Bajban vannak a vállalkozások, nagy bajban...

A tőkeszegénység továbbra is az egyik legnagyobb probléma a hazai vállalkozói szférában, és ez a kis- és középvállalkozásokra is igaz. A vállalkozások kénytelenek folyamatos működési költségeiket minimalizálni és meggondolni, mire és mennyit költenek. Ez alól a biztosítás sem kivétel. A legalapvetőbb szempontok egyike lett a biztosítások kiválasztásában az alacsony biztosítási díj, amely legtöbb esetben csak a minőség és a szolgáltatás rovására érhető el. A vállalkozások legtöbbször csak egy "minimumbiztosítást" keresnek, amely kizárólag a legfőbb kockázatokat tartalmazza.

Magyarországon, az általános biztosítottsági szint is csak nagyon messziről közelíti a nyugat-európai országokban tapasztalható szintet. A nyugat-európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a kis- és közepes vállalkozások elsősorban a tűz és elemi kár-, a betöréses- lopás és üvegtörés- valamint a felelősségbiztosítást tekintik a minimális fedezetnek, ezt persze opcionálisan igény szerint kiegészítik egyéb kockázatokkal.

Sokan alulról szagolják...

Lakossági vagyonbiztosítások esetében sokszor beszéltünk már az alulbiztosítottság tényéről. Nos, ez fokozottan igaz a vállalkozások esetében. Itt ugyanis már nem csak a fedezet rossz megválasztásáról, hanem a rossz termékkombinációkról, illetve részleges biztosításról is beszélhetünk.

Az új beruházásokat követő vagyonbiztosítások esetében a szerződésben megállapított biztosítási összegek az esetek túlnyomó részében elfogadhatónak bizonyulnak. A korábban megkötött szerződések esetében viszont sokszor egy esetlegesen bekövetkező káreseménynél derül ki csak a vállalkozók számára, hogy mivel a biztosítási összegek nem kerültek felülvizsgálatra a kárkifizetés összege is csak aránylagos lehet.

Természetesen egy, nagyobb káresemény után sokan próbálják a tüzet oltani, és igyekeznek felülvizsgálni a biztosítási szerződésben meghatározott biztosítási összegeiket. Ez az eset már alapból elkerülhető lenne, ha a cégek, az alulbiztosítottságot eredményező könyv szerinti bruttó értékről áttérnének a vagyontárgyak újértéken történő biztosítására.

Minden vállalkozásnak abból kell kiindulnia és azt kell feltételeznie, amikor biztosítást köt, hogy lesz kára, amely bekövetkeztének kockázatát a biztosítóra kívánja áthárítani. A káresemények bekövetkeztének statisztikájából kiderül, hogy ezer szerződésből több, mint 230 esetben bekövetkezik valamilyen káresemény, azaz nagyjából minden negyedik vállalkozót kár ér az adott évben.

A biztosítás megkötése előtt a leglényegesebb lépés, hogy a vállalkozás mérje fel a tulajdonában lévő vagyontárgyak értékét és ezt foglaltassa bele a biztosítóval kötendő szerződésbe. A vagyontárgyak értékének változását pedig kövesse nyomon a szerződésben.

A biztosítótársaságok a vállalkozó által meghatározott érték alapján kalkulálják a díjakat, ezért a "költségek lefaragásának" egyik legközkedveltebb módszere, hogy a vállalkozások az érték alábecslésével spórolnak a biztosítási díjon, ami persze komolyabb káresemény bekövetkeztekor a legdrágább spórolás. Ezért tartsuk szem előtt, hogy egy minimális biztosítási szintet érdemes valamennyi vállalkozónak elérnie.

A biztosítás díja természetesen nagy mértékben függ a kockázati tényezőktől, területi elhelyezkedés, épület típusa és kora, végzett tevékenység tűzveszélyessége, aktív tűzvédelem alkalmazása, mechanikai védelem-, ill. elektronikai védelem szintje, élőerős őrzés alkalmazása, a raktározott áru(k) betöréses lopás veszélyeztetettsége, a végzett tevékenység során másoknak okozható felelősségi kár valószínűsége és ennek lehetséges nagysága, stb...

Ebben a tekintetben a hazai biztosítási kultúrában nincs lényeges különbség, itthon is ezek a kockázati körök a meghatározóak, azonban a kiegészítő szolgáltatásokat jóval kisebb arányban igénylik a hazai vállalkozások, mint a tőlünk nyugatabbra működő cégek.

Ha már a fejlett piacoknál tartunk érdemes megjegyezni, hogy a vállalkozói jogvédelem Nyugat-Európában már évek óta bevezetett és egyre inkább népszerűnek mondható termék. Itthon még nem annyira fokozott az igény, hogy pánikszerűen terméket dobjanak a piacra a társaságok. Pedig, számos kockázatot fedezhetnének vele a hazai vállalkozások is, amelyek lehet, hogy most a működésüket veszélyezteti.

Bízzuk inkább szakemberre!

Összefoglalva tehát, a hazai vállalkozók egyik csoportjának álláspontja szerint, elég ha, rendelkeznek egy olcsó, a legfontosabb kockázatokra fedezetet adó, egyszerű, akár magas önrészt tartalmazó, biztosítás-szerű biztosítással.

A másik szemlélet azonban a biztosítást, szolgáltatásként definiálja, ezen ügyfelek számára fontos a korrekt feltétel, a lehetséges kockázataira a tényleges megoldási javaslatok kidolgozása és a fedezetek megadása.

Mindkét szemlélet képviselői jócskán megtalálhatók a palettán, talán az alkuszi és tanácsadói tájékoztatás minőségének javulásával az utóbbiak aránya nagyobb ütemben nő majd a jövőben.

A fent már említett alulbiztosítottság és a felmerülő kockázatok részleges lefedése, jelenleg égető probléma a kkv szektorban. Ezen probléma megoldásában pedig kulcsszerepe van a hazai alkusz és közvetítő szakmának.