Nagy a harc a szállodák és az Airbnb között: mutatjuk, ki áll nyerésre

Ezt számokra lefordítva: Budapesten a közösségi szálláshelyeken tavaly 2,2 millió vendégéjszakát regisztráltak, míg a szállodákban közel 8 milliós volt ugyanez a szám. A számok tehát azt jelzik, hogy jelentős tényezővel állunk szemben, hisz a piac 20 százaléka - dinamikusan növekvő arányban - a közösségi portálokon értékesített magánszálláshelyeken realizálódik - olvasható a BDO Magyarország közleményében.

A kereslet szerkezetét és a hagyományos szállodai piachoz viszonyított arányát vizsgálva látszik, hogy a klasszikus szabadidős desztinációkban (pl. Lisszabon, Firenze, vagy a fent említett Barcelona és Párizs) a közösségi szálláshely szektor kiválóan teljesít, hiszen azzal, hogy az ún. lakáshotelek esetében például többtagú családok részére is költséghatékony az utazás, 

Ezzel szemben az inkább üzleti profilú vagy erősebb üzleti kereslettel rendelkező desztinációkban (pl. Frankfurt vagy Bécs) a közösségi szálláshelyek súlya kisebb.

- mondta el Hegedűs Attila, a BDO Magyarország Hotel és Ingatlan Kft. ügyvezető partnere.

Egyes vélemények szerint az Uberhez hasonlóan be kell tiltani, keményen fel kell lépni az ilyen jellegű szolgáltatással szemben - és például New Yorkban a város már intézkedéseket is foganatosított maximalizálva az Airbnb részére kiadható napok (30 nap), illetve az egy kézben koncentrálódó egységek számát.

Ezzel nem azt szeretnék elérni, hogy a szolgáltatás eltűnjön a városból, hanem markánsan le lehessen követni a klasszikus közösségi kiadást - ahol a tulajdonos ott lakik és együtt is él vendégeivel. Ezzel szemben ugyanis Budapesten is működnek olyan cégek, amelyek már akár 10-15-nél is több lakást "mozgatnak" és iparszerűen akár komplett lépcsőházakat is üzemeltetni is képesek. 

És itt válik el a szolgáltatás közösségi, kiegészítő bevételt termelő lényege és az üzemszerűen működő cégek, profittermelő, közgazdasági értelme. Azaz üzleti értelemben, a kereslet-kínálati mechanizmusok alapján igenis komoly profit rejlik ebben a közösségi szálláshelykiadás üzletágban.

Az Airbnb sikere, a földből kinövő erre szakosodott üzemeltetők, több lakást is működtető cégek ugyanis számos ingatlanfejlesztőt (és befektetőt is) arra ösztönöznek, hogy érdemes ilyen céllal lakást fejleszteni és egy, az üzemeltető által bérbevett konstrukcióra épített üzlettel értékesíteni azokat. 

Egyet azonban elfelejtenek: a sikerhez vezető út rögös és egyrészt ahhoz, hogy napi átlagban 50-100 euróért ki lehessen adni ezeket a lakásokat, sokat kell dolgozni és a webes felületen megjelenő árhoz kapcsolódnak a teljesség igénye nélkül például működési, működtetési költségek, jutalékok, idegenforgalmi adó és ÁFA. 

Egyes szállodai szereplők a feketézés, adóelkerülés szlogenjét a zászlójukra tűzve támadják a közösségi szolgáltatókat - erre válaszul az Airbnb is transzparenciát hirdetett, számlaadási kötelezettséget ír(t) elő, azaz felkészülten mennek szembe a kritikákkal.

Egyenlő feltételrendszert, tisztességes versenyt, átlátható viszonyokat

Szakértői és üzemeltetői szemmel viszont van egy felvetés, ami segítheti a hoteleseket, az ingatlanfejlesztőket, valamint a befektetőket is a realitások talajára orientálhatja. Ha verseny van, akkor legyen ez egy tisztességes verseny. Mert úgy úszni olimpiai távot, hogy valakin csak egy áramvonalas, szabadon választott dressz van, míg mások nehézbúvár felszereléssel vágnak neki ugyanannak a távnak minden, csak nem fair.

Az alapkérdés viszont az, ha az adott közösségi lakást a szállodai szoba előírásainak megfelelő berendezéssel (pl. tűz és hőálló függönyök, speciális szőnyegezés és burkolatok, és a fent említett sprinkler rendszer) kellene felszerelni, vajon az ár, amin a vendégeknek kiadják, ugyanannyi lenne-e, mint most? Azaz megfogalmazható a kérdés - a szállodai szakma nem betiltást kér-e, hanem csak annyit, hogy a mérce legyen ugyanolyan és a fair play szellemében mehessen a küzdelem a vendégért. Mert ugye úszni is akkor jó, ha a feltételek, ha nem is azonosak, de legalább arányosak - olvasható a közleményben.