Globális fellendülést vár az ING vezető stratégája

Az idei évben a GDP bővülése az USA -ban meghaladhatja a 4%-ot. A növekedés körülményei igen kedvezőek: a fiskális politika ösztönző, a kamatszint alacsony, a dollár gyengül, a gazdaságpolitikai retorika szintén növekedéspárti.

Cliffe érdekes összehasonlítást tett az USA és az euró-zóna között a gazdaságpolitika növekedésösztönző hatásait elemezve. Míg 2003-ban az USA gazdasági növekedésből (3.1%) 2.1%-ot magyarázott a fiskális stimuláció, az alacsony kamatszint és a gyengülő árfolyam, addig az euró-zónában ezen tényezők 0.9%-kal fogták vissza a növekedést. A legjelentősebb negatív tényező az utóbbi esetben az euró erősödése volt, a fiskális hatás 0.4%-ot vett el. 2004-ben Cliffe szerint az USA GDP növekedését a fenti tényezők 1.4%-kal segíthetik, míg az euró-övezetben 1.1%-os lesz a visszafogó hatás.

Súlyosbodó ikerdeficit

Az USA-ban az elmúlt időszakban ismét élesen jelentkezett az ikerdeficit probléma, a külföldi adósság jelentősen nőtt. A folyó mérleg hiányának drasztikus növekedése mögött az államháztartási túlköltekezés állt. A magánszféra megtakarítási pozíciója ezzel párhuzamosan folyamatosan javult. A folyó hiány az idén a GDP 5%-a körül alakulhat. A küszöbön álló elnökválasztás után az új (régi?) elnöknek erre megoldást kell találnia. 2005 feltehetően a költségvetési szigorítás éve lesz. Az ING stratégája Bush győzelmére számít.

Eladósodó lakosság

Az elmúlt időszakban a lakosság eladósodottsága drasztikusan emelkedett az USA-ban, ugyanakkor Cliffe szerint ez önmagában még nem veszélyes. Problémává akkor válhat, ha a robosztus jövedelemnövekedés lelassul illetve az eszközárak csökkenni kezdenek. Jelenleg nem ez a helyzet, a jövedelmek nőnek, a részvény- és ingatlanárak emelkednek, melyben a FED expanzív monetáris politikája fontos szerepet játszik.

Növekedés munkahelyek nélkül: nem probléma

Míg több piaci elemző a foglalkoztatás bővülését nem eredményező gazdasági növekedést "veszélyes"-nek tartja abból a szempontból, hogy nem fenntartható folyamatot jelent, addig Cliffe ebben egyelőre nem lát jelentősebb kockázatot. A termelékenység javul, a vállalati profitok nőnek, a jövedelmek a foglalkoztatottak körében emelkednek. Így jut forrás a beruházásokra és a fogyasztásra is. A termelékenység javulása alacsonyan tartja az inflációt, így kedvező kamatkörnyezet tartósan fennmaradhat. Ha nem nő a foglalkoztatás, az a kormányzatot további adócsökkentési lépésekre késztetheti, mely szintén jót tesz a növekedésnek.

Bár a hozamszint hirtelen és drasztikus növekedésére nem lehet számítani az USA-ban, a kötvénybefektetések mégsem hozhatnak jót. A növekedés élénkülésével feltehetően a hozamok is fokozatosan emelkedni fognak, ezt a folyamatot pedig segítheti, hogy több befektetőnél portfólióátcsoportosításra kerülhet sor a kötvényekből a részvényekbe.

Nem erősödik a dollár

A dollár árfolyamgyengülése bár egyre inkább a "túllövés" állapotával jellemezhető, a zöldhasú hirtelen erősödésére kevés az esély. Egyelőre a döntéshozók nem kívánnak olyan összehangolt lépéseket tenni, mely a dollár árfolyamát erősítené. A japán jegybank 60-70 mrd dolláros intervenciója eddig hatástalannak bizonyult, az EKB nem akar kamatot csökkenteni.

Érdekes kérdés az ázsiai devizák esete, melyek jelentős része a dollárral mozog együtt, az adott országok jegybankjai pedig folyamatos intervenciót folytatnak a felértékelődés elkerülése érdekében. Mivel a legnagyobb külkereskedelmi hiány ezzel az országcsoporttal szemben halmozódik fel, ezért egy ilyen jellegű árfolyamkorrekciónak lehetne a legnagyobb hatása a külkereskedelmi mérlegre és a folyó egyenlegre is. A másik oldalon viszont a dollár gyengülésével ezen országok a felhalmozódott többletet visszafogottabb mértékben fektethetik amerikai eszközökbe, esetleg korábbi befektetéseiket a dollár gyengülése miatt átcsoportosíthatják.

Az EKB eddig nem igazán tett semmit azért, hogy az euró erősödését meggátolja. A hivatalos indokok szerint a külső kereslet növekedése jóval ellensúlyozza az erős fizetőeszköz okozta növekedési áldozatot. Emellett az infláció beragadni látszik 2% körül. Ezzel a cselekvés nélküliséggel Cliffe szerint az EKB jelentős volatilitást generált a devizapiacon , a hivatalos retorika pedig éppen ennek elkerülését hangsúlyozta.

Az euró-zóna növekedése az év második felében 2% körül alakulhat. A belső kereslet továbbra is gyenge, a beruházások csökkenő ütemben esnek vissza. A növekedés legfőbb forrás a nettó export bővülése. A térségben a részvénypiaci árfolyamok emelkedése a globális részvénypiaci rally eredménye. Cliffe szerint a kamatszint nem elég alacsony, a fiskális politika az aggodalmak ellenére is túlzottan szigorú, a munkanélküliség emelkedik, a termelékenység javulása visszafogott. A startéga szerint 2003-ban az euró erősödése mintegy 125 bp kamatemeléssel ért fel. Ha az euró további 10%kal erősödik a dollárral szemben, az újabb 50 bp-os kamatemelésnek feleltethető meg a hatásokat tekintve.

Cliffe kritizálta a Stabilitási és Növekedés Paktum rendelkezéseit, mely a hitelesség és az egységesség ellen hat. Annak ellenére, hogy Franciaország és Németország is átlépi a 3%-os felső határt, a fiskális politikák Cliffe szerint továbbra is restriktívnek számítanak.

A stratéga túl pesszimistának tartja a piaci várakozásokat a hozamalakulás tekintetében. Véleménye szerint a kamatemelések, a hozamemelkedés a vártnál mérsékeltebb lesz. Ennek oka, hogy a növekedés visszafogott, az inflációs kockázat alacsony, a fiskális politika restriktívebb lesz.

A hisztorikus tapasztalatok alapján az európai kötvénypiacok a hozamok emelkedése alatt az amerikai piacoknál jobb teljesítményt nyújtanak, tehát az európai hozamok lassabban emelkednek. Cliffe arra számít, hogy a most lényegében paritásban levő 10 éves amerikai és amerikai hozamok közötti különbség még az idén 50 bp-ra nyílik. Az emelkedés miatt azonban az európai piacon sem beszélhetünk igazán rally-ról.

Összességében az euró-zóna gazdaságának élénkülése az ide exportáló országokat, így Közép-Európát is kedvezően érintheti.