Ők a munkaerőhiány igazi áldozatai: mégsem tesznek ellene semmit

Aki ma Magyarországon dolgozik, vagy akár csak jár-kel a mindennapokban, az egészen biztosan tapasztal egyfajta generációs feszültséget a társadalmon belül. Ez persze nem új keletű probléma, amióta világ a világ, mindig is másképp gondolkodtak a fiatalok és az idősebbek, de talán soha nem volt még olyan kiélezett a helyzet, mint napjainkban, talán még soha nem tátongott ilyen mély szakadék x és z között.

A Portfolio Big Office Day Konferencia 2019 nem csak az irodával, mint a munka terével, az irodafejlesztési trendekkel, de a munkavállalók jóllétével, hangulatával, feszültségeinek lehetséges forrásaival is foglalkozott. Az első szekció egyik legizgalmasabb előadását Steigervald Krisztián, generációkutató, a Parkway 5521 alapítója tartotta.

Mint elmondta, fontos tudni, hogy a most munkába álló legfiatalabb generáció képviselői nagyrészt teljesen más térben, teljesen más környezetben gondolkodnak, mint azok, akik már egy ideje dolgoznak - és ezt a különbséget mindenféleképpen érdemes lenne figyelembe venni a terek megtervezésénél. 

Központi probléma: valami történt az elmúlt években?

Egy nemrég készült, vezérigazgatók körében végzett PWC felmérésből kiderült, hogy a cégek legégetőbb problémája jelenleg a munkaerőhiány: nem csak erősen befolyásolja a mindennapokat, de meg is határozza a hangulatot, és irányt - 95 százalékuk gondolja így. Hiába gondolják a legtöbben, hogy a probléma előbb vagy utóbb megoldódik, a számok nem ezt mutatják: 

Ez a csökkenés azonban nem egyik pillanatról a másikra megy végbe. A most nyugdíj előtt állók kétszer annyian vannak, mint a munkaerőpiacra készülő z generáció tagja: 

Ennek ellenére Steigervald Krisztián tapasztalatai szerin még mindig nem félünk eléggé a jövőtől, még mindig nem hisszük el, hogy ebből baj lehet, még nem szorongunk - holott a szorongás a szakember szerint pszichológia szempontból "szupererőnek" számít. A szorongó embernek magasabb az empátiája, az IQ-ja is: tehát nagyobb eséllyel fog olyan eszközöket találni, amelyek megoldhatják a fennálló problémákat.

Az eddig működő stratégiák, a fiatalítási megoldások ma már nem működnek - ezt minden szereplőnek el kell fogadnia, hiszen nem állnak sorba, nem állnak rendelkezésre olyan magas létszámban a z-sek, mint amekkora igény mutatkozik rájuk. A korábbi önérvényesítési technikák ma már elbuknak, helyette összetett, 21. századi megoldások kellenek. Az előadásból kiderült, hogy a tekintélyelvű vezetés például ma már nem járható út, helyette az elköteleződés menedzsment tud inkább működni: ez annyit jelent, hogy ma már nem az embert kell menedzselni, hanem az elköteleződését: amíg ott van a munkahelyén, addig a lehető leghatékonyabban dolgozzon. Nem titok, a vezetői figyelem az, ami igazán inspirálni tudja a munkavállalót. Fontos tisztában lenni a helyfüggőséggel kapcsolatban azzal is, hogy

ellentétben a korábbi, lineárisan gondolkodókkal, akik nem csak hely, de időfüggők is. De ugyanúgy különbséget kell tenni az x-es, háromplatformos (munkahely, otthon, barátok) helyfüggők és a 21 éves mikroplatformosok között, akikszámára a munkahely csak az egyik közösség a 100 közül. Ők nem feltétlenül akarnak barátkozni a munkahelyen, számukra ez nem az a tér. És ők hiába kapnak csocsóasztalt, vagy babzsákot, nem fogják használni. 

Azzal a fontos üzenettel engedte haza hallgatóságát Steigervald Krisztián, hogy

(Fotó: Stiller Ákos)