Valódi az, amit meg lehet fogni

Adóhatósági ellenőrzések és bírósági ügyek tapasztalata, hogy az áfalevonási jog gyakorolhatósága meglehetősen bizonytalan (hiszen bármelyik beszerzésről szóló számlával kapcsolatban felhozhatók hiányosságok, vagy éppen azt is rájuk sütheti az adóhatóság, hogy az abban szereplő ügylet létre sem jött - írja a Világgazdaság.

A forgalmi típusú adózás lényege, hogy az adót a végfelhasználó fizeti, a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója pedig az általa fizetendő összegből levonhatja azt az adóösszeget, amely a beszerzéseit terhelte. A levonási jog azonban csak a beszerzett termékről, az igénybe vett szolgáltatásról kiállított, az adózó nevére szóló, az adó összegét hitelesen tartalmazó számla birtokában gyakorolható..

Az ellenőrzések során az adóhatóság gyakran az egyik számviteli alapelvre, a valódiság elvére hivatkozik, amely szerint a könyvvitelben rögzített tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Az ellenőrzési jegyzőkönyvek, adóhatósági határozatok, sőt gyakran a bírói ítéletek is arra az álláspontra helyezkednek, hogy egy gazdasági esemény tanúsítására önmagában az arról kibocsátott számla nem elegendő, ezenkívül egyéb bizonylatnak is rendelkezésre kell állnia.

Az adóhatóság arra is gyakran hivatkozik, hogy a befogadott számla valamely tartalmi eleme hibás vagy hiányos, márpedig ebben az esetben nem beszélhetünk hiteles számviteli bizonylatról, amelynek hiányában viszont az adólevonási jog szintén nem gyakorolható.

Ennek az ellentmondásnak a feloldására iktatta be a jogalkotó azt a rendelkezést az áfatörvénybe, amely szerint a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős, a vevő adólevonási joga pedig nem sérülhet, ha tanúsította a kellő körültekintést.

Hogy mi számít kellő körültekintésnek, azzal kapcsolatban meglehetősen ellentmondásos gyakorlat alakult ki. A kérdéssel kapcsolatban a Pénzügyminisztérium még 2002-ben irányelvet bocsátott ki, amelyben lényegében az utóbbi érvelést erősítette meg, mondván: a kellő körültekintés csak a számla alapvető alaki és tartalmi elemeire terjed ki, hacsak az ügyletkötés körülményei egyéb tények vizsgálatát nem indokolják.

Azonban egyes adóhatóságok még tovább mentek: a kellő körültekintés fogalomkörébe tartozónak vélik azt is, hogy a számla befogadója ne csak a cégjegyzékben ellenőrizze a partnerét, hanem a valóságban is, azaz fizikailag is győződjön meg arról, hogy a társaság valóságos tevékenységet folytat. Ennek elmulasztása esetén nem hivatkozhat a kellő körültekintés tanúsítására.

Mindennek háttere természetesen az, hogy a kisebb társaságok néha elfelejtik befizetni az általuk értékesített termék vagy a szolgáltatásuk utáni áfát, az adóhatóság számára pedig könnyebb megfogni a számláikat befogadó nagyobb cégeket, s náluk a teljes beszerzésre jutó áfát visszatartani, mint a valójában mulasztó, de egyenként viszonylag alacsony összeggel tartozó adózókat