Befektetési titkáról vallott a sztármilliárdos: ebbe soha az életben nem tenne pénzt

Ahogy arról a Pénzcentrum korábban beszámolt, a vagyonos emberek szívesen fektetik pénzüket bélyegekbe, ritka érmékbe, sőt luxus kézitáskákba és festményekbe is. Bár a festmények értékes befektetésnek tűnhetnek, a számok ezt cáfolják, hiszen a tavalyi év leforgása alatt a top márkák designer kézitáskáinak értéke átlagosan 13 százalékkal emelkedett, míg a művészeti alkotások esetében ez mindössze 5 százalékos átlagos emelkedést mutatott.

Mit gondol erről egy igazi milliárdos?

Warren Buffett már korábban is óva intett mindenkit a festményekbe, műalkotásokba való befektetéstől. Erre emlékeztett most újfent a Business Insider, ami ismét elővette a befektető szavait, aki anno egy érzékletes példával akarta megmutatni az összetett kamat erejét, amiből aztán valódi vagyont lehet építeni. Ehhez pedig a világ leghíresebb festményét, a Mona Lisa-t szedte elő. Története szerint

I. Ferenc, Fraanciaország királya 1540-ben megvásárolta Leonardo Da Vinci Mona Lisa festményét 4 000 aranykoronáért, ami ma 20 000 dollárnak felelne meg. Ha viszont az uralkodó ezt a pénzt inkább olyan beruházásra szánta volna, amely évente egy szerény 6 százalékos adózott bevételt eredményezett volna, akkor az ország kasszájába 1963-ra már több, mint 1 quadrillió dollárral került volna több. Tehát az ország államadósságának 3000 szeresével lenne tele. Eközben a festményt 1962-ben 100 millió dollár értékben biztosították, ami ma valamivel többet ér, mint 900 millió dollár.

Buffett a történetét úgy zárta, reméli a sztori tanulsága egyértelmű, és bízik benni, hogy minden további vitát semmissé tesz, ami arról szólna, hogy vállalati szinten festményekbe, művészeti alkotásokba fektessenek.

Beruházás, mint művészet

A milliárdos számára nem újkeletű a művészetből átvenni példákat, hiszen vállalkozására, valamint a vállalatok értékbecslésére ő maga is művészeti formaként tekint.

A befektetés a készpénz elosztásának művészete, azért, hogy ezáltal idővel sokkal több pénzhez juthassunk.

Hozzátette, hogy a vállalat felépítése is hasonló a festőművészethez, ezt mondta a National Indemtnity társalapítójának is, amikor arról győzte meg az üzletembert, hogy adja el társaságát a Berkshire Hathaway-nek. A cégóriás több leányvállalattal is rendelkezik, mint a Geico, a See's Candies, de több milliárd dolláros részesedéssel rendelkezik az Apple -ben, a Coca -Colában és más állami vállalatokban is.

Úgy tekintek a Berkshire Hathaway-re, mint egy festő a festményre, a különbség az, hogy itt a vászon korlátlan. Szeretem azt gondolni, hogy cégünk a vállalkozások Metropolitan Múzeuma, ahol valóban kiemelkedő alkotásokat gyűjthetünk.

Mit gondolnak erről a magyar képzőművészet nagyágyúi?

A Pénzcentrumnak az acb Galéria tulajdonosa, Pados Gábor beszélt korábban a hazai képzmőművészeti életről, illetve a nemzetközi szinten is elismert galériák üzleti szemléletmódjáról valamint a kortárs művek befektetési célú gyűjtéséről. Elmondása szerint a képzőművészet valamikor működhet hosszútávú befektetésként.

Ez kicsit olyan, mint a tőzsde. Ha az ember nem ért hozzá, akkor vagy szakemberhez fordul, felmérik az egyéni preferenciáit, többek között azt is, hogy mennyire vagány, mennyire hajlandó komolyabb kockázatokat futni, és ez alapján állítanak össze számára egy befektetési portfóliót, azaz diverzifikálják a befektetést. Ha valaki befektetésként akar a kortárs képzőművészethez nyúlni, akkor ugyanez a rendszer.

Fontos tudni, hogy melyik művészt mikor kell megvásárolni, amennyiben pedig a befektető nem tud vagy nem akar ebben elmélyülni, úgy fordulhat galériához.

Hozam szempontjából amúgy két opció is van: vagy korán vesz valaki olcsón, vagy időben vesz drágán. Mindkettőn jó lehet keresni, ha valaki ért hozzá vagy megfelelő tanácsokra hallgat.

Schwéger Zsófia képzmőművész is az árak meredek emelkedéséről számolt be korábban a Pénzcentrumnak adott interjújában. Az Angliában élő festő képeit már most milliókért vásárolják meg. Míg diplomakiállításán 890 (370 ezer forint) fontért adta el festményeit, az említett két festmény jelenleg 2500 dollárba kerülnek (760 ezer forint), azaz 2,5-szer többet érnek, mint négy éve. Nagyobb képeinek árát galériája állítja be, a legnagyobb képek 8600 dollár körüli áron vásárolhatóak meg, ami körülbelül 2,7 millió forintot jelent.

Sajnos tudom, hogy az áraim a magyar piacon már alapból magasak voltak, habár nem elérhetetlenül, ez külföldről érkezve végülis nem annyira meglepő. (...) Azért igyekszem gondolkozni, hogy lehetne eljutni többekhez. Ezt mint alkotó is mondom, és mint műszerető is, aki nem engedheti meg magának a komoly műgyűjtést.