Tényleg jöhet a négynapos munkahét 2025-ben Magyarországon? Erre kevés dolgozó számított

Az elmúlt években a négynapos munkahét témája rendkívül népszerűvé vált, azonban a médiában megjelenő tudósítások gyakran félrevezetőek lehetnek. Antal Miklós, az ELTE Új Vízió Kutatócsoportjának vezetője és munkatársai több mint 3600 cikk elemzése alapján arra jutottak, hogy a munkaidőcsökkentés hatásainak bemutatása 2020 és 2023 között túlzóan pozitív és tudományosan megalapozatlan volt.

A kutató példaként említette a Microsoft Japan 2019-es kísérletét, amelyről sok sajtótermék csak a pozitívumokat emelte ki, például a 40 százalékos produktivitásnövekedést, miközben olyan alapvető kérdésekbe nem mentek bele, hogy miért nem folytatták a programot az egyhónapos próbaidőszak után. "Ez inkább volt PR-akció, mint valódi kísérlet" – fogalmazott Antal.

Hasonlóan problémásnak tartja az angliai kísérletet is, ahol a cikkekből kimaradt, hogy a résztvevők egy részének még nőtt is a munkaideje, és a csökkenés átlagban csak heti 4 óra volt. Az izlandi kísérlet kapcsán pedig azt hallgatták el, hogy bizonyos munkaköröknél nem tudták megoldani, hogy ugyanazt a munkát kevesebb idő alatt végezzék el.

EZ IS ÉRDEKELHET

Örökre álom maradhat itthon az alapjövedelem? Megszólalt a szakértő, ezzel járna együtt a reform

Az alapjövedelem gondolata elsőre utópisztikusnak tűnhet, mégis egyre több országban merül fel komoly lehetőségként.

A kutató szerint az irreálisan pozitív médiareprezentáció akadályozza, hogy a cégvezetők értesüljenek a potenciális buktatókról, és ez inkább elveszi a kedvüket a kísérletezéstől. Problémának tartja azt is, hogy főleg olyan kísérletek kaptak nagyobb figyelmet, amelyekben változatlan fizetés mellett ugyanannyi munkát kellett végezni.

Antal kutatásai alapján a munkaidő csökkentésének lehetőségei jelentősen függnek a társadalmi, egyéni és munkaerőpiaci kontextustól. Magyarországon hat munkaerőpiaci csoportot különböztettek meg, és ezek közül leginkább az IT-ban és a pénzügyi területen dolgozó jól kereső alkalmazottak, egyéni vállalkozók, kutatók és orvosok között találtak olyanokat, akik nyitottak lennének a munkaidő csökkentésére, akár fizetéscsökkenés mellett is.

A kutatás szerint a pénz mellett a fejlődés lehetősége, a hasznosság és az öröm érzése, az emberi kapcsolatok, az autonómia és az idő strukturálása is olyan tényezők, amelyeket az emberek a munkában és munkán kívül igényelnek. Magyarországon az anyagi biztonság kiemelten fontos, ami a munkaidő csökkentésével kapcsolatos attitűdökre is hatással van.

A cégek mérete is jelentősen befolyásolja a munkaidő csökkentésének lehetőségeit. A nagy, tőzsdén jegyzett cégeknél a részvényesek bizalmatlansága és a formalizált működés nehezíti a változtatásokat, ugyanakkor több erőforrásuk van egy ilyen átalakítás lebonyolítására. A kisebb cégeknél nincs részvényesi nyomás, informálisabbak a viszonyok, viszont egy-két ember kiesése már komoly fennakadást okozhat.

Antal szerint a munkaidő csökkentése különféle szereplők kezdeményezésére történhet: szakszervezetek, kormányok, értékalapú döntéseket hozó munkáltatók, vagy akár kulturális változások is elindíthatják. "Például ha a jobban keresők egy része úgy dönt, hogy megengedheti magának, hogy csak négy napot dolgozik, ez státusszá válik, és kulturálisan kívánatossá teheti a dolgot" – magyarázta a kutató.