Lehangoló ábrán a tátongó magyar bérolló: szó szerint fillérekért robotolnak a vidék melósai

Egészen pontosan 430 123 forint volt az országos átlagos nettó átlagkereset 2024-ben a KSH friss összesítése szerint - ez egy negyedév alatt bő 9000 forintot emelkedett, legalábbis a harmadik negyedéves adatban 421 275 forint volt a nettó átlagbér. Az is kijelenthető, továbbra is a budapesti vízfej húzza fel a béradatokat, a fővárosban 520 683 forintot keresett egy átlagos dolgozó - bő 11 ezerrel többet, mint a 2024-es harmadik negyedévben. Átlag felett Budapest mellett csak Győr-Moson-Sopron megye dolgozói kerestek, de a különbség itt már jóval kisebb, 456 067 forint volt a megyei nettó átlagbér év végén, ami több mint 10 ezerrel magasabb, mint egy negyedévvel korábban volt.

Ezek mellett az országos átlagot csak a Komárom-Esztergom megyei fizetések tudták megközelíteni, ott 429 400 forint volt a nettó átlagbér, és ezen felül csak Fejér megyében kerestek átlagosan 400 ezer felett a dolgozók (egészen pontosan 418 581 forintot havonta).

Emellett az is külön beszédes, hogy mialatt a budapesti átlagfizetés több mint 90 ezer forinttal magasabb az országosnál (az előző negyedévben csak 88 500-al volt), addig a legrosszabbul kereső szabolcsiak (nettó 315 710 Ft/hó) bére több mint 114 ezer forinttal marad el ettől - 2024 első három negyedévének alapján még "csak" 112 ezerrel kerestek kevesebbet. Szabolcs megyén kívül Békésben (nettó 324 648 Ft/hó) és Nógrád megyében (nettó 334 662 Ft/hó) is 340 ezer forint alatt maradt a dolgozók átlagos nettó bére.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2024-ben a bruttó és nettó átlagkeresetek – beleértve a közfoglalkoztatottakat is – országosan 13,2%-kal haladták meg az egy évvel korábbit. A keresetek minden vármegyében nőttek, a legnagyobb mértékben Szabolcs-Szatmár-Bereg (16,4%) és Hajdú-Bihar (16,3%) térségében, míg a legkisebb növekedés Győr-Moson-Sopron, Vas vármegyében és Budapesten volt (11,0–12,4%).

A foglalkoztatottság szintje országosan kis mértékben, 0,3%-kal nőtt, így 3 millió 682 ezren dolgoztak hazai székhelyű cégeknél. Ugyanakkor 16 vármegyében csökkent a munkavállalók száma, különösen Fejér, Vas és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, ahol 1,7–1,9%-os visszaesést mértek. Növekedés csak három vármegyében és a fővárosban történt, a legnagyobb arányban Pest (1,7%) és Hajdú-Bihar (1,6%) megyében.

Ők keresik a legtöbbet, legkevesebbet

De a fenti csak a nagy átlag, hogy árnyaljuk a képet, megnéztük a KSH részletesebb, nemzetgazdasági ágak szerinti és megyei szintű bontását is - így kiderül, hol éltek és melyik nemzetgazdasági ágban dolgoztak a tavalyi évben a legjobban és legkevésbé megfizetett magyarok.

Mint kiderült, 15 megyében a humánegészségügyi és szociális ellátásban dolgozók keresték a legkevesebb pénzt - minden esetben fizikai munkát végzőkről beszélünk. A legrosszabbul a Borsod megyében, ebben az ágazatban dolgozók kerestek 2024-ben: nettó átlagbérük mindösszesen 117 724 forint volt, de a Szabolcsiak sem kaptak ennél sokkal többet, nettó 117 729 forintot. A harmadik legrosszabb Nógrádban, ugyanebben az ágban 136 806 forint volt a nettó átlagfizetés. Alább táblázatba gyűjtöttük az egyes megyék legrosszabbul keresőit:

Látható, hogy a "legjobban" legrosszabbul keresők Budapesten, a szálláshelyszolgáltatás, vendéglátás ágazatban dolgoztak, nekik a nettó átlagbérük 262 948 forint volt, azaz több mint kétszerese az országosan legrosszabbul fizetettekének. De Vas és Győr-Moson-Sopron megye legrosszabbul keresői is 240 ezer forint feletti fizetést kaptak, mikozben 12 megyében a legkevésbé megfizetettek nettó átlagbére nem haladta meg a 200 ezer forintot.

A legjobban fizetett ágazatok listáján csupa szellemi munkát találni. Legkiemelkedőbben Tolna megyében, a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás ágazatban dolgozók voltak megfizetve, akiknek az átlagos nettó bére 1 036 204 forint volt havonta 2024-ben. Minden bizonnyal azért itt a legmagasabb ez az érték, mert a megyében található a paksi atomerőmű, amelynek üzemeltetése, karbantartása - és Paks 2 építése - olyan speciális szaktudást igényel, amivel kevesen rendelkeznek, így a mérnököket és a többi dolgozót meg kell fizetni.

Második helyen a Budapesten, ugyanebben az ágban dolgozók álltak, akik nettó 824 504 forintot kaptak átlagosan. Ezen kívül még Fejér és Pest megyében kaptak a top keresők átlagosan 800 ezer forintnál többet.

A lista végén Békés megye legjobban megfizetett dolgozói álltak, a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás ágazatban tevékenykedők ott nettó 522 378 forintot kerestek átlagosan, de átlagban nettó 550 ezer alatt kaptak a Szabolcsban a feldolgozóiparban (nettó 524 092 Ft/hó), és Nógrádban a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazatban (nettó 540 445 Ft/hó) dolgozók. Ők így csak kicsivel kerestek jobban, mint a budapesti, 520 ezres átlagfizetés.

A közigazgatásból is menekülnek a dolgozók

A legfrissebb KSH-adatok alapján korábban megírtuk, hogy nemcsak a már ismerten munkaerőhiányos szektorok – mint az oktatás és egészségügy – küzdenek betöltetlen álláshelyekkel, hanem egyre komolyabb gondok mutatkoznak a közigazgatásban és a kiskereskedelemben is. Bár a tavalyi év utolsó negyedévében több mint 9000 álláshelyet sikerült betölteni, az összkép nem ilyen derűs: továbbra is 65 ezer körüli a betöltetlen munkahelyek száma, különösen súlyos a helyzet a feldolgozóiparban, a közszolgálatban és a kereskedelemben.

A közigazgatás területén a legnagyobb gondot az alulfizetettség okozza – mondta el a Pénzcentrumnak Boros Péterné, a közszolgálati szakszervezet vezetője. A bérek versenyképtelensége miatt nemcsak új munkaerőt nehéz találni, de a meglévők is tömegesen hagyják el a szektort. Szerinte a probléma régóta ismert, és a kormányoldalon pattog a labda: sürgősen bérrendezésre lenne szükség, de eddig csak részleges intézkedések születtek, például a kisebb települési hivatalok esetében.

A folyamatos elvándorlás a bent maradó dolgozókra is nagy terheket ró: nő a munkamennyiség, miközben a javadalmazás nem változik – sőt, sok esetben még csökken is, ha helyettesítési pótlék nincs. A szakszervezet szerint különösen a női munkavállalók vannak kitéve ennek a nyomásnak, hiszen ők vannak többségben a közigazgatásban. További problémát jelent a szabadságrendszer korábbi átalakítása, amely szintén növelte a munkaterheket, és azóta is visszatérő követelés a visszarendezés.

A kereskedelemben hasonló gondokat lát Bubenkó Csaba szakszervezeti vezető, aki szerint a szektorban a bérek elmaradnak a versenyszféra más területeihez képest, ráadásul a dolgozóknak hétvégente is helyt kell állniuk három műszakban. A munkaerőhiány itt is tartós, a fizikai és mentális megterhelés pedig gyakran elriasztja az új jelentkezőket – sokan inkább a vasárnapi szabadnapot választják, mint a pótlékkal járó munkát.

További feszültséget okoz, hogy a dolgozók sokszor válnak az intézkedések – például az árrésstop – „elszenvedőivé”. Az erről való kommunikáció hiányosságai miatt a vásárlók elégedetlensége sokszor a bolti dolgozókon csapódik le, holott ők nem döntéshozók. A szakszervezetek mindkét ágazatban egységesen úgy látják: rendszerszintű és sürgős beavatkozás nélkül a munkaerőhiány csak tovább súlyosbodik.