Forintpiaci spekuláció, de hogyan? -gyakorlati tanácsok

Kezdjük tehát a tőkeáttétel nélküliegyszerű stratégiákkal. Írásunk keretei között az euróval szembeni stratégiákkal foglalkozunk, más devizák esetében a sémák nagyjából ugyanezek. Megtehetjük, hogy forint megtakarításunkat egyszerűen átváltjuk euróra, majd ezt elhelyezzük devizabetétben vagy kötvényt, részvényt stb. vásárolunk belőle. Ilyenkor bukjuk az oda- illetve visszaváltás költségét, valamint kötvények és részvények esetében egyéb, árfolyamon kívüli kockázatokat is felvállalunk.

Egy hasonló, de direkt konverzió nélküli lehetőség, ha olyan forinteszközöket vásárolunk, ahol a megtérülés euróban denominált eszközöktől függ. Ilyen lehet egy forintban jegyzett befektetési alap, mely euró eszközöket tart (pl. nemzetközi kötvény vagy pénzpiaci alap), de léteznek olyan unit linked termékek is, ahol a megtérülés szintén euróban számolódik. Az utóbbi likviditása miatt nem tekinthető olyan terméknek, mellyel rövid távú árfolyamváltozásra lenne érdemes spekulálni.

A tőkeáttétel nélküli pozíciók után foglalkozzunk két olyan ügylettípussal, ahol a spekuláció valóban elnyerheti igazi értelmét. Az egyik ilyen ügylettípus az ún. határidős ügyletek kategóriája, míg a másik csoportot az opciós ügyletek alkotják.

Határidős ügyleteknél valamilyen későbbi időpontra vállalunk kötelezettséget forint vételre vagy eladásra euróval szemben. A piacon különböző méretekben köthetünk, de ez jellemzően nem a pár százezer forinttal "játszó" befektetők piaca. Egy-egy ügylet mögött jellemzően 1,000,000 euró vagy ennél is több van. Egyes ügynökségek 100,000 eurós lehetőséget is kínálnak ügyfeleiknek. Ezek a mennyiségek nem azt jelentik, hogy ennyi pénzzel kell rendelkezni egy befektetőnek, csak annyit, hogy ekkora devizamennyiség árfolyamváltozásából származó nyereség íródik jóvá vagy veszteséggel terhelődik meg a számla.

Hogyan létesíthetünk ilyen pozíciókat, mennyibe is kerül ez?

Határidős ügyletek esetén az ügyfélnek az esetlegesen keletkező veszteségeket fedező ún. alapletétet kell elhelyezni egy számlán. Ez a letét számlapénz formájában vagy likvid, kamatozó eszközökben biztosítható. Ha határidős pozíciónkon nyereség van, akkor számlánk tovább hízik, ellenkező esetben a veszteség levonásra kerül. A pozíciókövetés napi rendszerességű, az elszámolás bankközi ügylet esetében csak a tranzakció lezárásakor történik. Ha a veszteség pozíciónkon eléri az eredetileg elhelyezett letét 50-75%-át (bankoktól függő), akkor felszólítást kapunk, hogy töltsük fel a számlát pénzzel az eredeti alapletét összegéig. Ha ez nem történik meg, akkor pozíciónkat a bank automatikusan csukja, az ügylet veszteségével számlánkat megterhelik.

A bankok számos lejáratra jegyeznek árat. Ezek az árjegyzések előre jellemzően max. 1 évesek, lejáratként jelölhető meg minden hónap ... napja. Tegyük fel, hogy a forint/euró árfolyam a spot piacon 244.40/60. Ez azt jelenti, hogy egy bank 244.40-en vesz eurót és 244.60-on ad el. Az ún. kamatparitási feltételek érvényesülése mellett a bank árat jegyez november végére, decemberre, januárra stb. Tegyük fel, hogy a bank december végére 246.10/30-as árfolyamjegyzést ad nekünk. Ez azt jelenti, hogy határidős forint short pozíciót erre a lejáratra 246.30-as euró vétellel létesíthetünk. Ha a decemberi jegyzés ennél magasabb lesz (a forint gyengül), akkor a különbözet a mi nyereségünk. Tegyük fel, hogy a spot 247.10/30-ra mozdul, a határidő 249.70/90-re. Ebben az esetben 249.70-en zárhatjuk pozíciónkat, a különbség 340 fillér (249.70-246.30). 100,000 euró vétel eredetileg került 24,630,000 Ft-ba, melyet 24,970,000 Ft-ért adtunk el. A különbség 340,000 Ft, mely ebben az esetben nyereség.

Az alapletét mértéke

Egy pozíciót nulla forinttal nem létesíthetünk, szükség van a már említett alapletét befizetésére. Az alapletét mértéke többnyire a létesített pozíció (100,000 euró) 5%-a (5,000 euró = 1,223,000 Ft). A befektetésen elért hozamot (vagy veszteséget) erre kell vetítenünk. Példánkban ez 360/1,223= 29.2%. Figyelmeztetnénk ismét, hogy a nyereség nem egyértelmű kimenetele egy határidős ügyletnek.

Mit csinál a bank?

Részletekbe itt nem mennénk, inkább csak azért írjuk le a bankok ilyen ügyletekkel kapcsolatos háttértevékenységét, hogy a kép tisztább legyen. A bank közli az ügyféllel, hogy hol jegyez árat a kívánt határidőre (a bank az árjegyzésen keresztül szedi be jutalékát az ügyféltől). Ezután történik egy kötés a spot piacon (forint eladás esetén a bank forintot ad euróért), majd egy FX swap ügylet. Az utóbbi lényege, hogy a bank a jelenben eurót cserél forintra, majd a kívánt határidőre visszacseréli a forintot euróra. Ha a két pozíciót összevezetjük, akkor gyakorlatilag egy szintetikus forward ügyletet, határidős euró vételt kapunk. Azért kell ily módon határidős pozíciót létesíteni, mert a határidős piac likviditása és rugalmassága jóval elmarad a spot és a swap piac likviditásától. A bankok a gyakorlatban először nyitott pozíciót létesítenek ügyfeleikkel szemben, majd ezeket a jellemzően kisebb volumeneket összegyűjtve "továbbcsatornázzák" a bankközi piacra. Így gyakorlatilag semleges pozícióba kerülnek, nyereségük a kötéseknél az árfolyamokba (jegyzésekbe) foglalt díjból adódik.

Tőzsdei ügyletek

A tőzsdei ügyletek ugyanúgy működnek mint a szokványos futures ügyletek. Ezt itt nem is részleteznénk. A fontos különbség, hogy tőzsdei futures ügyletek esetén nincs árfolyamnyereség-adó (0%), míg a bankközi nyereség 20%-át (jövőre 25%) be kell fizetni adóként. Tőzsdei ügyleteknél a brókerdíj jellemzően a kötési mennyiség 0.2%-a.

Opciós ügyletek esetén a minimális kötésegység a határidős ügyletekhez képest nagyobb, jellemzően 250,000 euró. Az opciós ügyletekre vonatkozóan a hazai bankok jellemzően már nem vezetnek könyvet, az ügyleteket a határidős példához hasonlóan back-to-back fedezik, tehát ugyanazt az ügyletet megkötik a bankközi piacon. Ilyenkor a bankok díja az ügyféltől szedett illetve a bankközi piacon kötött ügylet opciós díjainak különbségéből származik.

Az ügyfél forint eladásnál gyakorlatilag egy euró vételi opciót vesz. Ilyenkor kifizeti az opciós díjat. Ellenkező irányú ügyletnél (eladási kötelezettség) alapletétet kell befizetni, mely a futures ügyletekhez hasonlóan 4-5%. Ez arra szolgál fedezetül, ha a lehívás megtörténik, és kötelezettségünknek eleget kell tenni.

Az előző példa hasonlóan folytatható opciós ügyletnél is, csak ebben az esetben nagyobb kötésnagysággal kell számolni, és figyelembe kell venni, hogy a vételi opciót akkor hívjuk le, ha az árfolyam a kötési árnál kisebb.