Már a tokaji aszú is olcsóbb a dúsgazdag Svájcban, mint itthon: mi a fene történik itt?

Miközben szinte Dunát lehetne rekeszteni olyan Magyarországon is népszerű termékekkel, amik sokszor olcsóbbak Magyarországon határain túl, mint itthon, még mindig meg tudunk lepődni. A Pick szalámi esete sokszor megénekelt, és közismert, de legutóbb azt is megírtuk, hogy Szlovákiába milyen pofátlanul olcsón lehet megvásárolni söröket, amik itthon annak a sokszorosába kerülnek. Sőt, a Rio Mare-ről is kiderült, hogy igazából csak idehaza számít luxusterméknek, máshol azért jóval olcsóbb, mint itt.

Ezúttal azonban a Pick szalámihoz hasonlóan egy vérbeli magyar termék kerül terítékre. A zellerpistaofficial TikToker ugyanis nemrég feltöltött egy videót, amiben arról számol be, hogy Svájcban, még az egyik legdrágább láncnál is olcsóbb egy legendás Tokaji aszú, mint idehaza. A szóban forgó tétel a Disznókő 2013-as, 5 puttonyos aszúja, ami a svájci boltban 36,50 frankba került, ami a csütörtöki árfolyam szerint kb. 15 400 forint.

@zellerpistaofficial

♬ Japanese-style dramatic piano song - スタジオ　Music Rabbit

A videó készítésekor a TikToker idehaza 18 490 forintért találta meg a terméket, azonban most ilyen drágán itthon nem találkoztunk a borral. A legdrágább tétel, amit találtunk 16 890 forintos áron futtatta a bort, de egyébként az árak több helyen 13 000 és 14 490 forint között alakultak.

A keresésből jól látszik, hogy bár nem állandóan, de bizony tényleg találni olyan itthon kapható tételt, ami még a svájci árazásnál is magasabb, miközben a többi magyarországi ár sincs túl távol a svájcitól. Mindezt úgy, hogy a svájci átlag éves nettó bér kb. 36 millió, míg a magyar kb. 5,2 millió.

Hogyan tud olcsóbb lenni egy tokaji aszú Svájcban, mint itthon?

Ahogy a videóból, és a saját ármustránkból is látszik, simán megeshet, hogy egy minőségi tokaji bor olcsóbb legyen Svájcban, mint itthon. De hogyan lehetséges ez? A válasz összetett, a különböző kiskereskedelmi egységek árazási politikája ugyanis rengeteg dologtól függ. Szem előtt kell például tartani a 27 százalékos itthoni áfát, ami a legmagasabb Európában, szemben a svájci 8,1 százalékkal, ami pedig a legalacsonyabb.

De ugyanígy meghatározóak az árakat tekintve az eltérő kereskedelmi szabályozások is. Ilyen például itthon a brutálisan magas kiskereskedelmi különadó mértéke, de említhetnénk a Magyarországon az átlagos EPR-díjaknál nagyobb mértékét, de a jövedéki adó mértékét is. És akkor olyan szubjektív tényezőkről még nem is beszéltünk, hogy itthon egy ilyen aszú igazi luxusitalnak számít, míg kint bár magasabb árkategóriás, de csak egy bor a sok közül. Hát, így lehet drágább Magyarországon egy hazai bor, mint Svájcban.

A magyar bor csak itthon világhírű?

Ha már tokaji aszú, és ha már Svájc, kíváncsiak voltunk, mennyire van valójában igaza azoknak a rosszmájú kommentároknak, melyek szerint a magyar bor igazából csak Magyarországon világhírű, máshol nem igazán.

A magyar borászatban már nem egy olyan pincészet van, amely Európai, sőt, globális szinten is figyelemreméltó minőséget tud felmutatni, ezt a szűkebb, borértő közönség számontartja és különféle nemzetközi versenyeken elismeri, díjazza is. A világ borfogyasztóinak szélesebb rétegéhez azonban nehezen jut el a magyar bor híre és jelentősége, így még a fogékony és érdeklődő közönség sem feltétlenül tud megnevezni a tokaji aszún kívül más magyar bort - ez pedig egy speciális típusnak tekinthető

- fogalmazta meg lapunknak gondolatait Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője, aki hozzátette „ezzel a borral ugyanakkor vitathatatlan globális sikereket tudott elérni nemzetközi szinten a Royal Tokaji, amely mind elismeréseiben, mind a borok értékesítési árában megtestesül.” Ezzel együtt más pincészetek a szakértő szerint igazán számottevő kereskedelmi mennyiséget nem tudnak a globális piacokon elhelyezni.

Több pincészet, így például a Jammertal, Szepsy, a St. Andrea de még az egészen kis szereplőnek számító Losonci borászat tételei is megjelennek külföldön, mindez azonban nem jelent olyan volument és exportértéket, amely ágazati szinten érdemi lenne

fogalmazott Braunmüller Lajos. A szakember aláhúzta, „egyéni sikerek és kiváló borok tehát vannak, összességében azonban komoly, minőségibor-export még nincs.” Ahhoz, hogy ez változzon mindenekelőtt az egyes tételekből lényegesen nagyobb palackszám, valamint éveken át tartó, masszív és költséges nemzetközi marketingkampány kellene – vélekedett az Agrárszektor főszerkesztője.

Ez pedig már csak azért sem könnyű feladat, mert a nagymúltú európai borászatok mellett ma már a kiváló minőséget és óriási mennyiséget szállító újvilági termőhelyek, így Dél-Afrika, Chile, Kalifornia, Ausztrália és Új-Zéland piaci előretörésével is számolni kell.