Így spórolnak óriási pénzeket élelmes magyarok az abroncscserén: igazán ősi a trükk

Ha a kerékcserét saját magunk szeretnénk elvégezni, készítsük elő a szükséges szerszámokat. Ezek közé tartozik egy stabil emelő, egy kerékkulcs, drótkefe, csavaros doboz, a kerékőrhöz való kulcs (ha van) és egy nyomatékkulcs. A jármű használati utasításából megtudhatjuk, hol található az autóban az emelő, és hogyan kell használni. Ha rendszeresen magunk szeretnénk kicserélni a kerekeket, érdemes egy erős hidraulikus emelőt beszerezni. Acél keréktárcsákról könnyűfém keréktárcsákra történő cserekor vagy fordítva, gyakran más csavarokat vagy anyákat kell használni. Ugyanez vonatkozik a lopásvédelemre szolgáló kerékőrre is. Ezeknek az alkatrészeknek is kéznél kell lenniük.

Előzetesen: ellenőrizzük a csavarokat és a futófelület mélységét. A csavarokon és anyákon nem lehetnek sérülések. A csavarkötések meneteinek és az érintkezési felületeknek tisztának és rozsdamentesnek kell lenniük. Ha nem tiszták és rozsdamentesek, a tisztításhoz használjuk a drótkefét. Különösen fontos: a már használt gumiabroncsokat ellenőrizni kell a sérülések szempontjából. Az előírt minimális profilmélység 1,6 mm. Szakértőink azonban téli gumiabroncsok esetében négy milliméter, nyári gumiabroncsok esetében pedig három milliméter minimális profilmélységet javasolnak.

Kerékcsere lépésről lépésre

• Húzzuk be a kéziféket, tegyük a váltót egyes sebességfokozatba, illetve állítsuk az automata választókart „P” állásba.
• Vegyük le a dísztárcsát (ha van). Lazítsuk meg a kerékanyákat vagy -csavarokat körülbelül negyed fordulatnyira.
• Helyezzük az emelőt a megfelelő pontra a karosszéria alján. A jármű kizárólag szilárd útfelületen emelhető, otthon, a keménynek hitt füvön semmiképpen sem! A járművet a munkavégzés során alá kell bakolni. Használjunk védőfelszerelést!
• Emeljük fel a járművet a szerelési magasság eléréséig.
• Csavarjuk ki teljesen a kerékanyákat.
• Vegyük ki a kereket, és helyezzük a jármű alá. (A könnyűfém keréktárcsák eléggé szorosan illeszkedhetnek az acél kerékagyhoz.)
• Ha lehetséges, az előző szezonban az első tengelyre szerelt kerék kerüljön a hátsó tengelyre és fordítva, illetve az eddig bal oldalon használt abroncs kerüljön át a jobb oldalra. A pozíciócsere biztosítja, hogy a futófelület a lehető legegyenletesebben kopjon.
• Egyes gumiabroncsokat úgy terveztek, hogy a forgásirányuk kötött. Ezt a gumiabroncs oldalfalán egy nyíl (forgásirány) jelzi. Ezek csak a jelzett gördülési irányban szerelhetők fel, ezért az átlós csere ilyen esetekben nem lehetséges.
•  Az új kerék felszerelése előtt tisztítsuk meg a kerék érintkező felületeit.
• Szereljük fel az új kereket, és kézzel húzzuk meg az összes kerékanyát a kerékkulccsal.
• Húzzuk ki az eltávolított kereket a jármű alól.
• Engedjük le a gépkocsit úgy, hogy a gumiabroncs éppen csak a talajon legyen.
• Húzza meg a kerékanyákat átlós sorrendben az előírt nyomatékkal. A vészhelyzeti kerekekhez - mankókerekekhez - gyakran eltérő nyomatékokat írnak elő.
• Jelöljük meg a leszerelt kerekek gumiabroncsait a futófelületen, például viaszkrétával („JE” a „jobb első”, „BH” a „bal hátsó” stb.). Így elkerülhető a félreértés a következő kerékcserénél. - Tegyük el a szerszámokat és a megjelölt gumiabroncsokat. A kerekek helyes tárolásáról itt írtunk.

A gumiabroncsok cseréje után

• Ellenőrizzük a légnyomást!
• Kb. 50 km megtétele után ellenőrizzük újra a gumiabroncsokat, és szükség esetén húzzuk meg újra a csavarokat.
• Legkésőbb 8.000-10.000 kilométerenként cseréljük a kerekeket (azaz a jobb első kerék a jobb hátsó kerékre stb.). Így megelőzhetjük a gumiabroncsok eltérő mértékű kopását.
• Különböző profilmélységű gumiabroncsok esetén jellemzően a nagyobb profilmélységű gumiabroncsokat kell a hátsó tengelyre szerelni. (Nem mindig, mert ez függ a jármű sajátkormányzási tulajdonságától)
• Természetesen az egyes tengelyeken történő gumiabroncscsere csak akkor lehetséges, ha a jármű azonos méretű gumiabroncsokkal van felszerelve.

Lehetséges problémaforrások

Abroncsnyomás-ellenőrző rendszerek

Házi szerelésnél probléma adódhat a gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszerrel (TMPS), amellyel 2014 óta minden új autót fel kell szerelni. Ez riaszt, ha a gumiabroncsok nyomása megváltozott. Ennek kétféle típusa létezik. Ha közvetett mérőrendszerről van szó, amikor a fedélzeti elektronika csak a kerekek gördülési mozgását elemzi, akkor az új abroncsokat az első út során egy gombnyomással kalibrálni lehet. Ha viszont közvetlen mérőrendszert használunk, amelyben a gumiabroncsokba szerelt érzékelők rádiójelekkel küldik a nyomásértéket az autóban lévő vezérlőegységnek, akkor a dolgok bonyolulttá válnak: Minden egyes érzékelőt újra „be kell tanítani” egy speciális eszközzel – ilyen esetben el kell menni egy gumiabroncs- vagy szakszervizbe.

Centrírozás

Otthon nem fogjuk tudni megnézni, illetve korrigálni a kerekek egyenesfutását. A centrírozáshoz gép kell. El lehet halasztani – mondván, hogy nem patkáztunk le soha semmit – de az abroncsok élettartamát, teljesítményét csak úgy tudjuk meghosszabbítani, ha időről-időre rátesszük a kerekeket a centrírozó gépre.

Szakértelem hiánya

Az otthoni kerékcsere kifejezetten veszélyes, ha nincs szakismeretünk a témában. Ha nem ismerjük a nyomatékkulcs használatát, nem tudjuk megtisztítani a felületeket, nem vagyunk tisztában a csavarok közötti eltérésekkel (rádiusz, kúp), illetve azzal, hogy mit kell és mit tilos kenni, bele se kezdjünk! Látnunk kell, hogy helyes-e a kerék pozíciója a kerékagyon, szükségeltetik-e esetleg tehermentesítő a felnibe és azt be is kell tudnunk helyezni. Ellenkező esetben keressünk szakműhelyt! Ugyanez érvényes, ha nincs gyakorlatunk például a szelepek, felnik állapotának ellenőrzésére. Minimális kétség esetén is irány a gumis!