Beautiful young woman with red protective face mask choosing fresh red paprika on street market on sunny summer day

Ezen áll vagy bukik a boltok háborúja? Hatalmas fegyvert hagytak a magyar vásárlók kezében

2021. június 2. 05:51

A magyar embereket vásárlási szokásai a járvány alatt gyökeresen megváltoztak, azonban a szokásokkal együtt a gondolkodásmód is átalakul. Az élelmiszervásárlás sokkal gyakoribb téma lett, mint valaha, és az utóbbi időben egyre többször esik szó arról, miért érdemes magyar termékeket vásárolni. Azonban még mindig rengeteg a kérdés ezzel kapcsolatban. Mi számít valójában magyar terméknek? Azzal mindenképpen a magyar termelőket támogatja a vásárló, ha a boltban magyar terméket vesz? Van különbség magyar és magyar között? Válságba kerülhetnek a kistermelők a multik sajátmárkás termékei miatt? A helyi kistermelő lehet kevésbé fenntartható környezetvédelmi szempontból, mint egy nagy gyártó? Igyekeztünk annyi nézőpontból megvizsgálni, miért érdemes magyar teméket vásárolni, amennyiből csak lehetséges.

A Pénzcentrum kérdéseire Dr. Kozák Tamás, a Magyar közgazdasági Társaság Kereskedelmi Szakosztályának elnöke, a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelem Tanszékének vezetője válaszolt.

Pénzcentrum: Egyre inkább foglalkoztatja a vásárlókat, honnan származik az élelmiszer, és a hazai boltláncok visszajelzéseiből tudjuk, hogy előnyben is részesítik a magyar termékeket. Ennek háttérében viszont különféle okok állnak, amelyek között gyakori a magyar vállalkozók, és általánosságban a gazdaság támogatásának igénye. Valóban ilyen közvetlen összefüggés van a magyar termék vásárlása és a magyar gazdaság támogatása között?

Dr. Kozák Tamás: Lényegében igen. Ha például egy regionális termelőtől veszünk almát, ez regionális hatást fejt ki, vagyis a bevétel is lokális vagy regionális szereplőnél csapódik le, aki ezt szintén helyi szinten költi tovább. Amennyiben van versenyképes kínálat, a helyi termelő is az ottani beszállítóktól fog vásárolni nyersanyagot, berendezéseket, felszereléseket. Tehát regionális szinten ez a gazdaságra stimulálóan hat.

Másrészt, ha a haszon is a helyi termelőnél csapódik le, akkor ez megjelenik abban a régióban – ez lehet egy ország, egy megye vagy egy kistérség is – jövedelemként. A helyi termelőnél ez vagy bérként, vagy osztalékként megjelenik, amit ő vagy a dolgozói például helyben fognak elkölteni. Tehát – emiatt a multiplikátor hatás miatt - ha a gazdaság támogatása a cél, alapvetően ez makrogazdasági vagy regionális gazdaság szempontjából mindenképpen működik, kedvező hatást fejt ki.

Tehát, amikor a polcról egy magyar terméket vesz le a vásárló egy külföldi helyett, mindenképp különbséget jelent a gazdaság szempontjából?

Abszolút, persze ehhez a helyi termelőnek legalább olyan hatékonynak kell lennie, mint a külföldinek - tehát vagy ugyanolyan áron vagy olcsóbban kell adnia a terméket. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a helyi termelésnek ne legyen olyan externális költsége, amit nem veszünk számításba.

Hiszen lehetséges, hogy megveszem a helyi almát, és vannak olyan externális költségek, amelyek nincsenek belekalkulálva például a kereskedő beszerzési árába. Mert a termelő olyan technológiát használ például, ami a környezetre plusz terhet ró. Ilyen szempontból egy kicsit becsapós a dolog.

Magyar termelő és termelő között is lehet különbség?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, hogy mitől magyar a magyar termék. Erre elvileg vannak jogszabályok, különböző szintjei vannak a hungarikumnak. Alapvetően azt tekintjük magyar terméknek, ami magyar alapanyagból készül, és Magyarországon történik a feldolgozása is. A multiplikátorhatás akkor érvényesül, ha a nyersanyagok többsége is magyar, és a feldolgozás is itt történik.

Arra is van példa, hogy a nyers húst kiviszik, a feldolgozott sonkát meg behozzák. Viszont minél nagyobb része van itt az ellátási láncnak, annál nagyobb hozzáadott érték csapódik le Magyarországon. Ezért szokták kritikával illetni azt a fajta bérmunkát, amikor például csak az összeszerelés történik itt, viszont a kutatás-fejlesztés, a marketing, az eladás, stb. mind a vállalatközpont vagy tulajdonos országában marad, akkor ott érvényesül az igazi hozzáadott érték. Természetesen ezekre a feldolgozóüzemekre is szükség, viszont fontos látni, mikor érvényesül legjobban a hozzáadott érték.

A legjobb a gazdaság szempontjából, ha az ellátási láncban az alapanyag-beszerzéstől a feldolgozásig minden Magyarországon történik. Nem elég például a léalmát előállítani Magyarországon, az üdítő előállítása is itt történjen. Ha választani kell magyar és magyar termék közül, ez lehet a szempont: készüljön magyar alapanyagból, és Magyarországon állítsák elő azt a terméket.

Az sem mindegy persze, hogy az előállító cégnek milyen a tulajdonosi viszonya. A tiszta képlet az, ha a feldolgozó is magyar tulajdonú cég. Viszont egy külföldi tulajdonú cég, ami itt foglalkoztak, amelynél magyar munkavállalók dolgoznak, és az itt képződött nyereséget Magyarországon fogják leadózni már más a helyzet.

Akkor viszont egy ilyen gyártó vagy kereskedő esetében lényegtelen, hogy a tulajdonos magyar vagy külföldi?

Ilyen szempontból másodlagos. Bár az nem mindegy, hogy maga a feldolgozásból származó jövedelem magyar tulajdonosnál jelentkezik-e vagy külföldinél. A steril képlet szerint az a jó, ha magyar tulajdonosnál keletkezik, aki ezt visszaforgatja a magyar gazdaságba, akkor lesz teljes a multiplikátorhatás.

Az egyre növekvő vásárlói igényekre a magyar termékek iránt természetesen a boltláncok is reagálnak, és egyre több magyar beszállítóval szerződnek. Mindig megéri a boltok számára helyi termelővel, gyártókkal szerződni?

Vegyük fel a kereskedői szemüveget: nekik természetesen a beszerzési ár a fontos. Viszont sokszor elhangzik kritikaként, hogy az ár nem elég, mivel a kereskedő hiába köt szerződést, ha a folyamatosan fenntartható minőség nem biztosított. Mennyiség is kell és minőség is. Mert azzal nem megy semmire a kereskedő, hogy valamit kitesz a polcra, promótálják a terméket, majd egy idő után eltűnik a kínálatból, hiszen ez a kereskedő hitelességét is rombolja.

Hogyan hat magukra a termelőkre és gyártókra ez a most zajló folyamat? Felerősödhet a verseny a termelők között, mélyülhet a szakadék a kistermelők és nagyobbak lehetőségei között?

Az kétségtelen, hogy egy kisebb termelő nehezebben tudja érvényesíteni az üzleti érdekeit. Vannak erre üzleti modellek, hogy ezt hogyan lehet orvosolni: a klasszikus termelőszövetkezetek, amikor a termelők hangolják össze a saját értékesítésüket. Ez azt jelenti, hogy meg tudnak jelenni nagy volumenben egy kereskedőnél, aki nem egyetlen lokális kistermelővel köt szerződést, hanem összehangolt értékesítés folyik.

A másik, ami segítheti a kistermelőket, az a rövid ellátási lánc: ha a helyi termelő a helyi áruházzal közvetlen megállapodást tud kötni, akkor kikerüli a disztribútorokat, közvetítőket. Így az áru olcsóbb is tud lenni, és sokkal rugalmasabban tudják az igényeket lekövetni, mert nem több ezer tonnára kötnek hosszú távú szerződést, hanem egy-egy szezonális termékre.

A különböző felmérésekből az derül ki, hogy a vásárlók szívesen látnák a helyi diszkont polcain a helyi kistermelő termékét, viszont ez nem igazán jellemző.

Ez így van. Ezt nehezíti az is, hogy az ún. sajátmárkás áruk részaránya egyre erősödik. Most már a kereskedői saját márka nagyon sok helyen elérte a prémiumkategóriát, ami a kereskedőnek versenyelőnyt biztosít, viszont ezzel hátrányba is hozhatja a lokális beszállítót. Mert ha valaki kifejezetten egy bizonyos bolt sajátmárkás termékét veszi szívesen, azt csak abban a boltban teheti meg.

A másik rossz hír a kistermelők számára, hogy a saját márka sokszor olcsóbb tud lenni. Mivel eleve attól saját márka, hogy a kereskedő tervezi meg, fejleszti a terméket, vagy az árut legyártják valahol máshol – akár egy jól ismert termelőnél, gyártónál, aki a polc másik végén hozza a saját márkázott termékét, drágábban. Hiszen a saját márka esetében a promóciós költség is megspórolható, amit a gyártó kénytelen elkölteni, és beépíteni az értékesítési árba.

Lehetséges akkor, hogy egy helyi kistermelő önmagában a saját termékével, brandjével nem tud kikerülni a polcra, viszont lehet beszállító a sajátmárkás termékhez?

Inkább az történik, hogy sok esetben a helyi termelőnek a sajátmárkás termékkel kell megküzdenie. Egy lokális szállítónak versenyelőnyt a magas minőség vagy valami nagyon speciális vevői igény kielégítése biztosíthat. Hiszen a sajátmárka a tömegtermelésről szól, viszont a kistermelő képes nagyon speciális fogyasztói igényeket is kiszolgálni, ettől lesz versenyképes.

JÓL JÖNNE 2 MILLIÓ FORINT?

Amennyiben 2 millió forintot igényelnél, 60 hónapos futamidőre, akkor a törlesztőrészletek szerinti rangsor alapján az egyik legjobb konstrukciót, havi 45 318 forintos törlesztővel az UniCredit Bank nyújtja (THM 13,6 %), de nem sokkal marad el ettől a CIB Bank 45 639 forintos törlesztőt (THM 13,95%) ígérő ajánlata sem. További bankok ajánlataiért, illetve a konstrukciók pontos részleteiért (THM, törlesztőrészlet, visszafizetendő összeg, stb.) keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)

Emellett a helyi jelleg hangsúlyozása is fontos, hiszen ha a vásárlónak fontos, hogy a helyi termelőt, a lokális közösséget támogassa, akkor erre meglesz a lehetősége. Fontos persze különbséget tenni az elvi támogatás és a gyakorlat között is. Sok esetben, amikor megkérdezik a potenciális vásárlót, hogy fontos-e számára, hogy magyar terméket vegyen, tízből kilenc ember igennel felel. Viszont amikor odamegy a polchoz, mit vesz le a vásárló? Az ismert márkát. Az átlagos vásárlónak fontos a márka, a márka által nyújtott életérzés, a szolgáltatás is.

A kevesebb feldolgozást igénylő termékekből, mint a tej, vagy friss húsáru, több a kínálatban a magyar árucikk, a feldolgozott húsokból, vagy tejtermékekből pl. kevesebb. A magyar termékek iránti kereslet növekedése, és a magyar beszállítók arányának növelésének igénye a kereskedők részéről eredményezheti azt, hogy a komplexebb feldolgozású termékek terén is megerősödhet a magyar gyártás?

Mindenképpen ez a következménye. Ha a magyar termék népszerűsége tovább erősödik és nő a kereslet iránta, akkor az ellátási láncban a magyarországi vagy a regionális termelési folyamatoknak minél több szegmense Magyarországon történik majd. Ez a már említett multiplikátorhatás nemcsak az alapanyag-termelésben jelentkezik, hanem a feldolgozásban is és ennek van egy olyan következménye is, hogy a magyarországi feldolgozási arány is növekszik.

Ezáltal pedig, ha itt történik a feldolgozás is, nagyobb jövedelemtermelés is történik. Több jövedelem csapódik le az országban vagy a régióban. Bár azt hozzá kell tennem, hogy ez elméletben nagyon szépen hangzik, de ahhoz, hogy ebbe az irányba induljunk, a helyi  feldolgozóiparnak is jobban kell reagálni a keresletre.

Mondok egy példát: növényi alapú tej. Egyre népszerűbb Magyarországon, magyar gyártót viszont aligha ismerünk. Erre az új igényre a feldolgozóiparnak kellene reagálnia. Vagyis ilyen esetben a feldolgozóipar nem azt fogja feldolgozni, amit neki eladnak, hanem azt, amit tőle megrendelnek.

Ezt segítheti az is, hogy sok élelmiszer-kereskedőnek már van saját feldolgozó üzeme a sajátmárkás termékek előállítására. Ha a sajátmárkás termékek között megjelenne olyan magyar alapanyagból készülő termék, amelyre nem nagyon akad példa – mint az említett növényi tej például, akkor várhatóan a független gyártók is elkezdenek majd ebbe az irányba nyitni?

Így van. Viszont nemcsak ezért fog felértékelődni a helyi termelők szerepe. Ma már egyre több kereskedő cég végez ún. beszállítói kockázatelemzést. A helyi beszállításhoz vagy a globális piacról történő beszerzéshez ugyanis különböző kockázatok tartoznak, ez nemcsak azélelmiszer, de a napi cikkek piacán érdekes lehet. Jelenleg a járvány miatt minél távolabbról szerzünk be valamit, annál nagyobb kockázat kapcsolódik a beszerzéshez, és minél hosszabb – több szereplős - az ellátási lánc, annál több kockázat tud beépülni.

Egy helyi termelő sokkal jobban tud reagálni az ilyen helyzetekre, így ebből a szempontból is felértékelődött a helyi termelők szerepe.

Az ellátási lánc rövidségének a fenntarthatóságban is nagy szerep jut. Felmérések szerint sok vásárló éppen fenntarthatósági szempontból választaná a helyi termelők áruit. Valóban fenntarthatóbb, ami magyar, ez ilyen egyszerű lenne?

A helyi termelőtől történő beszerzés azért szolgálja jobban a fenntarthatóságot, mert kevesebb, és nehezen kimutatható externális költség van. Ha egy tonna babot Kínából hoz be a kereskedő, a beszerzési költsége lehet alacsonyabb, viszont az az externális költség, amely a szállítás miatt például az üvegházhatású gázok kibocsátásával keletkezik, jóval magasabb. Ez pedig nem fog beépülni a termék beszerzési árába. Az externális és egyéb logisztikai költség jelentősen csökken, ha a kereskedő helyből szerzi be az árut, nyersanyagot.

A fenntarthatóságnak van még egy vonzata: a fair trade követelményeket nagyon nehéz ellenőrizni, ha távoli helyről érkezik az áru. Világmárkák is keveredtek már olyan botrányokba a gyártási körülmények miatt, amelyet sokkal nehezebb volt ellenőrizniük. Viszont, ha helyben terem az alapanyag, folyik a gyártás, a kereskedőnek ilyen tekintetben is könnyebb a dolga.

A környezettudatosabb vásárlók sokszor azt nehezményezik: hiába fenntarthatóbb bizonyos szempontból a magyar termék, a külföldi termékek csomagolása környezetbarátabb.

Igen, ezért egyre több kereskedő reagál arra, hogy olyan csomagolóanyagokat használjon, ami újra felhasználható. A pandémia alatt fontos szerepe volt a jól becsomagolt élelmiszereknek is. Ez persze egy speciális szempont, ki tudja, meddig marad így.

A környezetvédelmi szempont már bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy melyik terméket érdemes választani, míg a gazdaság szempontjából ez egyértelműbbnek látszott.

Semmi sem fekete-fehér. Ha például a kereskedő a helyi termelővel köt szerződést, akkor nem kell jelentős készletet felhalmoznia, nagy raktárakat fenntartania, mindez gazdaságilag kedvező. Viszont, ha a helyi termelő mindennap megjelenik a boltnál azzal a például három raklappal, azzal terheli a környezetet, és sok esetben a közúti forgalomban is érezzük

Helyi termelők ráadásul gyakran maguk szállítanak, amiről azt gondolnánk, ez így éri meg a legjobban mindenkinek, viszont mindig ott van az úgynevezett „utolsó mérföld költsége”, amit akár egy mindössze 20 dkg termék kiszállításáért tesz meg. Ezzel számolni kell azok a kistermelőknek, szállítóknak akik a pandémia alatt felépítették a hálózatukat, saját weboldallal, logisztikával. Ez egy újfajta kihívás, hogy hogyan kalkulálnak az ilyen típusú a logisztikai költséggel, be tud-e épülni ez a termék árába.

Rövid időn belül számtalan új kihívással kell szembenézniük a kereskedőknek és termelőknek az új fogyasztói igényektől kezdve a klímaválságon át a járvány okozta hatásokig. Mégis, mi jelenti számukra a közeljövőben a legnagyobb kihívást?

A pandémiát követően a legnagyobb feladat a hagyományos kereskedelmi csatornák újraélesztésével a bizalom visszanyerése lsz. A vásárlási élmény nyerje vissza a régi rangját, azt az élményt, amit sokan várnak a vásárlástól, és csak a bolt tudja megadni. Nagy kihívás lesz az omnichannel értékesítést fenntartani, a hagyományos értékesítés mellett.

A pandémia mellett pedig a klímaválság a másik nagy kihívás. Azzal a gondolattal, hogy a klímaválság mit okozhat és ezt hogyan lehet elkerülni, a helyi termelőknek is barátkozniuk kell. Be kell építeniük a saját üzleti stratégiájukba azt a gondolkodást, ami felkészíti őket arra, hogy hogyan lehet reagálni a klímaválság okozta kihívásokra. Nagyon sok hatása lehet ennek a termelésre, az eszközökre, de akár a munkamorálra is, vagy magára a keresletre is. Ez nagyon komoly téma, és biztos, hogy a jövőben ezzel muszáj lesz foglalkozni.

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Erre kevesen számítottak: egyre kevesebben veszik a Tokaji Aszút, ez fogy helyette a hazai boltokban

Tokaj-Hegyalján például bárki örökbe fogadhat egy szőlőtőkét, és egy év után, fáradozások nélkül, akár a saját névvel ellátott borát is kézhez veheti.

Több ezer magyar szülő rontja el így a gyerekét: vigyázz, nehogy elkövesd ezt a hibát

Mi, magyarok nem vagyunk a toppon, ha pénzügyi tudatosságról van szó, pedig fontos lenne, hogy jó példával járjunk gyermekeink előtt is.

Ismét zsebbe kell nyúlnia a magyar szülőknek: súlyos kiadás vár rájuk a következő hónapokban

Az infláció miatt a szülőknek a zsebpénz politikájukat is át kell gondolniuk, hiszen minden drágul, így bizony a zsebpénzt is emelni kellene.

Ők azok, akik a válságból is profitálnak: keveseknek jön be, de nagyot kaszálnak majd

Pistyur Veronika szerint a válságban erős üzleti tervek is születhetnek, hiszen jobban figyelünk, és reagálunk, mint akkor, ha kényelem van.

NAPTÁR
Tovább
2022. október 7. péntek
Amália
40. hét
Ajánlatunk
KONFERENCIA
Tovább
Portfolio Future of Finance 2022
Pénzügyeink 5, 10 vagy 20 év múlva? Új konferencia ad teljes képet.
EZT OLVASTAD MÁR?