek kegyeiért. A biztosítás sem menekülhetett meg az államosítás elől, ahogyan a többi gazdasági ágazat sem kerülhette el azt. 1948-ban került állami kézbe a biztosítási állomány, az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat (ÁB) keretein belül.

Mivel a biztosítási állomány egy kézben koncentrálódott, monopolhelyzetben volt az ÁB, ezért meg lehetett valósítani azt, hogy a kötelező biztosítások díját ne havonta csekken kelljen befizetni, hanem a benzinár magába foglalja ennek a biztosításnak a költségét, ez privatizálás ide vagy oda a rendszerváltásig így maradt. Egészen pontosan 1991-ben változott meg ez a rendszer. Sokan azt rebesgetik, hogy ez olyannyira sikeres volt, hogy még Svájc is át akart térni erre a rendszerre.

Ugyanakkor egyáltalán nem nevezhető egyedülállónak a régi hazai "benzináras"-rendszer, szerte a világban találkozhatunk hasonló megoldásokkal. Igaz kicsit másképp, de például Dél-Ausztriában is ez a rendszer, ugyanis a felelősségbiztosítás díját a vezetői engedély regisztrációs költségei tartalmazzák. Dél-Afrikában viszont a benzináras megoldáshoz folyamodtak, itt ugyanis az üzemanyag árának bizonyos százalékát a Közúti Balesetek Alapjában helyezik el, ebből történik a kártalanítás.

Mégsem állami

A biztosítási szektor "visszaállamosítására" a pénzügyi tevékenységek között elsőként, 1986 júliusában került sor. Az ÁB-ből két jogutód vállalat lett, a nevet megtartó Állami Biztosítóhoz került a teljes lakossági, állami gazdasági, költségvetési szervi állomány, valamint a nem gépjármű vagyonbiztosítási ágazatok, s a teljes életbiztosítási állomány.

Talán még sokaknak rémlik a sárga Ladán elhelyezett casco-s kék matrica. Mindez nem véletlen, hiszen a Hungária Biztosítóhoz került a casco mellett minden gépjármű-biztosítás, az állami vállalatok biztosítása, a nemzetközi biztosítások, az exporthitel-biztosítás, valamint a viszontbiztosítás is.

Nem állami, de nem is szabad

Az, hogy 1991-ben megnyílt a piac az üzleti biztosítók előtt még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felelősségbiztosítás is piacosításra került volna. Egészen a közelmúltig, 2003-2004-ig hatósági áras rendszer volt érvényben, melytől eleinte egyáltalán nem, a későbbiekben pedig (fölfelé és lefelé egyaránt) 5 százalékkal lehetett eltérni.

A biztosítókra érvényes kötelezettségekből végül annyi maradt, hogy a következő évre érvényes díjakat be kell jelenteni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF), valamint az átkötési időszakban azt közzé kell tenni. Ez az átkötési időszak nagy terhet ró mind a biztosítottakra, mind pedig a társaságokra, így nem csoda, hogy a szakmai szervezetek, így a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége, s a Magyar Biztosítók Szövetsége is az átkötési időszak megszüntetéséért, illetve az időszak kiterjesztéséért lobbizik.

Annyi bizonyos, egyelőre marad az október-novemberi hajrá, s az adminisztratív teendők alól sem ment meg bennünket az egyébként borsos benzinár.