Igazi hungarikummá nőtte ki magát a lenézett utcai falfirka: szinte fillérekből készülnek el az alkotások

Pénzcentrum: Honnan, hogyan indult a világban a grafittiőrület?

Jankovits Barnabás: Az időben nagyot visszalépve a „falfirkák” gyűjtésének kezdeményezője a „Párizs szemének” is nevezett Brassaï(eredeti nevén Halász Gyula) volt, aki 1932-től a város falain található graffitiket fotózta. A ma már akár dollárszázezreket érő képeket 1956-ban állítottak ki a New York-i Modern Művészetek Múzeumában. A „klasszikus” grafitti a 60-as években szintén innen, a metróalagutakból indult. A kezdetekben főként neveket ábrázoló, egyéniséget tartalmazó tagek jellemezték, ekkor még teljesen illegálisan. A folyamatos fejlődéssel egyre kifinomultabb, művészibb lett. Ezért több helyen legalizálták, mert tetszett az embereknek ez a titokzatos, varázslatos világ.

Az óceánon átkelve Európában lett az epicentrum. Itt adta magát - kezdetben természetesen csak a nyugati oldalon – a berlini fal, mint hatalmas üres felület. A másik központ máig Párizs. Itthon a 90-es években indult el a grafittiőrület, jam-ekkel, aminek komoly sajtóvisszhangja is volt. Megjelent néhány lelkes megrendelő is, akik a saját szobájuk falára rendeltek egy-egy „festményt”. Viszonylag hamar kialakult egy legális vonal is, ahol engedélyezték, de legalábbis nem tiltották a tag-elést. Ilyen – máig tök jó képekkel – a Filatori gátnál lévő hosszú fal, vagy az Éles sarok. 2009-ben a Budapesten megrendezett Write 4 Gold elnevezésű nemzetközi graffiti-versenyen – melynek szervezője Jankovits Barnabás volt - a magyar csapat győzött.

Önök hogy jutottak el innen a – ahogy mondja – „dekorációs falfestésig”?

Mi is a grafitti-kötődéstől indultunk, ez volt a hobbink.De viszonylag hamar tudatosult bennünk, hogy tovább akarunk lépni, professzionalizálni akarjuk ezt a tevékenységet. És hogy tűzfalakat, nagy felületeket akarunk festeni. 2005-ben kaptuk az első megrendeléseinket, azóta az ország vezető dekorációs falfestői vagyunk. Az elmúlt 17 év alatt több mint 500  megrendelésünk volt, ebből közel 70 a nagyméretű köztéri falfestmény.

2010-ben a „Tűzfalrehab az Erzsébetvárosban” programmal jött az első nagy lökésünk. A Kazinczy-Király utca sarkán, a játszótéren lévő tájkép volt a „próbafestésünk”, ezzel kerestük meg a VII. kerületi önkormányzatot, akik – számunkra is meglepő módon - nyitottak voltak. Ezután jött a MÜPA melletti falon megrendelés a Nemzet Színészeit ábrázoló festményre. Az erzsébetvárosi mintaprogram lett, ma már 20 tűzfal virít a kerületben.

Hogy indul el a folyamat? Sétálnak a városban, látnak egy üres tűzfalat és beindul a fantáziájuk?

Igen, körülbelül így. Sétáltunk, a témaötleteinkkel bemegyünk az önkormányzathoz. Nyugat-Európához képest igazi hungarikum, hogy míg ott egy művésznek„adnak” egy felületet, ahol megfesti a saját világát, itthon mi a helyi viszonyokat, a múltat is bemutatjuk. Figyelembe vesszük a fal környezetét. Számunkra fontos, hogy ne öncélú dekorációk jelenjenek meg. Nem erőltetjük rá a falra a saját stílusunkat, hanem információt - ha úgy tetszik – kultúrát is adunk a kép mögé. Ilyen például a Rubik kocka, a 6:3, a Róth Miksa kép, vagy a lengyel magyar „Barátságfa”. Kicsit misszió is ez, olyan témákat keresünk, amik köthetők a városhoz, érdekesek a turistáknak is. Fontos a vagányság (azért ez mégiscsak egy nagyon modern műfaj), de a hagyományőrzés is.

Mennyire nyitottak az önkormányzatok? 

Most már szerencsére sok önkormányzat keres minket, sokkal nyitottabbak. A teljes folyamat a nullárról az átadásig kb 2 hónap. Néha a lakókkal való egyeztetés több időbe telik. A II., III., V., VIII., XIX. kerületekkel már jó kapcsolatunk van, de Egerben, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Kaposváron is vannak projektjein. Vidéken elsősorban a lakótelepi falfestések mennek.

Hogy kell elképzelni az alkotás folyamatát?

Akár egy fotóról is tudunk dolgozni, de általában a tervezés papír-ceruzával, vagy klasszikus  grafikai tervvel indul. Ez utóbbi esetben az egész grafikát megcsináljuk 1:1 méretes sablonban, és onnan „megy fel” a falra. Ez egy teljesen professzionális működés, grafikusok, tervezők, festők dolgoznak együtt. Maga a festés körülbelül 2 hetet vesz igénybe. November elejétől márciusig sajnos nem lehet kint dolgozni, ilyenkor beltéri munkák vannak.

Mekkora költségekkel számolnak? Honnan jön a pénz?

Nagyon bírnám, ha a sajtóban itt-ott megjelenő százmilliós büdzsékben gondolkozhatnánk. Nyugat-Európában kb 100-150 euró per négyzetméter az ár, sajnos nálunk ennél jóval kisebb tételről van szó. Azt szoktuk mondani, hogy nem vagyunk mesze a szobafestői áraktól. A tűzfalak esetében a cehhet 100%-ban az önkormányzat állja. De például a mostani, Szinyei  Merse Pál léghajós kép esetében (ami a festő nevét viselő gimi udvarára került) a szülők is a  zsebükbe nyúltak.     

Milyen terveik vannak?

Az említett Szinyei képből indult az új irány. Annak a fotóját a Nemzeti Galériától kaptuk meg. Velük szeretnénk továbblépni, klasszikus festményeket megjeleníteni a köztereken. A  léghajós kép akkora siker lett, hogy úgy látjuk, komoly igény van erre. Ezt a vonalat szeretnénk tovább vinni. Ezt kultúrmissziónak is szánjuk: egy lakótelepi gyerek a házfalon ismerjen meg egy-egy magyar festményt, fotót. Mintha egy galériában lenne.

(Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán)