Mit rejtegetnek a képviselők?

A televíziós társaságok az Alkotmánybíróság döntése alapján nem jogosultak arra, hogy saját eszközeikkel készítsenek felvételeket az Országgyűlés munkájáról. Meg kell elégedniük azokkal a felvételekkel, amelyeket az Országgyűlés Hivatala által üzemeltett belső kamerarendszer mutat. A tévétársaságok tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság döntését. Álláspontjuk szerint azonban ez a gyakorlat megfosztja a televíziós újságírókat attól, hogy azokat a képeket is megmutassák a nézőknek, amelyek nem mentek át a hivatali szűrőn.

A parlamenti pártok 1998-ban egyhangú döntést hoztak a zárt láncú hálózat kialakításáról. A döntéssel kitiltották a forgatócsoportokat a parlamenti ülésteremből. E gyakorlat miatt fordult az RTL Klub az Alkotmánybírósághoz, és a kezdeményezéshez a TV2, a Hír TV, az ATV, a Független Hírügynökség és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége is csatlakozott. Kifogásolták, hogy az adás készítője szubjektíven válogat az események között. Szót emeltek az ellen is, hogy a médiatörvény előírása ellenére az Országgyűlés máig csak általánosságban szabályozta a közvetítési rendet.

Az Alkotmánybíróság határozatában hivatkozott arra az összehasonlító elemzésre, melyet az Európa Tanács Közgyűlése számára készítettek. Eszerint több országban csak az állami televízió közvetítheti a törvényhozás munkáját, máshol pedig a parlament készít összefoglalót az ott történtekről. Az Európa Tanács Közgyűlésének 1997-es határozata pedig arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a szenzációkkal foglalkozó, nem kiegyensúlyozott tájékoztatás a demokráciát veszélyezteti. Ezért a parlamenteknek kell olyan intézkedéseket hozniuk, amelyek biztosítják a színvonalas és kiegyensúlyozott közvetítést.

Az Alkotmánybíróság indoklásból úgy tűnik, hogy elfogadták a közvetítés korlátozásának szükségességét, bár hogy miért, azt nem indokolták.

A határozat egyáltalán nem tér ki arra, hogy az ülésteremben történtekről miért nem értesülhet korlátozás nélkül a közvélemény, és miért nem veszik figyelembe a technikai haladást. Azt sem tudjuk meg, miért csak a a nyomtatott sajtó szabadságát tartják biztosítandónak. Jelenleg ugyanis a nyomtatott sajtó írhat az üléseken elhangzottakról, ugyanakkor a kép - és hangfelvételek készítését korlátozzák.

Az Alkotmánybíróság a határozat 3. pontja alapján úgy foglalt állást, hogy az Országgyűlés elnöke által kibocsátott 4/2003. elnöki rendelkezés nem olyan szabály, amely felett ítéletet mondhatna.

Ez azért érdekes, mert ennek az elnöki rendelkezésnek kellene arról határoznia, hogy pontosan milyen legyen a közvetítés rendje, és ha ez nem megfelelő, akkor az egész szabályozás semmit sem ér, így a kör bezárult.A jelenlegi helyzetben kizárólag a törvényhozókon múlik az, hogy a képviselők hajlandók-e saját munkájukat nyíltabbá tenni.

Az Alkotmánybíróság döntése nem azt jelenti, hogy helyes a szabályozás, hanem azt, hogy nem áll szemben az alkotmánnyal - legalábbis szerintük. Adott esetben egy másik szabályozás is megfelelő lenne, ha így döntenének.