Mi lesz a rezsivel? Jöhet a sávos díjszabás?

Számos hír jelent meg az elmúlt hetekben a lakossági energiaszolgáltatás díjszabásaival összefüggésben, amelyek alapján csak egy vehető biztosra, hogy hamarosan változás áll be a lakossági energiadíj-fizetések rendszerében.

A magyar energiaellátás belső energiaforrások hiányában nagymértékben függ az import energiahordozóktól, és ezen keresztül természetesen e nyersanyagok nemzetközi árjegyzéseitől. A hazai fogyasztói árak jelentős mértékben emelkedtek az elmúlt tíz év során, amelyben korántsem elhanyagolható szerepet játszott az állami támogatások kivezetése.

Az OTP Lakástakarék által nemrég közreadott elemzés szerint a hazai családok 55 százaléknál a teljes háztartási kiadáson belül a rezsiterhek súlya eléri a 25-50 százalékot, ami igen komoly életminőségbeli problémákat vet fel. Szintén sötét képet fest a hazai energiaellátási helyzetről, hogy a Magyar Energia Hivatal május végi adatközlése szerint a fogyasztók energiaszolgáltatókkal szembeni kintlévősége az elektromos áram-, a földgáz- és a távhőszolgáltatás esetében meghaladta a 140 milliárd forintot.

A fentiek tükrében érthető, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít a lakossági energiadíjak alacsonyan tartására, hiszen a rezsikiadások előteremtése annak ellenére is egyre nagyobb terhet jelent a fogyasztók számára, hogy az egyetemes szolgáltatási körben szinte alig ment végbe díjemelés a kormányváltás óta. Az is egyre inkább egyértelműnek látszik, hogy folyamatosan szűkül a lehetőségek köre a díjak emelkedésének megakadályozására, számos alrendszer repedezik, nem egy energiatársaság veszteséget szenved el a költségeket nem fedező hatósági ármeghatározások következtében.

Nonprofit

A kormányfő hetekkel ezelőtt arról számolt be, hogy a kormány eltökélt szándéka, hogy legalább lakossági körben nonprofit alapokra helyezze a közműszolgáltatásokat az elosztás és kereskedelem esetében. Ezt követően meg nem nevezett forrásokra hivatkozva sajtóhírek jelentek meg arról, hogy az energetikai szakma érintett szereplői sávos díjrendszer bevezetésére tettek javaslatot, amely esetében a legszegényebb rétegek számára elképzelhetővé válna a profitmentes energiaszolgáltatás. További részletek továbbra sem ismertek a kormányzat elképzeléseiről, azonban a miniszterelnök-helyettes az "E.ON-vásárlással" összefüggésben úgy fogalmazott, hogy az E.ON eszközeinek tervezett megvásárlása összefügg a kormány nonprofit közműszolgáltatással kapcsolatos terveivel.

A nem profit alapú energiaszolgáltatás esetében fontos látni, hogy önmagában nem jelent alacsonyabb energiadíjakat a fogyasztók számára, mert egy ilyen, tisztán költségalapú viszonyrendszerben a hatékonyság esetleges romlása áremelő hatást fejt ki, illetve az energiahordozók árának emelkedését sem képes hosszú távon ellentételezni. Egy pár éves időtávon "megoldást" jelenhet ugyan a (hálózati) eszközök felélése, azonban ez az energiaellátás színvonalának és biztonságának romlásához vezet, és az elmaradt beruházásokat később bizonyoson pótolni kell, amit akkor is csak a fogyasztó fizethet majd meg. Ugyancsak felmerülhetnek keresztfinanszírozási kérdések is, amelyektől egyébként jelenleg sem mentes a hazai energiafinanszírozási rendszer, azonban ez esetben is gondok adódhatnak, hiszen a vállalati szektor "túlterhelése" a hazai gazdasági társaságok nemzetközi versenyképességének romlásához, és ezzel munkahelyteremtő (-megtartó) képességük csökkenéséhez vezet.

Sávos rendszer

A differenciált, vagy sávos rendszer már korábban is felmerült a jelenlegi díjfizetési struktúra átalakításával összefüggésben. Korábban a Magyar Energia Hivatal elnöke számolt be több alkalommal arról, hogy a szabályozóhatóság egy, az elfogyasztott mennyiségen alapuló differenciált tarifarendszer bevezetésére tett javaslatot. A Népszabadság a héten közölt írást arról, hogy értesüléseik alapján a kormány vizsgálja egy ilyen típusú ár-meghatározási rendszer bevezetésének lehetőségeit. A lap beszámolója szerint már az idei fűtési szezonban, január elsejétől léphet életbe az új metódus, amelyben az átlag alatt fogyasztók számára akár csökkenhet is a tarifa, az átlagos mennyiséget fogyasztók számára nem hozna árváltozást, míg az átlag feletti felhasználókat akár a szabadpiacra kényszerítene az új rendszer.

Az elképzelés részletei még nem ismertek, azonban az jelenleg még erősen kérdéses, hogy az átlag feletti lakossági fogyasztók miként lennének képesek érvényesülni a szabadpiaci környezetben, hiszen a lakossági szegmensben jelenleg szinte alig mutatkozik verseny az energiakereskedő cégek részéről.

Hasonló megfontolások egyébként jelenleg is érvényesülnek a lakossági áram- és gázdíjak meghatározásában, hiszen mindkét szolgáltatás esetében két, mennyiség alapú blokk alapján fizetnek a fogyasztók, így ha kedvezményre jogosító mennyiség felett vételeznek, akkor magasabb tarifát kénytelenek fizetni. A támogatások hatékonysága tekintetében ez a szisztéma kevésbé eredményes, hiszen egy bizonyos fogyasztási mennyiségig a legtehetősebb rétegek is élvezik az alacsonyabb tarifát, így az új rendszer egyik fontos eleme lehet majd, hogy szakít ezzel a gyakorlattal, és az egyes "sávokra" vonatkozólag megszünteti a jelenlegi "két blokkos" tarifálást.

A progresszív díjfizetési metódus (a fogyasztás növekedésével a fizetendő díj is növekszik) egyáltalán nem ismeretlen az energetikai szakmában, a francia kormányzat éppen hasonló szisztéma bevezetésén munkálkodik. Az ottani kommunikáció elsősorban a hatékonyabb energiafogyasztásra történő ösztönző rendszerként hivatkozik az elképzelésre, amely hozzájárulhat a klímavédelmi célok teljesítéséhez és a környezetterhelés csökkentéséhez.

A Portfolio.hu elemzőjének véleménye szerint, habár a kormány értelemszerűen mindent megtesz azért, hogy a lehető legalacsonyabban tartsa a lakosság terheit, félő, hogy ezen szándéka a gazdasági racionalitásokat figyelmen kívül hagyva hosszabb távon jelentkező problémákhoz vezet. Az elmaradó fejlesztések, eszközpótlások ellátási problémákhoz vezethetnek, és az ezek elhárításához szükséges beruházások sokkszerű terhet jelenthetnek majd a jövő fogyasztói, (a jövő költségvetése) számára. Mindenképpen megfontolandó lenne egy, a valós gazdasági költségeket tükröző ár-meghatározási rendszer életbeléptetése, amelyhez jól elkülönítve párosulhatna egy átgondolt támogatási rendszer kiépítése is a legszegényebb rétegek megsegítése céljából. Ez utóbbi megközelítés már csak azért is meggondolandó, mert a legszegényebb rétegek körében korántsem annyira elterjedt a vezetékes ellátás, tehát a mesterségesen alacsonyan tartott egyetemes szolgáltatói díjakon keresztül nyújtott támogatások nem jutnak el hozzájuk.