3 °C Budapest

Országcsőd vagy kánaán? (TOP 10 story -4.)

Pénzcentrum
2005. december 29. 07:55

A választások közeledtével sorra jelentek meg a kormány hirdetései a magyar gazdaság utóbbi időszakban elért sikereiről. A fókuszban a növekedés, a működőtőke-befektetések, a foglalkoztatás voltak. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által közölt adatok, kivonatok kis pannon pumát rajzoltak a magyar gazdaságról. Az ellenzék ezzel szemben pénzügyi válsággal, romló gazdálkodási feltételekkel, országcsőddel riogat. Hol lehet a valóság? A gazdaság szárnyalása vagy vergődése az egyik legfontosabb téma volt idén a magyar politikában, itt a helye a TOP10-ben.

A legfontosabb hírek, a napi hírzaj nélkül.
Elindult a Pénzcentrum heti hírlevele, a Turmix.

Írásunkban nem kívánunk részletes elemzést adni a magyar gazdaságról, csupán néhány alapvető makrogazdasági mutató alapján igyekszünk a gazdaság néhány vonását szemléltetni, illetve egy kis regionális összehasonlítást nyújtani. A fókusz elsősorban a hosszú távú fenntartható növekedés. Ami előzetesen kijelenthető, hogy a versenyszektor teljesítménye egyáltalán nem szörnyű, a magyar gazdaság nincs válságban. Az állami elvonás mértéke továbbra is magas, a költségvetési hiány a fizetési mérleg deficittel együtt súlyos egyensúlyi problémákról árulkodik. Az adósságállomány (ezen belül is elsősorban a külső adósság) dinamikusan emelkedik, melynek gátat egy ésszerű államháztartási reform és ennek következtében csökkenő deficitek szabhatnak.

Az alábbiakban néhány alapvető makrogazdasági mutatót tekintünk át. Most részletesen nem szólunk az adósságról, azzal korábbi írásainkban részletesen foglalkoztunk.

Nézzük először a gazdasági konvergencia egyik alapvető mutatóját, az egy főre jutó bruttó hazai terméket. Az alábbi táblában látható, hogy az idei évben ez az uniós átlag 62%-át tette ki hazánkban, így a régióban a másodikak vagyunk. 1996 óta 13.3%pontot javult ez a mutató, mely szintén érdemi felzárkózást takar.

Az egy főre jutó adatok mellett érdemes egy pillantást vetni a növekedés abszolút mértékére is. A magyar GDP az utóbbi 10 évben közel másfélszeresére nőtt, mely több mint duplája az uniós átlagnak és lényegében megfelel Lengyelország illetve Szlovákia hasonló mutatójának. Az idei várt bővülés, illetve a következő évekre várt növekedés ugyanakkor már jellemzően alacsonyabb a régió más országainak várakozásainál. Valami tehát változóban, a gazdaságpolitika oldaláról a dinamizálás fontos feladat lenne (itt nem a fogyasztás felpörgetésére gondolunk).


Kicsit a versenyképességi mutatókat szemlélve látható, hogy a termelékenység szintje a régiós versenytársakhoz képest hazánkban a legmagasabb, az uniós átlag több mint 70%-a.

Az egységbérköltség az intenzív termelékenységnövekedés hatására az elmúlt 10 évben 8.1%-kal mérséklődött. Ennél magasabb adatot találunk Lengyelországban, de alacsonyabbat (abszolút értékben) Szlovákiában. A kép tehát vegyes, sem kiemelkedő, sem érdemben elmaradó teljesítményről nem beszélhetünk.

A kutatás fejlesztésre költött összegek tekintetében átlag alatt vagyunk, ugyanakkor a régiós pozíciónk nem rossz. A cél ugyanakkor, hogy ezeket a kiadásokat inkább növeljük. A magasabb hozzáadott értékű termékeket előállító ágazatok ösztönzése alapvető érdek. Mivel az olcsó távol-keleti munkaerővel versenyezni képtelenség az ipar és több szolgáltatás területén is, ezért esély elsősorban itt mutatkozik a felzárkózásra, a amunkahelyteremtésre.

Végül egyfajta objektív teljesítményértékelő mutatóként mutatjuk be a működőtőke-befektetések alakulását hazánkban. Az utóbbi időszakban igen kiélezett versenyt folyt a multinacionális vállalatok megaberuházásaiért a régió országai között. Szlovákia jelentős kedvezményekkel és támogatásokkal igyekezett minél több befektetést vonzani. Az egykulcsos adórendszer bevezetése egyelőre sikernek tűnik. Az elszalasztott lehetőségek mellett ugyanakkor hazánk is felmutathat sikereket, melyeket az alábbi számok is kifejeznek. Kérdéses, hogy a Szlovákiához hasonló erős támogatottság hosszú távon valóban sikeres formája-e a működőtőke importnak.

Néhány kvalitatív mutató esetében érdemes utalni rá, hogy a bürokrácia továbbra is a külföldi és hazai befektetők egyik legnagyobb ellensége. Az ekormányzati rendszer építése ennek leépítésében döntő szerepet kellene, hogy játsszon. A rendszer épülget, de az eredmények egyelőre inkább csak ígéretek. Biztató, hogy 2007 január 1-től minden cégalapítás esetében lehetőség lesz elektronikus ügyintézésre, de csak önkéntes alapon. Részvénytársaságok esetében már most megoldható, kft.-k módosító beadványai már most intézhetők elektronikus úton. A tervek szerint 2007 végétől az elektronikus cégiratok ingyenesen letölthetők lesznek az Igazságügyi Minisztérium honlapjáról.

Összességében nem alaptalanok azok a kritikák, amelyek a magyar gazdaságpolitikát érik. Az adóversenyben az utóbbi időszakban elmaradtunk, ugyanakkor ennek érdemi változására csak egy átfogó államháztartási reformmal együtt lehet (és értelmes) számítani. Az állam továbbra is sok levegőt szív el a magánszférától. Ahhoz, hogy a közterheket csökkenteni lehessen szükség van az állami kiadások illetve szerepvállalás mérséklésére is.

A makromutatók tekintetében a kép vegyes, mely arra utal, hogy kedvező és kedvezőtlen képet az adatok egyoldalú kiragadásával könnyű festeni. Tény, hogy az adósság az utóbbi időszakban emelkedett, a külső adósság aránya kezd veszélyes mértéket ölteni (erre vonatkozott a Fitch legutóbbi leminősítése is). Ezzel együtt azonban csődhelyzetről beszélni felelőtlenség. A régió átlagától elmaradó növekedési ütem az eredmények ellenére is jelzi, hogy van mit javítani.

A legfontosabb hírek, a napi hírzaj nélkül.
Elindult a Pénzcentrum heti hírlevele, a Turmix.
Erről ne maradj le!
NAPTÁR
Tovább
2022. január 28. péntek
Károly, Karola
4. hét
KONFERENCIA
Tovább
Private Investor Day 2022
Mibe fektessünk 2022-ben? Tippek, elemzések, befektetési ötletek profiktól, Neked! Február 24-én online.
EZT OLVASTAD MÁR?