Évközi minimálbér-emelés: így állnak most a tárgyalások, reménykedhetnek a magyar dolgozók?

Pénzcentrum: A legfrissebb adatok szerint 4,7 millió ember dolgozik Magyarországon, már-már teljes a foglalkoztatás, mindössze 3,9 százalékos volt áprilisban a munkanélküliség. Mit lát, mennyi van még a magyar munkaerőpiacban?

Gazsi Attila: A kamarai gazdasági évnyitón mondta ki először a miniszterelnök, hogy 500 ezer új munkavállalóra lesz szükség a következő hét-nyolc évben. Ugye, ez a dinamikusan növekvő beruházási rátából adódik, nagyon jellemző lesz a feldolgozóipari kitettségünk, főleg autóipari beszállítások és elektronikai beruházások területén: jön a BMW autógyár a beszállítóival együtt, az elektromos autók dinamikus térnyerése miatt az akkumulátorgyárak is gombamód szaporodnak. Ezekhez mind-mind munkavállalóra lesz szükség, felmerülhet a kérdés, hogy "úr isten, honnan lesz még félmillió dolgozó, amikor 4 százalék körüli a munkanélküliség?!"

Erre az a kormányzati álláspont, hogy első körben magyar munkavállalókból kell megoldani az igénynövekedést, másodsorban külhoni, magyar ajkú dolgozókból, harmadrészt pedig harmadik országbeli munkavállalókból. Én úgy látom, hogy a magyar piac önmagában elég feszes, és nem is látszik az a következő időszakban, hogy ebben óriási fordulat lehetne.

Az egyetlen korosztály, az 55 év fölötti munkavállalók azok, akiknél lehet egy bizonyos szintű potenciális foglalkoztatási lehetőség. A nyugdíjasok visszafoglalkoztatásában az EU átlag alatt vagyunk, abban is előre lehet lépni. A már szóba került öt-hét év alatt lehet nagyjából kétszázezer ember, akit vissza lehet foglalkoztatni, attól függően, hogy mennyire jól használjuk az atipikus foglalkoztatási formákat - illetőleg a feldolgozóipar mennyire lesz rugalmas. Mert mondjuk ki: kell egy rugalmasság ahhoz, hogy az 55 év felettieket vissza lehessen csábítani, vagy a nyugdíjasokat. Ők nem feltétlen fognak nyolc órában, három műszakban dolgozni.

Szükség lesz egy bizonyos szintű érzékenyítésre a feldolgozóiparban, hogy ezek a munkavállalók kevesebb munkaidőben, vagy részben átalakított munkaköröket is elláthassanak - mondjuk ülő munkakörben dolgozni, vagy a felmerülő munkakörök közül a legkönnyebb munkákat elvégezni -, akkor az 55 év felettieket igenis be lehet hozni a munkaerőpiacra.

Mindebben segítséget nyújthatnak a nyugdíjas szövetkezetek is, akik atipikus formában, biztonságos módon gazdálkodnak az összeálló nyugdíjasok munkaerejével, és segítenek nekik munkát találni. Ugye, önmagában egy idősebb embernek a heti 8-24 órányi munkája nem nagy segítség, de hogyha összeadjuk a munkavállalói igényeket, akkor már rejt jelentőséget. Így, ha valaki kér egy műszakban 30-40 főt, akkor egy ilyen nyugdíjas szövetkezet összeállítja a beosztásokat az adott nyugdíjas munkavállalók lehetőségeinek és kérdéseinek megfelelően.

A vállalkozók szempontjából a kedvező hír a majdnem teljes foglalkoztatás, vagy inkább aggodalomra ad okot? Hiszen aki bővülni akar, annak melósok is kellenek, akikből viszont egyre kevesebb hadra fogható van.

Az biztos, hogy minden évben szűkül a munkaerőpiac, mert a belépőknél - tehát akik elvégezték az iskoláikat és elkezdtek a munkaerőpiacra kijönni - jóval több azoknak a száma, akik nyugdíjba mennek, emiatt csökken az aktív korú lakosság létszáma, ez nem könnyű helyzet.

Ha hazai dolgozókkal nem lehet megoldani a kérdést, akkor a második lehetőség a külhoni magyarok anyaországi munkaerőpiacra csábítása. Én ebben – őszintén szólva - , nem nagyon látok néhány tízezer főnél nagyobb lehetőséget, ugyanis ők például Szerbiában, Romániában már többet kereshetnek, de legalább ugyanazon a bérszinten vannak, mintha Magyarországon dolgoznának. Ukrajnából, aki tudott, az pedig már idejött.

Tehát mindebben nincs olyan óriási potenciál a magyar munkaerőhiány megoldására. A harmadik országbéliek foglalkoztatását elkerülhetetlennek tartom, amennyiben ellenőrzött keretek között történik. Fontos, hogy tudjuk, honnan, milyen munkakultúrával érkeznek, folyamatosan követnünk kell az ittlétüket, ne dobbantódeszkának használják a magyar munkaerőpiacot Nyugat-Európa irányába.

Az újságok is kissé eltúlzott mértékben riogatnak azzal, hogy mennyi külföldi vendégmunkás érkezik az országba, mert jelen pillanatban nagyjából ötezer fülöp-szigeteki munkavállaló van Magyarországon, ennél jóval többnek tűnik a cikkek alapján. De még egyszer mondom: nem, nem árasztották el a távol-keleti vendégmunkások Magyarországot. Lehet még nagyjából 1500 indonéz, 7000 vietnámi, 2500 mongol, de ez összességében sincs 15 ezer embernél több távol-keleti.

Azt mondom, hogy középtávon ezek a számok egy nagyságrenddel lesznek nagyobbak: a jelenlegi gazdasági fejlődés mellett lesz annyi feladat, amelynek elvégzésére már szükség lesz nagyobb mennyiségű EU-n kívüli dolgozóra. Maga az új vendégmunkás-törvény is ezt célozza, hogy csak abban az időben kapnak munkavállalási engedélyt, amíg itt dolgoznak, és csak munkavégzés céljából jöhetnek, és lejárt a szerződésük, vissza kell mennünk a küldő ország felé.

Felvetődött már, hogy a magas infláció, illetve a reálkeresetek csökkenése miatt évközi minimálbér-emelés sem kizárható. Ön szerint szükség lehet erre? Mennyi az esélye, hogy megegyezés szülessen, van mozgástere a vállalkozásoknak további emelésre?

Ebben a pillanatban nincs ilyen irányú egyeztetés a kormány és a versenyszféra állandó kommunikációs fórumán, a VKF-en. És mivel még el sem kezdődtek tárgyalások az esetleges évközi emelésről, ami július 1-i hatállyal lenne ideális adott esetben, hiszen így félévkor lenne még egy béremelés, így majdhogynem kizártnak tartom, hogy bármilyen megállapodás szülessen az idő szűke miatt.

Viszont a következő évben nyilvánvalóan benne lesz a minimálbérek emelésében az inflációs sokk okozta kompenzáció. Viszont érdemes kiemelnem, hogy a minimálbér az csak egy tájékoztató jellegű bér, aminél kevesebbet nem lehet fizetni. A munkáltatóknak a piaci környezetet megvizsgálva kell döntsenek arról, hogy milyen bért fizetnek az alkalmazottaknak.

Abban a pillanatban, ahogy munkaerőproblémáik adódnak, nem kell megvárni a minimálbér emelését, azonnal lépni fognak, és többet fizetnek. A minimálbér lényegében csak a depressziós övezetekben és leginkább a mikro- és kisvállalkozásoknál előforduló, tehát ez abszolút nem jellemző munkabér.

Ha már bérkérdés: sokat kering a sajtóban az a bizonyos ár-bér spirál kifejezés. Ön hogy látja, tényleg ebbe kerültünk? Mennyire van nehéz dolguk ma a magyar vállalkozásoknak a bérek, béremelések tekintetében?

Jelen pillanatban az ár-bér spirál nem indult el, a magas inflációt és a bérkiáramlást is más-más dolog fűti, ráadásul a magas bérdinamika ellenére a vállalati profitok jelentősen emelkedtek. Viszont, ha egy évközi minimálbéremelés bejönne a képbe, akkor az emelkedő vállalati költségek miatt, az ár-bér spirálnak adnánk egy lehetőséget.

Ha tényleg egyszámjegyűre csökkenhet decemberre az éves szinten mért infláció, akkor utána lehet megint béremelésről beszélni, de az évközi, vagy túlzott béremelésekkel érhetjük el azt, hogy egy újabb, nagyobb bérkiáramlással megint fogyasztásorientált növekedés induljon be, ami a kereslet fokozásával további inflációs nyomást jelentene.

Van egy minimális fékeződés a gazdaságban, az éves GDP éppen a tavalyival megegyező lesz, de ez segíti azt, hogy az inflációs nyomás enyhülhessen, ráadásul -további segítségként -  az energiaárak is normalizálódtak a piacon.

Közben a reálkeresetek még mindig csökkennek.

Igen, van egy elszomorító bizonyosság: a reálkeresetek idén nem tudnak nőni. Az infláció csökkenésével és a várt év végi egyszámjegyű inflációval újra elindulhat a reálbér növekedés. Segíti a hosszabb távú reálbér növekedést, hogy technikailag teljes foglalkoztatottság van.

Az első félévben a munkaerőpiac azért lazult valamennyit: havi összevetésben egy kb. 10 százalékos növekedés volt a munkanélküliségben, de ez csak annyit jelent, hogy összességében pár tized százalékkal nőtt a munkanélküliek száma. Emiatt egy ilyen mikrólazulás érzékelhető a munkaerőpiacon, nincs is akkora nyomás a munkaadókon a béremelés tekintetében.

A friss inflációs adatok szerint a szolgáltatások májusban több mint 14 százalékkal drágultak az egy évvel korábbihoz képest. Ezen belül a belföldi üdülés 26,8, a járműjavítás és -karbantartás 23,1, a taxi 22,2, a lakásjavítás és -karbantartás 19,8%-kal került többe. A kiskereskedelemben már látható a forgalomvisszaesés, mi a helyzet a szolgáltatással foglalkozó vállalkozásoknál?

Ez így van, viszont azt is érdemes megnézni, hogy a friss felmérések szerint a szolgáltatók áremelési szándékai visszaesőben vannak. Mialatt januárban még átlagosan 50 százalék gondolta, hogy tovább kell emelni az árakon, most már csak nagyjából 25 százalék gondolja így. Itt a dinamikát kell figyelni, hiszen ezek bizalmi indikátorok.

Most az látszik, hogy a szolgáltatások területén is befejeződni látszik az áremelési tendencia, csak olyan szinten emelnek árakat, amennyire a költségeik indokolják. Kezd mindenkit megnyugtatni az infláció csökkenő tendenciája.

Nyilván a kb. két százalék mínusz, amit májusra mértek, nem olyan erőteljes visszaesés, de azért a grafikonokból látható, hogy dinamikus csökkenés indul meg az infláció terén, ez pedig magával hozza a különböző iparági szereplők, szolgáltatók megnyugtatását, és kevésbé lesz erőteljes az áremelési szándékuk. Érdemes megjegyezni, hogy a turizmusban ez áthúzódhat az év közepére, sokan nem emelnek árat a főszezon előtt, később még lehet valamennyi drágulás, de az mostanában csapódik le, júniusban.

Ha a mostani állás szerint vezetik be a 2024-es adócsomagot, akkor a jövedéki adó is emelkedni fog az üzemanyagok esetében. Így a számítások szerint 40-41 forinttal fog drágulni az üzemanyag. Ezt gondolom a vállalkozások kénytelenek lesznek áthárítani. Viszont a magyarok legendásan árérzékenyek. Van még tér az áremelésre?

Nyilvánvalóan mindenki áthárítja, amennyire tudja, de ez a versenytől is függ. Vannak olyan szektorok mindenhol a világban, amelyek esetében, ha jön egy pluszköltség, akkor azt automatikusan továbbhárítják a fogyasztókra - ilyenek a monopol helyzetű, vagy állami ágazatok például. De, ahol korrekt, piaci verseny van, ott azért a költségek áthárítása a versenytársaknak a működésétől is függ.

Veszteséget termelni senki nem fog, az biztos. A benyújtott, 2024-es adócsomag szerint január elsejével 40 forinttal fognak drágulni az üzemanyagok, ennek egy része beépül az árakba. A Pénzügyminisztérium szerint a jövedéki adó megemelése uniós előírás, és kötelezettség. Megjegyzem az adóemelésnek a vállalkozói érdekvédelem soha nem tud örülni, mi az adócsökkentést szeretjük, abban hiszünk, hogy annál dinamikusabban, jobban tud működni a gazdaság, minél kisebbek az adók.

A friss adatok szerint továbbra is csökkenő tendenciát mutat a hazai vállalkozások száma. Miről van szó: megtisztulásról vagy csődhullámról?

Én tömeges bezárási hullámot nem érzékelek: egyrészt nagyon sok KATA-s vállalkozás megszűnt tavaly, mert ugye kiüresítette a kormányzat ezt az adónemet. Így ezek a vállalkozások megszűntek, nem kívántak abban a formában működni, amire lehetőségük maradt. Másfelől pedig kevés az új vállalkozás, az idei évben a legtöbben a gazdasági stagnálásban gondolkodnak, mindenki abban érdekelt, hogy a gazdaság - és a piaci szereplők mindegyike - legalább a tavalyi teljesítményét elérje.

De ezt megnövekedett bérek mellett kell megugrani, nincsenek könnyű helyzetben a vállalkozók! Összességében úgy látni, hogy az idei év a kivárásról szól, mindenki a túlélésre játszik, abban bízik, hogy 2024-ben sokkal jobb lesz. Kiszámíthatóbb gazdasági környezettel, kisebb inflációval, kevesebb szektoriális adóval és alacsonyabb kamatkörnyezettel.

Vélhetően az sem könnyíti a vállalkozások helyzetét, hogy az uniós pénzek elapadtak, illetve akinek banki forrásra van szüksége, az csak nagyon magas kamatokon juthat most hozzá.

Valóban nem egyszerű… Ráadásul szerintem uniós forrás idén biztosan nem lesz, csodálkoznék, ha a jövő nyári EU-s és önkormányzati választások előtt megérkeznének a pénzek – és egyre kevesebb olyan hangot hallok, akik azt mondják, hogy mostanában dűlőre fognak jutni a felek.

Szerintem kicsit az EU is játszik a forrásainkkal, de ez már megint olyan, mint a tyúk meg a tojás: nem tudni, ki kezdett előbb hadakozni kivel, de igazából ez engem kevéssé érdekel ahhoz képest, hogy a forrásokra nagy szükség lenne! Ezeknek a pénzeknek egy jelentős része gazdaságfejlesztésre, a KKV-szektort érintő forrás. Nagyon fontos lenne, hogy a cégek hozzájussanak, hiszen a digitalizációtól kezdve a készségfejlesztésen keresztül a hatékonyság fokozásáig számos olyan költséges feladat van, amelyekhez elengedhetetlen a külső segítség. Főképpen, mert ugyan a KKV-k a legkisebb gazdasági szereplők, mégis a magyar munkavállalók 75 százalékát ők foglalkoztatják.

Ami a finanszírozást illeti: én sem gondolom, hogy a mostani piacon számos finanszírozási lehetőségeket találna egy vállalkozó. Egyfelől a bankok sem gondolják komolyan, hogy ha 20-25 százalékos kamatra adnak valakinek kölcsönt, akkor azt bárki vissza tudná (vagy akarná) fizetni, ezért nem is nagyon erőltetik.

Egyetlen járható út van most, hogy a Széchényi Kártya programot gondozó és állami segítséggel működő KAVOSZ-nak továbbra is remek forráslehetőségei vannak, a KKV-k bruttó 5 százalékos kamatkörnyezetben tudnak különféle hitelt igényelni. Ezek ma gyakorlatilag az egyetlen kezelhető költséggel működő kölcsönök.

Az MNB döntéseibe nem tudunk beleszólni, de 20-án lesz a következő kamatdöntő ülés, ahol a várakozásaink szerint ismét 1 százalékkal fogják mérsékelni a most 17 százalékos irányadó kamatlábat, mindezt pedig egészen addig fog így menni, ameddig el nem érjük a 13 százalékos jegybanki alapkamatot, és újra összeér a kettő. Azaz, ősszel lesz realitása annak, hogy az alapkamathoz is hozzányúlnak. Viszont akkor az MNB-nek nagyon óvatosnak kell lenni, hiszen most a magasabb kamaton mozgó egynapos betéti tenderek miatt erős a forint.

Ha ez a jegybanki eszköz eltűnik, akkor a forint árfolyama jelentősen gyengülhet, úgyhogy én azt szoktam tanácsolni a vállalkozásoknak, hogy még most tárazzanak be euróból valamilyen formában, most váltsanak, vagy ne sokat várjanak vele. Mert ahogy megy lejjebb az infláció, és ennek megfelelően a jegybank kamatot fog csökkenteni, akkor a forrópénz el fog menekülni Magyarországról, ami jelenlegi forint vonzerőt alaposan megtépázza.

Várakozásaink szerint idén és a jövő évben még biztosan nem lesz nagyon más eszköz a piacon a KAVOSZ által biztosított lehetőségeken kívül, mert 6-8 százalékos inflációs környezetben sem gondolnám azt, hogy a hitelkamatok 10-12 százalék alá kerülnének, ezek pedig általában kigazdálkodhatatlanok. Egy stabil, jól működő, kb. 5 százalékos GDP-növekedést tudó gazdaságban a 15 százalékos hitelkamat még nagyon magasnak tűnik.

Visszatérve a vendégmunkásokra: a kormány már új szabályozást is készít az EU-n kívülről érkező munkavállalók foglalkoztatására: ennek röviden mi a lényege, és hogyan segíti? Az eddigi szabályokhoz képest ez hogyan segíti a magyar munkavállalók elhelyezkedését?

Még egyszer szeretném leszögezni: a magyar munkavállalók és a harmadik országból érkezők egymásnak abszolút nem konkurenciái. Egyrészt 30 százalékkal drágább EU-n kívülről érkező dolgozót foglalkoztatni, ez egy ökölszabály: az ő kiválasztásuktól kezdve a szállásukon keresztül az utaztatásukig, mindent rendeznie kell a foglalkoztatónak. Például egy repülőjegy a Fülöp-Szigetekről nem olcsó mulatság, és az is beleépül a foglalkoztatás költségeibe.

Emellett még rengeteg egyéb teendő van a kulturális különbségektől kezdve a nyelvi problémákig. Egy foglalkoztató csak abban az esetben vesz igénybe harmadik országbeli munkavállalókat, amennyiben egyáltalán nincs esély arra, hogy ezt megoldja magyar munkavállalókkal. Arról is készültek számítások, hogy egy külföldi nemcsak, hogy nem veszi el a magyarok munkahelyét, hanem egy külföldi dolgozó három magyarnak menti meg a munkahelyét azzal, hogy a munkaerőhiányos környezetben rugalmas és terhelhető munkavégzésükkel segítik a foglalkoztatójukat.

De visszatérve az új törvényre: a magyarok helyzete abszolút semmilyen mértékben nem fog változni, a készülő szabályozás minimálisan megnehezíti a harmadik ország béliek beáramlását, például lerövidíti azt az időt, amit Magyarországon tölthetnek. Maximum két évre, amit meg lehet hosszabbítani egyszer, maximum egy évre. Eddig nem volt kizárva a családegyesítés és a letelepedés, a mostani tervezetben a vendégmunkások már nem kaphatnak letelepedési engedélyt Magyarországon. Gyakorlatilag a munkavégzésre korlátozódik az ő itteni tartózkodásuk, amint véget ér a munkaviszonyuk, a tartózkodási engedélyük is megszűnik, el kell hagyják Magyarország területét.

Jelenleg leggyorsabban a munkaerő-kölcsönzőkön belül is a minősített vállalatok azok, akik könnyítetten és rövidebb idő alatt hozhatnak harmadik országbeli munkavállalókat. Az elmúlt másfél év alapján, bátran mondhatom, hogy bevált ez a forma, mivel arról a húszezer munkavállalóról, akiket ők hoztak be az elmúlt időszakban könnyített keretek között, tudjuk, hogy hol vannak és dolgoznak. Ez egy olyan biztos és szabályozott, ellenőrzött forma, amiről hiszem, hogy részben megoldhatja a gazdaság a munkaerőproblémáit. Továbbá – limitáltsága okán - nem okoz politikai és egyéb társadalmi problémákat, amiket az ellenőrizetlen migráció meghozhat rosszabb esetben. Ez az új törvény kiküszöböli azt, hogy migrációs nyomásként érzékelje bárki azt, hogy ide eljönnek dolgozni harmadik országból érkezők.

Hogy látják, most jellemzően milyen harmadik országokból érkeznek dolgozók Magyarországra? Hányan lehetnek összesen?

Most az egyik legjelentősebb küldőország a Fülöp-Szigetek, amely egy magas reprodukciós rátával rendelkező ország, tehát egyre több fiatal lakos van, és az ő gazdaságuk nem tudja ellátni jelen pillanatban munkával a lakosság jelentős részét. Viszonylag alacsony az életszínvonal, ezért a magyarországi bérek is vonzóak tudnak tenni. Az egyik hivatalos nyelvük az angol, kommunikációs problémák nélkül lehet őket megszólítani. És a filippínóknál van kultúrája annak, hogy más országban dolgoznak, és így látják el a családjukat. Dolgoznak számos más helyen az ázsiai és távol-keleti régióban.

Államilag is támogatott, és államilag nagyon erősen ellenőrzött az ő külföldi munkavállalásuk. Rendkívül szabályozott, ezért is tartja sok mindenki jónak az ottani munkaerőt, ráadásul a fülöp-szigetekiek keresztények, nincsenek akkora kulturális eltérések. Például amikor idejönnek Magyarországra, rögtön igénylik a vasárnapi misét, amit nem könnyű megoldani, hiszen angol nyelvű celebrálást igényel, de megszervezik azok a hazai vállalatok, akiknek ez a munkájuk, hogy ők minél otthonosabban érezzék magukat és jól érezzék magukat a munkaidőn túl is.

De hogy ne csak a Fülöp-szigeteket említsem: vannak mongol munkavállalók, indonézek, vietnámiak. De pár ezer főről van szó egyik nációból sincs annyi ember, ami már megrengetné a magyar munkaerőpiacot. Talán legtöbben az ukrán munkavállalók vannak, kölcsönzöttként nagyjából 40 ezer fő. Ehhez képest Magyarországon most dolgozik 4,7 millió ember. Ha sikerül legyőzni a gátló, nehezítő körülményeket, akkor lehet munkavállalókat hozni Magyarországra, egyelőre eléggé rosszul állunk például munkásszállások tekintetében.

Összességében tehát egy-két százaléknyi külföldiről beszélünk jelen pillanatban a teljes magyar munkaerőpiacon, ami persze nőni fog. De ez – az erősen szabályozott keretek miatt - nem fog problémát okozni.

Fotók: VOSZ