Miért divat a nők körében a túlköltekezés? Van rá magyarázat!

A Karen Pine, pszichológus, és Simonne Gnessen pénzügyi coach (divatos új kifejezés, olyan mint egy személyi tréner, csak épp pénzügyeink gatyába rázásában segít) szerzőpáros által írt könyv címe Sheconomist, amit magyarra talán nők-gazdaságtanára lehetne lefordítani.

A könyv, az írók állítása szerint is kicsit szexistának, elfogultnak tűnik, olyan értelemben, hogy a nők mennyire nem értenek a pénz nyelvén, azonban külön kiemelik, hogy az általános kijelentések ellenére vannak nők, akik pénzügyi szakértőként brillíroznak nap mint nap - de az irodából kilépve levetkőzik ezen tulajdonságukat, és mintegy jól megérdemelt jutalomként, "kivásárolják" magukat.

Szerintük általában a pénzhez, pénzügyekhez való ódzkodó hozzáállása a nőknek abból fakad, hogy azok egyszerűen unalmasak, férfi nyelven, férfi hangon szólnak, a nők "mentálisan kikapcsolnak", mikor anyagi dolgok kerülnek szóba. Ez abból is látszik, hogy pénzügyeket illetően jóval szégyenlősebbek férfi társaiknál, nem mernek például fizetésemelést kérni. E mögött persze az is meghúzódik, hogy a pénzkeresés hagyományosan a férfiak dolga.

A nők a pénzköltést ráadásul sokkal inkább érzelmi oldalról közelítik meg, ezért tudja őket feldobni egy péntek délutáni shoppingolás is, ami azonnali örömöt okoz nekik. Ez lehet az oka annak a kutatási eredménynek is, miszerint a hölgyek számár az időskorukról való elgondolkodás, gondoskodás, jó előre képzett megtakarítás jóval nehezebb feladat, hiszen annak előnyeit csak évek múltán érzik, így nem vált ki bennük azonnali boldogságot.

A Sheconomics mindezek magyarázatául Albert Bandura "én-hatékonyság" (self-efficacy) elméletét idézi, amely szerint vannak emberek, akik alacsony én-hatékonysággal rendelkeznek, vagyis úgy hiszi, hogy adott dogokra nincsenek ráhatással, azok csak úgy megtörténnek vele, vagyis nem érzik magukat kompetensnek. Ezt érzik tehát akkor, mikor a nyugdíjas éveikről való gondoskodásról van szó, és mintegy védőfalat húznak fel maguk köré.

Ez nem azt jelenti, hogy a nők buták, inkább csak vonakodnak a pénzügyektől. A mai nők pénzköltési hajlamosságát a szerzőpáros a gyorshitelekkel, a személyi kölcsönökkel, a hitelkártya-használat elterjedésével magyarázza. A 20. század elején élő asszonyok azért tudták jobban beosztani a pénzüket, mert az kézzel fogható volt, a pénztárcájukba belenézve tudták, hogy mennyi fogyott belőle, ezzel szemben a kártyára ránézve nem látni, h milyen pusztítást végzett rajta a legutóbbi nagybevásárlás.

Szerintük a legtöbb nőn, illetve felfogásukon sokat segítene, ha akár csak egy hétig is, de megpróbálnának annyi pénzből megélni, mint a nyugdíjasok, hiszen az nyilván sokkként érné őket, és talán rájönnének, hogy milyen súlya van pénzügyi döntéseiknek.