Nem tűri tovább Brüsszel: itt a feketelista, rengeteg magyart érinthet a legújabb szankció

Fogyasztóvédelmi szempontból évek óta jelentős figyelem övezi a „greenwashing” kérdéskörét, a kifejezés az angol „green” (zöld) és „whitewashing” (fehérre mosás) szavak összevonásából származik, magyar megfelelője a „zöldre festés” vagy „zöldre mosás”. A VJT & Partners szakértői a Pénzcentrumnak elmondták: a zöldre festéssel egy gyártó, vagy kereskedő magát környezetbarátnak, a környezetvédelemért felelősséget vállalónak tünteti fel, miközben a tényleges működésében nem mutathatók ki érdemi lépések e célok elérése érdekében. Az ilyen gyakorlatok károkat okoznak a fogyasztóknak és a tisztességesen eljáró vállalkozásoknak, egyúttal aláássák a zöld állításokkal kapcsolatos fogyasztói bizalmat és ellene hatnak a (valódi) fenntarthatósági törekvéseknek.

A zöldre festéssel szembeni egységesebb és szélesebb körű fellépés szempontjából fontos állomásnak tekinthető az Európai Parlament és a Tanács – 2024 januárjában elfogadott – 2024/825 irányelve („Zöld állításokra vonatkozó irányelv”), amelynek már a címe is beszédes: a fogyasztók zöld átállásban való szerepvállalásának a tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb védelem és a hatékonyabb tájékoztatás révén történő növelését célozza.

Az uniós szabályok szigorítása annak érdekében történt, hogy a fogyasztók fenntarthatósági szempontból megalapozott vásárlási döntéseikkel hozzájárulhassanak a zöld átálláshoz, ösztönözve a fenntarthatóbb áruk iránti keresletet. A VJT & Partners szakértői kiemelték: ennek előfeltétele, hogy a gyártók, kereskedők ne tévesszék meg a fogyasztókat az általuk kínált termékek környezetbarát jellege kapcsán – vagyis a fogyasztók egyértelmű, releváns és megbízható információk alapján alakítsák ki vásárlói szokásaikat. Így lesznek képesek arra, hogy olyan termékeket válasszanak, amelyek valóban környezetbarát termékek, szemben a konkurens árukkal.

Ez itt a „feketelista”

A Zöld állításokra vonatkozó irányelv alapján bevezetésre kerülő rendelkezések 2026. szeptember 27-től kezdődően lesznek alkalmazandók. (Fentebb szó volt róla, a tagállamoknak jövő tavaszig, egész pontosan 2026. március 27-ig kell átültetniük az irányelvet a saját nemzeti jogukba – a szerk.) Alapvető kérdés, hogy fog ez kinézni a gyakorlatban, hiszen minden jogszabály annyit ér, amennyit be is lehet tartani belőle.

1. A környezetbarát jellegre vonatkozó, különösen az éghajlattal kapcsolatos állítások (karbon-, vagy klímasemlegességre való áttérés) csak abban az esetben lesznek megengedettek, ha a kereskedő által közölt egyértelmű, objektív, nyilvánosan elérhető és ellenőrizhető kötelezettségvállalások és célkitűzések állnak mögötte.
2. De ez még nem elég, szükséges egy olyan végrehajtási terv, amely bemutatja e kötelezettségvállalások elérésének módját, és forrásokat különít el erre a célra.
3. Ezeket az állításokat a kereskedőtől független, összeférhetetlen, környezetvédelmi kérdésekben jártas szakértő ellenőrzi, majd rendszeresen nyomon is követi. Fontos követelmény, hogy a szakértői megállapítások a fogyasztók számára is megismerhetők legyenek.
4. Szintén megtévesztő kereskedelmi gyakorlat, ha reklám olyat tüntet fel előnyként, ami nem releváns és nem kapcsolódik közvetlenül az adott, termék vagy vállalkozás egyik tulajdonságához sem, például „gluténmentes víz”, „műanyagmentes papír”, pedig a valóság ezzel szemben oly messze van ettől az állítástól, mint Paraguay Tajvantól, és fordítva.
5. Ilyennek minősül, ha egy cég olyan fenntarthatósági címkét tüntet fel a termékén, amely nem valamilyen nyilvánosan elérhető feltételekhez kötött, ellenőrzött (például valamilyen nemzeti, vagy nemzetközi szabvány szerinti) tanúsítási rendszeren alapul. Továbbá, nem hatóság hozta létre, mivel ezen feltételek hiányában nem biztosított azok átláthatósága és hitelessége. Az előbbieken túlmenően viszont megengedett az uniós, vagy nemzeti jogszabályokon alapuló címkék feltüntetése (például az élelmiszerjelölés körében).
6. „Feketelista” jár a környezetbarát jellegre vonatkozó általános állításért (például „környezetbarát”, „ökobarát”, „zöld”, „klímabarát”, „környezetkímélő”, „energiahatékony”), ha ahhoz nem kapcsolódik elismert kiváló környezetvédelmi teljesítmény. Utóbbi az elismert kiváló környezetvédelmi teljesítmény az ökológiai címkézésre vonatkozó szabványoknak, illetve egyes jogszabályi előírásoknak való megfeleléssel teljesíthető.
7. Tovább is van: az általános állítások helyett a vállalkozásoknak arra kell törekedniük, hogy kommunikációjuk egyértelmű, minél konkrétabb megfogalmazásokat tartalmazzon, kerüljék a homályos, általánosító fordulatokat. Például „éghajlatbarát csomagolás” helyett „az e-csomagolás előállításához felhasznált energia 100 %-a megújuló energiaforrásból származik”.
8. Tiltott gyakorlat, ha a kereskedő a termék, vagy az üzleti tevékenységének egy aspektusára vonatkozó állítást kiterjesztően, a termék, illetve tevékenységének egésze tekintetében alkalmaz. Hasonlóan tiltott, hogy egy környezeti előnyt, jellemzőt a termék megkülönböztető jegyeként tüntetnek fel akkor, ha ez a sajátosság a termékkategóriába tartozó valamennyi termékre vonatkozóan érvényesül.

Ami igazán bosszantó: a korlátozott élettartam

Aki használt több mint ötven éve működő gáztűzhelyt, amelyen a fél évszázad alatt két apró javítás igényeltetett (e sorok írója tanúsítja, hogy ilyen valóban van – a szerk.), különösen bosszantónak tarthatja, a korai elavulással kapcsolatos, világszerte elharapózott kereskedelmi gyakorlatot. Ebben a tekintetben nem érdemes köntörfalazni, csűr-csavarni, hímezni-hámozni: a termékek jelentős részét szándékosan korlátozott élettartamúra tervezik. Ez nem légből kapott állítás, mert az uniós zöld irányelv kifejezetten foglalkozik ezzel a problémával, nem véletlenül.

Ha egy termék a vártnál rövidebb ideig működik, az a megnövekedett hulladékmennyiség, valamint az energia- és anyagfelhasználás növekedése miatt összességében negatívan hat a környezetre, és egyben kárt okoz a fogyasztónak. Ezért az uniós irányelv tiltani kívánja azokat a gyakorlatokat, amikor egy termék tartósságára, vagy javíthatóságára vonatkozóan hamis állítást tesznek, vagy éppen információt hallgatnak el e körben a fogyasztó elől. Betiltandók azok a gyakorlatok is, amelyek arra ösztönzik a fogyasztót, hogy a fogyóeszközeit korábban cserélje ki, vagy töltse fel, mint ahogy arra műszaki okokból szükség lenne.

Hogyan ismerhető fel a greenwashing?

Fogyasztóként érdemes körültekintően eljárni akkor, ha egy termék, vagy egy vállalkozás kapcsán zöld üzenettel találkozunk. Ha egy reklám általánosan vagy homályosan fogalmaz a termék környezeti hatásai kapcsán, és nem tartalmaz konkrét információt arra vonatkozóan, hogy azt milyen kutatás, vagy felmérés eredményeire alapozva állítja, vagy milyen fenntarthatósági intézkedés támasztja alá az állítást (illetve, hogy a fogyasztó hol tud ezekről részletesebben informálódni, utánanézni, ellenőrizni).

A VJT & Partners szakértői a Pénzcentrumnak kiemelték: gyanút kelthet, ha a reklámüzenet nem egyértelmű, vagy éppen ellentmondásos a tekintetben, hogy a zöld jelleg a termék egészére, vagy csak annak egy részére vonatkozik, vagy a termék egészét zöldnek mutató reklám például a csomagolásra láthatóan nem teljesül. Szintén érdemes lehet fenntartással kezelni és részletesebben tájékozódni, ha a terméken ismeretlen, nem megbízható tanúsítvány szerepel a zöld jelleg igazolására (és nem például a jogszabályban előírtak szerint, államilag erre felhatalmazott minősítő szervezet által adható „Környezetbarát Termék”, valamint az „EU Ecolabel” minősítő védjegy). Hasonlóan kétségeket ébreszthet a fogyasztóban, ha a reklám csak képi világában jeleníti meg a környezetbarát jelleget, de konkrét állítás nem hangzik el arról, hogy a termék miért környezettudatos.

Fogyasztóként tehát az első és legfontosabb lépés a tájékozottság és a tudatosság növelése, amelyhez támpontot jelentenek a GVH, a fogyasztóvédelmi hatóság vagy akár fogyasztóvédelmi civil szervezetek tájékoztató anyagai. Az uniós jogalkotásnak is köszönhetően az elkövetkezendő években várhatóan továbbra is fókuszban marad a zöldre festés elleni küzdelem, és a részletesebb szabályok mentén a vállalkozások is még tudatosabbak lesznek abban, hogy miképp fogalmazzák meg jogszerű módon marketing kommunikációjukat.

A körültekintő és jogszerű zöld kommunikáció nem elhanyagolható költséggel is jár a vállalkozásoknak, elég csak a szakértők és tanúsító szervezetek megbízására gondolni. Ami egy szomorú, előrelátható fejlemény, ez a kommunikáció elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak jelenthet terhet. Ezért maga az irányelv is ösztönzi, hogy a hatóságok mozdítsák elő azokat a megoldásokat, intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a kis- és középvállalkozások számára a fenntarthatósági címkékhez való hozzáférést – húzták alá végezetül a szakértők.