Hajtsd be az adód a kormányon! Visszafizetik...

A városok - az államhoz hasonlóan - a nagyobb beruházások finanszírozására gyakran kötvényt bocsátanak ki. A kötvényeket megvásárlók tulajdonképpen hitelt nyújtanak a kibocsátónak, azzal, hogy egy kamatozó értékpapírt vesznek. A téma aktualitását az adja, hogy a városok által kibocsátott kötvények piaca rekord méreteket öltött, elérve a 2.34 ezermilliárd dolláros nagyságrendet, mely durván az USA adósságállományának felét teszi ki.

Bizonyára sokak számára elrettentően hangzik, hogy kötvényt kell vásárolni ehhez a befektetéshez, a direkt vétel mellett azonban reális alternatívaként adódik a községi kötvényekbe fektető nyílt végű befektetési alapok jegyeinek vásárlása. Ezen alapok együttes nettó eszközértéke a tavalyi év végére megközelítette a 335 milliárd dollárt, mely szintén rekord szintnek felel meg, jelezve az érdeklődés mértékét.

Joggal vetődik fel a kérdés, mi teszi ilyen vonzóvá ezt a befektetési instrumentumot, amikor ott vannak a jól ismert államkötvények is. A kulcsszó az adómentesség, ami a városi kötvények esetében megvan, az államkötvényekbe fektetők azonban nem számíthatnak erre!

Mindent összevetve elmondható hát, hogy mindenki egy egyszerű számítás segítségével összevetheti a két kötvényfajta hozamát (természetesen az adóhatással korrigálva). A kalkuláció egyértelműen oda vezet, hogy a magasabb adósávba esők számára jobban megéri egy városi kötvénybe fektetni, mint államkötvényt vásárolni. (Például egy 35%-os adósávba eső befektető számára egy 3.6%-os hozamú város által kibocsátott kötvény effektív adózott hozama 5.5%-kal egyenlő, míg egy 5 éves államkötvény az USA-ban 4.8% alatt hoz.)

A befektetői lázra való tekintettel jött létre a Municipal Securities Rulemaking Board, mely szabályozó szerv nyomására közeljövőben a potenciális kötvényvásárlók az önkormányzatok "gyorsjelentéseit" ugyanúgy a neten olvashatják majd, mint a hagyományos vállalatok üzletmenetét leíró dokumentumokat.

Buktatók és problémák

Az eltökélt magánbefektetők számára a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a legtöbb államban a kibocsátáskor ezen réteg számára csupán egyetlen napig szabad a vásár, a másodpiacon pedig nyilvánvalóan drágábban lehet venni. (Persze aki nem tolong a jegyzésnél, az meglehetősen kényelmesen beszerezheti kicsit magasabb áron kötvényeit, ugyanis a nagyobb bankok értékpapír részlege ezen szegmenssel is foglalkozik, így könnyedén egy pénzintézethez lehet csoportosítani a folyószámla-vezetést és a kötvénybefektetést.)

A buktatók sorát gyarapítja, hogy az intézményi befektetők (például a nagyobb alapok) kedvezőbb áron jutnak hozzá a kötvényekhez, mint a kisbefektetők. A MunicipalBonds.com vezérigazgatója szerint a nem kellőképpen informált befektetők olykor 5%-os felárat is fizethetnek, mely gyakorlatilag egy évnyi kamatról való lemondásnak felel meg.

Mindezek fényében a tengerentúlon is csak a nagyobb befektetendő pénzmennyiséggel rendelkezőknek javasolják a tanácsadók a direkt kötvényvásárlást, 250 ezer dollár alatt ugyanis jobban lehet járni a befektetési jegyekkel. A befektetési alapok legnagyobb előnye a diverzifikáció, mely jelentősen csökkenti a kockázatot egy egyedi kötvénybefektetéshez képest.

A befektetési alapos verziónak is van természetesen hátránya, nevezetesen hogy itt éves díjat kell fizetni, míg a közvetlen kötvényvásárlás esetében csak egy egyszeri díjjal kell számolni.

Mivel a városok által kibocsátott kötvények piaca meglehetősen nehezen átlátható, a MunicipalBonds.com mellett több weboldal is igyekszik felvértezni a befektetőket a leghasznosabb információkkal. Nem árt tudni többek között, hogy egy kötvény esetében az adósnak van-e opciója arra, hogy adósságát a lejárat előtt teljes egészében rendezze.

Szintén figyelni kell a kötvények kockázati szintjére, hiszen egy városi kötvény egy vállalatinál biztonságosabb lehet ugyan, az államkötvény szintjére azonban nem emelkedhet. Mindig meg kell tehát nézni a hitelbesorolást és a fedezetet, előfordul ugyanis, hogy a kibocsátó állam nem vállal semmiféle garanciát, így csak bizonyos projektek jelentenek fedezetet, melyek bevételi forrásai kedvezőtlen esetben könnyen elapadhatnak...

Összességében tehát elmondható, hogy a szofisztikáltabb, tehetősebb, magasabb adósávba eső tengerentúli befektetők az itt bemutatott instrumentummal is színesíthetik portfoliójukat, ha azonban végignézzük az előzőekben sorra vett tényezőket (adóhatás, kockázat, hozam, fedezet, költségek, elérhetőség...), megfelelő szempontrendszert kapunk bármely befektetési forma megítéléséhez.