Magyarország bajban az Economist szerint

A cseh PX50-es például az augusztus 16-i kereskedési napi záróértéket tekintve majd 1000 pontot veszített értékéből egy hét alatt. A lengyel WIG-20 index az említett napon 5 százalékot esett, míg az egy hónappal megelőző értékhez képest 13 százalékot. Az egyes országok valutáit is érintette a válság, igaz ezen a területen kevésbé drámai a változás.

A legrosszabbul mégis Magyarország teljesített, az augusztus 16-i záróár 25 895 volt, szemben az egy héttel korábbi 28 043-as értékkel. A forint euróval szembeni kurzusa az említett időpontban elérte a 260-as szintet, amely tavaly október óta nem fordult elő.

Az Economist elemzése három fő területet gyűjt össze, melyek kockázatot jelenthetnek országunk gazdasága számára. Az első területet a valuta jelenti, hiszen a forint árfolyamának emelkedése veszélybe keverheti a 3 százalékos inflációs célkitűzést.

Hogy milyen módon? Amennyiben 1 euróért többet kell fizetni, az azt jelenti számunkra (a belföldieknek), hogy az importált, vagyis behozott termékekért többet kell majd fizetni. Ez az importár-infláció pedig átgyűrűzhet az egyéb belföldi termékekre is.

Az MNB véleménye szerint a célkitűzés 250-255 forintos euróárfolyam mellett volna megvalósítható. Ugyanakkor az eddigi monetáris szigorítások kedvezőtlen hatással bírtak a gazdasági növekedésre, amely már az első negyedéves adatokban is tükröződött. Míg a régióban átlagosan 7 százalékos GDP-növekedés volt tapasztalható, addig nálunk 2,7 százalékos volt csupán az emelkedés.

A második kockázatot a fiskális politika szavahihetőségének sérülékenységéből fakad. Annak ellenére hogy az idei évi hiányra vonatkozó előrejelzések már kétszer csökkentésre kerültek, a júliusi adatok meghaladták a várakozásokat, amely újfent alááshatja a kormány hitelességét. Emellett a GDP 66 százalékát kitevő államadósság súlyos terheket róhat az adósság költségeinek megemelkedése esetén az államháztartásra.

A harmadik területet a háztartások eladósodottságának szintje képezi. A magyar pénzügyi szférát domináló Nyugat-Európai hátterű bankokat is érzékenyen érinti az amerikai másodlagos (subprime) jelzálogpiac összeomlása. Amennyiben az egyes intézmények hitelezési politikájában szigorításra kerül sor, az igencsak problémás pontot jelentene a magasan eladósodott háztartások számára.

A háztartások a csökkenő reálbérek hatását hitelfelvétellel próbálják simítani, s az eddig kedvező kondíciók miatt legfőképpen a svájci frankban történő hitelfelvételt kedvelik.