Átszervezés, fejetlenség jöhet a hazai óvodákban: sok család kerül nehéz helyzetbe, ha ezt meglépik

Komoly visszhangot keltett az a rendelettervezet, amely szűk két hete jelentek meg a kormány oldalán, és az óvodai nevelés átalakítását célozná - erről a Pénzcentrum is beszámolt nemrégiben. A tervezet, amelyet február 22-éig bocsátottak társadalmi egyeztetésre, azt írta, hogy szeptembertől külön csoportokba helyeznék azokat az óvodásokat, akik a következő tanévben kezdik meg az iskola első osztályát. A cél az lenne, hogy "az óvoda és iskola közötti zökkenőmentes átmenetet biztosítsa", miközben "erősítik az iskolai életre való felkészítést".

Szülők ezrei kezdtek tiltakozó akcióba a rendelettervezet kiadása után, mondván, hogy ha még saját gyerekeik példáját félre is teszik, egyáltalán nem biztos, hogy az iskolás évek kezdetével sokszor amúgy is túlstresszelt óvodások életébe még egy módon szükséges lenne beavatkozni. Mint fogalmaztak, ezzel a "központosítással" a gyerekek - másik csoportba, másik óvodapedagógushoz, dadushoz kerülve nem sokkal az iskola megkezdése előtt - hirtelen kiszakadnának a megszokott környezetükből még akkor is, ha csak csoport-, és nem óvodaváltásról van szó.

A Pénzcentrum a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, valamint egy gyermekpszichológus segítségével igyekezett utánajárni, hogy vajon tényleg túl nagy stressz hárulna-e mindezzel a kicsikre, illetve egyáltalán meg lehetne-e oldani az átalakítást a sokszor forráshiányos intézmények esetében? Fel van készítve az óvodai rendszer az új szisztémára?

Hány magyar óvodás van most?

Érdemes először is megnézni, hogy jelenleg hány óvodáskorú gyermek van hazánkban, és van-e elég hely, ahol a néhány éve már kötelező óvodába járást biztosítani kell? A KSH adatai szerint a legutóbbi, tavaly közzétett adatok szerint az előző nevelési év végén a magyar óvodai férőhelyek száma 388 ezer felett járt. Ez rekord, a rendszerváltás óta soha ennyi óvodai férőhely nem volt hazánkban - ebben és a feladatellátási helyek számában bő tíz éve volt egy nagy ugrás.

Ugyanakkor azt is észrevehetjük a közölt adatokból, hogy az óvodások száma drasztikus csökkenést mutat az elmúlt három és fél évtizedben. Míg a rendszerváltás utáni első nevelési évben, 1990-ben még 391 ezer felett járt a szám, a tavalyi nevelési évben már csak 322 ezer óvodást tartott nyilván a rendszer, vagyis nagyjából ötödével kevesebb ovis van most - annak ellenére, hogy három év felett kötelező a gyerekek számára az óvoda.

Ennek leginkább az egyre romló demográfiai adatok a felelősei: a rendszerváltás óta folyamatosan kevesebb a születés a halálozások számánál, például a január hónap önmagában ebben is negatív rekorder lett 2025-ben.

Feladatlapok, felmérések helyett gyurma és rajzolás

Stranigg Dóra gyermekpszichológust arra kértük, világítsa meg a pontos helyzetet arról, mit is szeretnének most pontosan az óvodákkal. A szakember azzal kezdte, hogy a gyermekek lelki fejlődése érdekében elengedhetetlen lenne a nyugodt környezet - egy hirtelen, már szeptembertől megtörténő átszervezés pedig nem ezt indikálja.

Szerintem ezt érdemes egyébként onnan indítani, hogy ha ez megvalósul, akkor tulajdonképpen ez az óvodának egyfajta „iskolásításáról” szólna. Ki is mondják, hogy ezt az átmenetet könnyítenék meg, viszont nagyon érdekes, hogy ezt onnan fogják meg, hogy az óvodát iskolásítják, és nem pedig az első osztályt teszik kicsit hasonlóbbá, az óvodai környezethez. Itt jön az, hogy a gyermek egy új környezetben van, egy új szabályrendszerben, új nevelővel, és valószínűleg a gyerekek lelki fejlődése szempontjából sokkal kedvezőbb lenne az általam említett módszer, mintha ebben a már megszokott, régi rendszerben próbálom ezt a teljesen új szabályrendszert, új csoportot kialakítani. Hogy ki mennyire bírja majd, az a gyerekek személyiségétől függ. Van, aki könnyebben megugorja, viszont a gyerekek többségének valószínűleg ez nehézséget okoz, hogy így egy új csoportban megtalálják saját magukat

- fogalmazott a gyermekpszichológus. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy szerinte picit előre próbál haladni a magyar oktatás - ez nem feltétlenül lenne baj, de éppen a nevelt diákokon keresztül teszi, legyen szó iskoláról, vagy mint éppen most, az óvodásokról.

A magyar oktatásra kicsit jellemző az, hogy a gyerekek mindig máshol vannak, mint ahol igazából lenniük kell, tehát mindig készítjük őket valahova. Az óvodába készítjük őket, az iskolába, az alsó tagozatba készítjük őket, aztán a felső tagozatba, és így tovább, tovább. Ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, hogy abból az adott környezetből kihozzuk a legjobbat. Én nem gondolom, hogy az óvodában - bármilyen évfolyamban - az intézménynek úgy kellene szoktatni a gyerekeket és a szülőket az iskolára, hogy ezt ilyen konkrétan kimondjuk, hogy most az iskolára készülünk, hiszen hogyha mondjuk az iskolaérettséget vesszük, akkor e szerint az új rendelet szerint, elképzelés alapján az iskolaérettséget azzal segítjük elő, ha leültetjük a gyereket és feladatlapot töltenek ki az óvodai időben

- tette hozzá Stranigg Dóra. Azt is kiemelte, hogy feladatlapok kitöltése helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a játékos formájú oktatásnak, hiszen a fejlődést sokkal jobban szolgálja óvodás gyermekek esetében.

Eközben viszont tudjuk azt, hogy az iskolaérettséget legjobban a játéktevékenységekkel, méghozzá szabad játékkal tudjuk elősegíteni, és mindenféle, az óvodában meglévő hétköznapi cselekvések sorával: például hogy egyre önállóbb viselkedést várunk el tőlük, segítenek a gyerekek megteríteni, az udvaron virágot ültetünk, satöbbi. Segítenek a finommotoros játékok, akár egy gyurmázás. Ezek mind sokkal jobban segítik elő azt, hogy iskolaérett legyen a gyerek, és amikor iskolában lesz, ahol már tényleg ceruzát kell fognia, akkor ügyesen tudja azt a ceruzát fogni, azzal ellentétben, hogy én már 5-6 éves korában arra kényszerítem, hogy leüljön, és egy helyes ceruzafogással töltse ki azokat a feladatlapokat, amik őt már felkészítik az iskolára

- zárta gondolatait Stranigg Dóra gyermekpszichológus.

Minden gyermek máshogy fejlődik - a rendelet ezt nem vette figyelembe

Rosta Ágnes pszichológus, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány NEMECSEK-programjának szakmai munkatársa úgy fogalmazott lapunknak, hogy szerinte egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni az óvodások érzelmi fejlődését - egy hirtelen váltás pedig biztosan nem tesz jó a pszichéjüknek.

A szóban forgó rendelettervezet összevonná a vegyes korcsoportú óvodai csoportokból a nagycsoportosokat, azaz kiemelné őket az addigi csoportjukból, egy új, korcsoportban homogén nagycsoport formálásával készítené fel őket az iskola előtti évre. Az óvodáskorú gyerekek fejlődése során alapvető fontosságú a biztonságos kötődés és a stabil, megszokott kapcsolatok, érzelmi biztonság és állandóság – legyen szó óvónőkről, dadusról vagy kortársakról. Egy hirtelen, drasztikus változás – például a megszokott csoportból való kiszakítás – extra stresszt, szorongást idézhet elő, ami negatívan hathat az érzelmi és szociális fejlődésre, így a tanulásra, új képességek elsajátítására is. Ha ezt követi egy éven belül még egy ilyen változás, az ugyancsak nem a pozitív irányba befolyásolhatja a gyerekek fejlődését. Persze nem feltétlenül van érezhető, vagy látható hatása egy ilyen változásnak a gyerekek fejlődésére, vagy viselkedésére, akkor is felesleges stresszt okoz számukra

- mondta a pszichológus. Azt is hozzátette, hogy természetesen nem minden gyerek fejlődik ugyanúgy, egyenlő ütemben, és az "iskolaérett" csoportok összevonásának terve ezt teljesen figyelmen kívül hagyja.

Óvodáskorú gyerekeknél még ugyanabban az életkorban is nagy egyéni eltérések vannak a fejlettség tekintetében. Egyes gyerekek lassabban, míg mások gyorsabban fejlődnek, érnek- területtől függően is. Emiatt a biológiailag meghatározott agyi érési folyamatok miatt nem is igazán beszélhetünk homogén csoportokról, hiszen mindenki máshol tart a fejlődésben, pedagógiailag pedig mindenképp szükséges a differenciálás. A vegyes korcsoportú csoportok is lehetővé teszik azt, hogy mindenki a saját fejlődési ütemében haladjon, tanuljon másoktól, együttműködjön a kisebb és a nagyobb gyerekekkel

- mondta Rosta Ágnes. Szerinte fontos az is, hogy a fokozatosság elvét tartsák a döntéshozók az óvodai nevelésben is, de a rendeletben elkerül a fókusz minderről.

Az óvoda és az iskola közötti átmenet megteremtésekor elengedhetetlen lenne a fokozatosság és a megfelelő érzelmi támogatás biztosítása. Nagyon jó lenne, ha a gyerekeknek az a tapasztalata lenne, hogy az életben az átmenetek, változások természetesek, ugyanakkor ez fokozatos, játékos és támogató környezetben zajlik. Így az átmeneti időszak nem válik további stresszforrássá. A stabil, biztonságos környezetben való fokozatos fejlődés a leghatékonyabb felkészítés az iskolára. A csoportváltás helyett érdemes lenne arra helyezni a fókuszt, hogy a gyerekek egyéni fejlettségi szintjéhez és egyéni szükségleteihez való differenciálás meg tudjon valósulni megfelelő környezetben a gyakorlatban. A hirtelen, előkészítés nélküli átalakítás komoly stresszt és bizonytalanságot eredményezhet, ami hosszú távon hátrányosan hathat a gyermekek fejlődésére. Az együttműködés, a megfelelő erőforrások biztosítása, az átmeneti időszak gondos, szakértői támogatása, hogy minden gyermek a lehető legbiztonságosabb és legmegfelelőbb környezetből indulhasson iskolába nagyon fontos lenne

- mondta erről Rosta Ágnes.

Miért sürgetjük a gyerekeinket?

Kíváncsiak voltunk még arra is, hogy a sok esetben forrás- és munkaerőhiányos óvodák hogyan hozzák szintre magukat ahhoz, hogy ha a rendelet életbe lép, akkor már szeptembertől megfeleljenek az új szabályoknak. Rosta Ágnes erről azt mondta, hogy nem kizárólag a forráshiány lenne a gond, hanem akár évek, évtizedek alatt kialakult nevelési módszerek egy pillanat alatt történő átszervezésére lenne szükség sok helyen.

Az óvodák egy része – különösen azok, ahol akár 40%-ban még három csoport sincs kialakítva – komoly kihívásokkal küzdhetnek a rendelkezés következményeként. Egy plusz csoport létrehozása és a szervezése, hirtelen átalakítása jelentős erőforrás igénnyel járna számukra. Arról nem is beszélve, hogy az intézményeknek van egy hagyománya, sok éves működés tapasztalatai által formált, “finomra hangolt” módszertana. Ezt akkor sem sem lehetne egyik napról a másikra átalakítani, ha egyébként szakmailag (pedagógiailag, pszichológiailag) indokolt lenne. De erről sincsen szó: lehet érveket sorakoztatni a vegyes, illetve a homogén csoportok mellett és ellen, a nap végén azonban nem lesz kérdéses, hogy sok gyereknek az egyik, sok gyereknek pedig a másik a legideálisabb. Ennek megfelelően az a jó, ha különböző profilú intézmények vannak, amelyek közül választani tudnak a családok

- mondta a pszichológus. Kifejtette azt is, hogy a tervezetből az óvodáskorú gyerekek sürgetése tűnik ki, amelyet kívánatos lenne elkerülni.

A gyerekek egyéni ütemben érnek, fejlődnek, de minden gyerek számára előnyös lenne a gyengéd átmenet az óvoda és az iskola között. Fontos kérdés lenne, hogy ezt miért nem az első osztályban 6-7 évesen szeretnénk megvalósítani, ezzel is időt hagyva a gyerekeknek arra, hogy megérjenek testileg-biológiailag, érzelmileg, értelmileg és társas készségeikben is? Miért siettetjük, sürgetjük őket? Ha a gyerek úgy kerül iskolába, hogy nem rendelkezik ezekkel a természetes érésből fakadó alapokkal, később nehézségek érhetik, a kudarcélmények miatt csökkenhet az önértékelése, motivációja a későbbi tanulásra, illetve kihatással lehet a társas rendszerére is, hiszen ennek alapján ítélhetik meg őt a környezetében élő felnőttek, a kortársai

- fogalmazott a szakember. Végezetül elmondta, hogy szerinte hogyan kellene az egyeztetésnek zajlania, milyen elvek mentén kellene meghozni az új rendeletet, ha idén szeptembertől valóban alkalmazni akarják azt.

Ilyen átszervezés csak akkor valósítható meg sikeresen, ha a kormány, az intézmények és a szakemberek összehangoltan dolgoznának, előkészítve az új rendszert. Figyelembe véve a gyerekek érzelmi biztonságának fontosságát, érdekét és a pedagógiai, szakmai munka minőségét. De nem csupán az átalakítás módja, gyorsasága kifogásolható. A tervezettel szemben szakmai (pedagógiai, pszichológiai) érvek is felsorakoztathatók

- zárta gondolatait Rosta Ágnes.

Makai Gábor: nem lesz hosszútávú romboló hatása

Nem minden szakember látja persze borúsan azt, hogy mit tehet az óvodás gyerekek pszichéjével a rendelet, ha azt valóban kötelezően végre kell majd hajtani. Makai Gábor klinikai szakpszichológus a Blikknek nyilatkozva úgy vélte: szerinte nem lesz hosszú távú hatása annak, ha a rendelet életbe lép, és egy plusz változás jön a gyerekek életébe még a sulikezdés előtt.

Alapvetően a változásnak, a kiemelésnek nincsen személyiségromboló hatása, de pszichésen lehet megterhelő. A kérdés az, lesz-e idő azzal foglalkozni, hogy akár szakembereket bevonva segítsünk azon gyerekeknek, akikben kialakul valamilyen félelem, szorongás. Az új helyzet generál majd egyfajta készenléti állapotot a gyerekben, izgulni fog azért, hogy mi történik majd, de ezt észlelni és kezelni kell az óvodai közegben. Hosszabb távú negatív következményektől azonban nem kell tartani. Szerintem jót tud tenni a gyerekeknek, ha egy ilyen nagy változás előtt van egy olyan időszak az életükben, ami felkészíti őket a következőkre. Ilyenkor a félelem uralhatja ezt az átmeneti időszakot, de a megfelelő odafigyeléssel meg lehet fékezni az effajta szorongásokat. Akár játékokkal, játékos feladatokkal is lehet fejleszteni a gyerekek figyelmét, amivel felkészültebbé válnak az iskolára

- fogalmazott ezzel kapcsolatban a szakember.

A rendelettervezet szövegében az is szerepelt, hogy maguk az intézmények halasztási kérelmet adhatnak be a minisztériumhoz, hogy a felkészülés teljesen megfeleljen mind a rendelet, mind persze a gyerekek és a szülők érdekeinek. A lapunknak most elmondott szakértői megszólalások pedig arra engednek következtetni, hogy lesz jó pár olyan óvoda, amely ezzel élni is fog - a kérdés már csak annyi, hogy vajon tényleg joviális lesz-e a Belügyminisztérium ezekkel a kérelmekkel, vagy komolyan gondolja, hogy egy ilyen átszervezés már működőképesen menni fog alig néhány hónap múlva, az új nevelési év kezdetekor.

Címlapkép: Illyés Tibor, MTI/MTVA