Mi a szociopata jelentése? Milyen a szociopata ember – kell félnünk tőle?

Cikkünkben eláruljuk, mi az a szociopata, és hogy milyen szempontból veszélyes egy szociopata ember a társadalomra nézve. Hogyan lesz valaki szociopata – annak születik, vagy a társadalom formálja azzá? Mi a különbség a „sima” szociopata és a narcisztikus szociopata között, hogyan tehetünk különbséget köztük laikus szemmel? Kell félnünk a szociopatáktól?

Az antiszociális személyiségzavar

Hogy a problémát részletesen körüljárhassuk, elsősorban azt kell tudnunk, hogy mind a szociopátia, mind a pszichopátia az antiszociális személyiségzavarok halmazába tartozik, ami a társadalomba való beilleszkedés súlyos zavarát jelenti. Ez a zavar olyan általános érzelmi hiányosságokkal párosul, melyeknek következtében éppen azok a vonások hiányoznak belőlük, amik „emberivé” tesznek valakit. Általánosságban elmondhatjuk azt, hogy antiszociális személyiségeknek tartjuk az olyan embereket, akik nem éreznek szeretetet, vagy szorongást, emellett nem képesek tanulni a hibáikból, nem tudnak érzelmileg fejlődni.

Más megfogalmazásban az antiszociális személyiségzavar alatt azt értjük, amikor valamilyen okból kifolyólag rendkívül nehezen illeszkedik be egy személy a társadalomba – ennek a jelei pedig legalább 15 éves kora előtt megmutatkoznak. Az antiszociális zavarnak számos jele lehet, például a környezet manipulálása, a hazudozás, mások biztonságának figyelmen kívül hagyása, törvénytelen cselekedetek elkövetése (például épületek megrongálása), illetve az általános egocentrikus viselkedés is.

Az elmúlt évtizedek során pszichológusok és pszichiáterek tömege foglalkozott a különféle társadalmi beilleszkedési zavarokkal és tették fel a következő kéréseket: miből erednek a szociopátiás és pszichopátiás vonások, mivel magyarázható mindez? Lehet kezelni egyáltalán az ilyen embereket? Veszélyt jelentenek a társadalomra, efelől nincs kérdés – ám mit tegyünk, ha a közvetlen környezetünkben találkozunk ilyen személlyel?

Mi a szociopata jelentése?

A krimikben, horrorfilmekben nagyon gyakran használják a „szociopata”, vagy a „pszichopata” kifejezéseket, akár egymás szinonimájaként is, azonban a valóságban – habár számtalan közös tulajdonságuk van – két jól körülhatárolható, egymástól elkülöníthető személyiségzavarról van szó. Ha a végére akarunk járni, milyen a szociopata ember, az általános jellemvonásaiknál kell kezdenünk: összességében elmondhatjuk a szociopatákról azt, hogy nem éreznek empátiát – a környezetükben élő embereket (ismerősök, kollégák, családtagok) mindössze eszköznek tartják, velük gyakran ellenségesek, agresszívak, tetteik miatt sem szégyent, sem megbánást nem éreznek.

Egy szociopata esetében az empátia hiánya érzelmi alulfejlettséggel jár: egy szociopata – habár tettetheti -, képtelen magát mások helyébe képzelni, nem tudja megélni a különféle érzelmi helyzeteket ugyanúgy, ahogy más, „normális” emberek. Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy szociopata nem társas ember, ők gyakran igen kellemes modorú, vonzó, spontán személyek, azonban csak a közvetlen környezetük tudja megmondani róluk, hogy valami nem stimmel velük.

A szociopaták ellenállnak azoknak az érzelmi befolyásoló tényezőknek, amelyek másokat mozgatnak napi működésük során, így nem okoz bennük idegességet, szorongást, amikor más emberekkel elbánnak. Számos kutató hasonlítja őket a gyerekekhez: a szociopata olyan felnőtt, aki habár a társadalom teljes értékű tagja, érzelmi intelligenciája megragadt egy kisgyerek szintjén – ám ezt nagyon gyakran jól titkolják, érzelmeket színlelnek, hogy elaltassák másokban a gyanakvást.

A szociopata ember kíméletlenül átgázol a környezetén, ha céljai megvalósításáról van szó (ezért sokszor sikeres is abban, amit csinál) – ezzel egy időben a szociopata nem bírja a monotonitást, állandóan új impulzusokra éhezik, hogy szórakoztassa magát, ez pedig sokszor meggondolatlan, felelőtlen tettekkel párosul. Az impulzív vonásuk miatt sokszor azonnal, indulatból cselekednek és képtelenek kontrollt gyakorolni tetteik felett – így követik el a bűntényeket is: hevesen, meggondolatlanul, a következményekre bármilyen nemű tekintet nélkül.

Mi a különbség a szociopata és a pszichopata között?

Habár igen nagy a pszichopata és a szociopata személyiségzavarok metszete, a szakemberek mégis képesek határvonalat húzni a két deviáns jellem között. A társadalmi beilleszkedési zavar forrása eleve eltérő: míg a szociopata ember inkább társadalmi behatás következtében válik ilyenné, addig úgy tartják, hogy pszichopatának születni kell. A szociopata ember érzelmi alulfejlettségét sokszor valamilyen gyermekkori trauma okozza, például családi bántalmazás (akár fizikai, akár lelki), melynek hatására elveszíti (vagy ki sem fejlődik benne) empatikus képességét.

A szociopata személyiség jellemzői továbbá – hogy habár sokan képesek sikeresen emberi kapcsolatokat létesíteni -, rengeteg szociopata életéből hiányzik az állandóság (váltogatják állásaikat, lakhelyeiket, állandóan új impulzusokat igényelnek). Sokan a szociopaták közül aluliskolázottak, rossz szociális környezetben élők, képesek szélsőséges csoportokhoz csatlakozni. Az ezekből a problémákból eredő frusztráltság lobbanékonysággal jár együtt, éppen ezért a szociopata az esetek többségében hirtelen felindulásból, előre nem eltervezett jelleggel cselekszik rosszat – és itt érkeztünk meg az igazi különbséghez a pszichopatákkal szemben.

A pszichopátia egy genetikai eredetű, pszichés rendellenesség, ám ezt a pszichopata még a tapasztalt szakemberek elől is képes tökéletesen elrejteni (a pszichopátiás jellemvonások már gyermekkorban jelentkeznek, és olyan szinten rögzülnek a felnőtt emberben, hogy szinte lehetetlen őket „kigyógyítani” belőle). A pszichopaták általában kellemes megjelenésű és modorú, intellektuális emberek, pont az ellenkezőjét próbálják sugallni annak, mint amilyenek valójában – éppen ezért jelentik ők a legnagyobb veszélyt a társadalomra nézve, ők az igazi „szörnyetegek”.

A pszichopata képes valódinak tűnő, mély emberi kapcsolatok kialakítására is, melyeket részéről sokszor hazugságok öveznek, emberi érzelmei, empátiája tudatos tettetés eredménye, mert tisztában van azzal, hogy ő nem ugyanúgy éli meg az érzelmeket, mint más emberek. A pszichopata érzelmi élete felszínes, a környezetében lévő embereket átveri, kihasználja, erkölcsi ítélő képességei fejletlenek. A pszichopata arra törekszik, hogy manipulálja, uralja a környezetét, kínozza a körülötte élő embereket, aljas tetteit előre megfontolt szándékkal, alaposan megtervezve követi el.

Ha valaki el akar számoltatni egy pszichopatát, könnyen veszélybe kerül – nem kell rögtön a horrorfilmek borzalmaira gondolnunk, bőven elég, ha a környezetünkben élő pszichopata rosszindulatú pletykákat terjeszt, ellenünk hangol másokat, így érvényesítve dominanciáját például egy munkahelyen, mindezt kedves gesztusok és hazugságok mögé rejtve. A pszichopata személy bosszúálló, gyakran jellemző rá a hétköznapi nyelvben használatos „gonosz” kifejezés, mert örömét leli mások szenvedésében és mindig tudja, hogy tettei milyen következményekkel járnak – azonban ez nem érdekli őket, egyáltalán nem idegeskednek miatta, a felelősség alól pedig rendszerint kibúvót találnak.

Narcisztikus szociopata – miben mások ők?

A szociopata egyének között is kiemelt jelentőséget tulajdonítunk az úgynevezett „nárcisztikus szociopata” embertípusnak. Ennél az összetett beilleszkedési problémánál a szociopata vonások együttesen lépnek fel a narcisztikus személyiségzavar jegyeivel: mindamellett, hogy a kérdéses személy abszolút képtelen az empátiára és a normális érzelmi kapcsolatokra, még rendkívül önimádó és egocentrikus is.

A nárcisztikus szociopata rendkívül nagy önértékeléssel bír, emellett korlátlan hatalomról álmodozik, tetteit és erényeit pedig felnagyítja saját maga és mások szemében is. A narcisztikus szociopata elvárja mások kitüntetett figyelmét, sőt, csodálatát, hozzáállása a társadalomhoz arrogáns, gondolatai gyakran forognak az irigység körül. Magyarországon is találhatunk ilyen személyeket, az ismert emberek közt is, például Árpa Attila nárcisztikus szociopata precedenst teremtett azzal, hogy bevallotta, milyen szociális problémái vannak.

Szociopaták a társadalomban: hányan vannak?

A tudomány a 19. századtól foglalkozik a személyiségzavarok kutatásával, azonban napjainkra már eljutottunk odáig, hogy elárulhatjuk: rendkívül gyakori problémáról van szó. Fontos kiemelnünk, hogy a különféle személyiségzavarok (például a borderline személyiségzavar) kisebb-nagyobb mértékben terhelik az embereket, ám előfordulnak kifejezetten veszélyes, bűnelkövetésre hajlamos esetek is. Habár a statisztikák kutatásfüggőek, általánosságban elmondhatjuk, hogy a börtönben ülő emberek felére, vagy akár a 2/3-ra jellemző valamilyen diagnosztizálható személyiségzavar, például szociopata.

A börtönökben minden harmadik antiszociális személyiségzavarban szenvedő személy esetében kimutatható súlyosabb pszichopátia is, azonban a jelenség kutatása rendkívül nehéz, mert sokszor a kutatók csak külső szemlélőként vizsgálhatják őket. A pszichopaták, szociopaták aránya a társadalomban körülbelül 1%, vagyis nagy eséllyel akár több ilyen személyt is ismerhetünk a környezetünkben – na de mit tegyünk, ha ilyen emberrel találkozunk?

Szociopata személyiség: kell félnünk tőle?

Persze, hogy kell! A szociopata ember – és a pszichopata ember is – rendkívül terhelő tényezőként gyakorolhat nyomást a közvetlen környezetére: barátai, rokonai, kollegái bizalmába férkőzve könnyűszerrel manipulálhatja a szociopata az embertársait, előnyére fordíthatja mások gyengeségét, akár éppen az empátiáját és kíméletlenül elbánhat a nála gyengébbekkel. Amennyiben észleljük, hogy a közvetlen környezetünkben ilyen embertípus „garázdálkodik”, lehetőleg ügyeljünk arra, hogy útjaink ne keresztezzék egymást.

Azt is érdemes az eszünkbe vésni, hogy a legtöbb szociopata nem azonos a gyilkossági sorozatokból ismert kíméletlen tömeggyilkosokkal – ettől függetlenül igen kellemetlen lehet velük a találkozás a hétköznapi életben is. A szociopata ember lobbanékony, könnyen veszélyessé válik, ám a legtöbb esetben nem a testi épségünket, hanem érzelmi életünket, önbecsülésünket, karrierünket kell féltenünk tőle.