Garantált alapok: mit, miért, hogyan és milyen áron garantálnak?

Az alapkezelők, bankok ajánlatait böngészve egyre több, tőkemegóvást, illetve biztos minimumhozamot kínáló garantált alappal találkozhatunk, amelyek a mérsékelt kockázatviselő-képességű befektetők számára rendkívül vonzóak lehetnek. Érdemes tehát áttekinteni, hogy hogyan működnek, és milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járnak ezek az alapok.

A garantált alapok a portfolió sajátos kialakításának révén lejáratkor a befektetés névértékének kifizetésével biztosítják a tőke megóvását, illetve bizonyos esetekben biztos minimumhozamot is. Az alapok pontos hozamlehetőségeit a kibocsátási tájékoztató és a kibocsátó által közzétett hozamígéret tartalmazza. A struktúra lényege, hogy a tőkének bizonyos hányadát kockázatmentes eszközökbe fektetik úgy, hogy az az előre kalkulálható hozamokkal fedezze a lejáratkori tőke-, illetve hozamgaranciát. Ha tehát egy 3 éves futamidejű garantált zártvégű alap tőkemegóvást ígér, akkor pl. 5%-os kockázatmentes hozam mellett tőkéjének kb.86%-át kell kockázatmentes papírokban tartania. Ugyanez az arány a névérték 110%-ának garantált lejáratkori kifizetésével (tehát kb. 3.2%-os garantált éves hozam mellett) már 95%-ra nő.

A garancián felüli hozam a tőke fennmaradó hányadának (az alapot terhelő alapkezelési és egyéb költségek levonása utáni) befektetéséből származhat. A kockázatok kézbentartásának érdekében az alapkezelő nem direkt módon használja fel ezt a tőkét, hanem származtatott termékeken, jellemzően opciókon keresztül. A garantált alap eszközeinek fennmaradó hányadán gyakran vételi opciókat, illetve különböző opciók kombinálásával összeállított összetett termékeket vásárol. Az opció (ill. jellemzően ún. spread termékek)legtöbbször egy-egy kiszemelt indexre, vagy indexkosárra, de elvben bármilyen instrumentumra vonatkozhat. Találkozhatunk garantált alapokkal, amelyek hozama devizaárfolyaomktól, árupiacoktól, vagy ingatlanbefektetések hozamától függ (a terméket, illetve a teljesítmény-értékelés mikéntjét minden esetben a kezelési szabályzat tartalmazza). Ha tehát a szóbanforgó termék értéke meghaladja az opcióban szereplő kötési árfolyamot az alapkezelő az opciót lehívva a garantált hozamon felüli hozamot (a kötési árfolyam, és a piaci árfolyam különbségét) realizál. Mivel az opció díját az alap a tőkéből fizeti, azt a kockázatmentes hozam "termeli" meg.

A garantált alapok működésének egyik fontos tényezője a részesedési mutató, másképpen participációs ráta, ami megmutatja, hogy a kockázatos portfoliórész (pl. tőzsdeindex) hozamából milyen arányban részesedik a befektető. Fontos, hogy az esetek többségében a részvételi mutatót az alapkezelő csak a jegyzést követően, a lejegyzett tőke, és az opciók ismeretében állapítja meg.

A garantált konstrukciók nyilvánvalóan azoknak a befektetőknek kedvezőek, akik nem kívánnak nagyfokú kockázatot vállalni, pl. részvényalapokkal. Egy részvényindexbe, vagy indexkosárba fektető garantált alap révén viszont (részben) részesülhetnek a részvénypiacok hozamaiból, úgy, hogy legrosszabb esetben is visszakapják a befektetett tőkéjük névértékét. Ugyanígy a zártvégű garantált alap az alapkezelő számára is kedvező, hiszen az alap portfoliójának összeállítása után csak minimális portfolió-menedzselést igényel, mert az alap felállása után a futamidő végéig nincsen tőke be-, illetve kiáramlás (a piacon "fiatalabbnak" számító nyíltvégű garantált konstrukciók esetében a tőkemozgás megnehezíti az optimális opciós ügyletek kialakítását, így itt bonyolultabb a garanciát biztosító portfolió menedzselése is).

Mik a hátulütői a garantált alapoknak?

A zártvégű garantált alapok nyújtotta biztonságért cserében vállalni kell azt, hogy ezek az alapok zártvégűek - azaz a futamidő lejárta előtt csak költségesen, esetlegkedvezőtlen árfolyamon értékesíthetők - a befektetőnek terveznie kell az átlagosan 3 éves futamidőt (a garanciák is csak a teljes futamidőre szóló befektetés esetében érvényesek).

A befektetési alapok 2005. évi költségterheléséről szóló PSZÁF jelentés tanúsága szerint ugyanakkor a garantált alapok között találhatóak - az ingatlanalapok mellett - a legnagyobb éves átlagos nettó eszközértékre vetített költséghányadosok, ami egyes alapok esetében meghaladhatja a 3%-ot is (ugyanakkor egyes garantált alapoknak kifejezetten alacsony a költségterhelése). Míg azonban az ingatlanalapoknál jellemzően magasabb az erőforrásigény, addig ezeknél a termékeknél jellemzően nem, emiatt ez egy jó bevételi forrást biztosíthat az alapkezelő társaságoknak. A különböző alapok összehasonlításakor érdemes az alapok teljes futamidejére felmerülő összes költséget évesíteni, ugyanis gyakran egyedül az első évben magas a díj, utána akár csökkenhet is.

A garantált alapok esetében a befektetési alapok szokásos költségei mellett az elvesztett befektetési lehetőségek potenciális hasznának alternatíva-költségét is számba kell venni. A garantált alapok működésében fontos, hogy a garanciát csak abban az esetben biztosítanak a befektető számára, ha a teljes futamidő alatt kitart befektetése mellett, tőkéje tehát a futamidő végéig el van zárva más befektetési lehetőségek elől, ugyanakkor a nominális tőkemegóvás reálértéken veszteséget jelent.

Fontos megemlíteni, hogy a garantált alapok hozama - az összetett opciós ügyletek jellemzői miatt - általában nem csak alulról, hanem felülről is korlátozott, ezt a maximális hozamot is a kezelési szabályzat tartalmazza.

A garantált alapok elvitathatatlan előnyökkel rendelkeznek azok számára, akik nehezen vállalják a lefelé mutató kockázatokat, mégis részesedni szeretnének a volatilis befektetési formák hasznaiból. Emellett azonban látni kell, hogy ezt a biztonságot csak bizonyos áldozatok (maximált hozam, zártvégűség, egyes esetekben magasabb költségek) révén érhetik el a befeketetők, ami a kisbefektetők hozamreményeit némileg korlátozza. A hasznok és áldozatok értékelésénél fontos azonban figyelembe venni a piaci környezetet, hiszen tőkeveszteség elkerülése volatilis időszakokban igen sokat érhet.