Megvan a legmorbidabb befektetések nyertese...

Death bond

Mielőtt elborzadva továbblépnénk, nem árt, ha a kifejezés mögé tekintünk, és megnézzük, miről is van szó egészen pontosan. A death bond az életbiztosítások másodlagos piacához kapcsolódik szervesen.

Úgy tűnik azonban, hogy a Wall Streeten nem osztják az életbiztosítások másodlagos piacával, mint befektetési formával táplált esetleges ellenérzéseinket. Legalábbis a BusinessWeek összeállítása szerint egyre többen "kattannak rá" erre a lehetőségre, az intézményi befektetők, s a nagy befektetési bankok egyaránt kiemelkedő lehetőséget látnak az életbiztosításokban.

Egyelőre még csupán nyugdíjalapok, felsőoktatási alapítványok, illetve egyéb intézményi befektetések érdeklődnek a kötvények iránt, azonban szakértők szerint nemsokára elérkezik az idő, amikor az átlagos befektetési alapok is (s rajtuk keresztül széles kisbefektetői réteg) nyitnak ez iránt az értékpapír felé. A befektetők szerint ezek a kötvények évente mintegy 8 százalékos hozammal kecsegtethetnek.

A megérzésekre ráerősíthet a másodlagos életbiztosítások piacának robbanásszerű fejlődése, hiszen már nem egy helyen találkozhatunk elektronikus kereskedelmi platformokkal is, ilyen például a Life-Exchange, vagy a LexNet. 2005-ben Amerikában 10 milliárd dollár értékű tranzakció zajlott le, a Sanford C. Bernstein & Co. adatai szerint, elemzők úgy vélekednek, ez tavaly már elérte a 15 milliárd dollárt, idén pedig akár meg is duplázódhat.

Tegyük hozzá persze azt is, hogy ezen piac mérete valószínűleg sosem éri majd el a másodlagos jelzálogpiacét, amelyen csupán a tavalyi évben 1,9 ezer milliárd dollár értékű tranzakció zajlott le.

Hogyan lesz a kötvényből kötvény?

Adott az életbiztosítással rendelkező biztosított, aki szeretné biztosítását valamilyen okból pénzzé tenni (a leggyakoribb esetben idős, 70 év körüli emberekről van szó). Ezért felkeres egy, az életbiztosítások másodpiacával foglalkozó brókert, aki hajlandó a megfelelő vásárlókat felkutatni. A biztosított végső soron így 20-40 százalékkal többet kaphat, mint amit a biztosítótól kapna a visszavásárlásért.

A biztosítás egy következő lépésben újra eladásra kerül valamelyik befektetési bank, vagy pedig egy hedge fund számára. Ezek, miután összegyűjtik a megfelelő mennyiségű biztosítást (tipikusan legalább kétszázat, az esetlegesen jelentkező kockázatok diverzifikálásának érdekében), értékpapírosítják, azaz egy eszközalapú értékpapír - ebben az esetben kötvény kerül kibocsátásra. Ne feledjük, ez nem azonos az életbiztosítási kötvénnyel!

A nagy adósságminősítő-intézetek, mint a Moody's, vagy a Fitch előbb-utóbb ezeket a kötvényeket is minősítés alá vonja, a befektetők helyzetének megkönnyítése érdekében. Előbbi egyébként egy ilyen kötvénykibocsátást már minősített, azonban mikor a kibocsátó körül botrány pattant ki, s csalás vádjával indítottak ellene eljárást, egyből visszavonta a minősítést.

Mit tesznek a biztosítók?

Előzetesen talán azt gondolnánk, hogy a biztosítók nem örülnek a másodpiac kialakulásának. Ez nem teljesen így van, ugyanis maguk a biztosítók is gyakorta vevőként fellépve fedezik a kötvényekkel életbiztosításaikat.

Ami számukra gondot okozhat, az inkább az, hogy az emberek számára sokkal könnyebb útnak bizonyulhat egy ilyen kötvény megvásárlása, mint egy életbiztosítási szerződés megkötése, ráadásul a kötvényeket már könnyebben tudja adni venni, mint megválni a nem kívánt életbiztosítástól.

Miért lehet annyira népszerű?

Persze ha túltesszük magunkat azon, hogy az általunk már nem kívánt biztosításból, illetve valakinek minél hamarabb bekövetkező halálából szeretnének profitálni egyesek, rájöhetünk, hogy ez számunkra is igen kedvező lehet, hiszen így könnyebben és talán olcsóbban is pénzzé tehetjük biztosításunkat.

Emellett a leggyakrabban emlegetett előnye az értékpapírosított életbiztosításoknak az, hogy árfolyamukra elméletileg nincsen hatással a piac általános mozgása (ezt szaknyelven korrelálatlanságnak nevezik), mert arra a legfőbb befolyással a mögöttes eszköz, vagyis maga az életbiztosítás bír.