Veszélybe kerülhet a lakáshitelesek egynegyede?

A jegybank egyéb feladatai között a pénzügyi stabilitásért is felelős. Ezen kötelezettségének tett eleget, amikor 2007. januárjában reprezentatív, kérdőíves felmérést készített a hitellel rendelkező háztartások körében. A felmérés célja az volt, hogy megvizsgálja az eladósodott háztartások szerkezeti megoszlását, kockázatosságát, illetve a különféle kedvezőtlen makrogazdasági események banki portfolióminőségre és tőkehelyzetre gyakorolt hatását.

Jelenleg a fő nyomást a magyar háztartások fizetőképességére a 2006-ban bejelentetett stabilizációs program jelenti. A reáljövedelmek csökkenése és ennek következtében az egyéb sokkokkal (pl. árfolyam-leértékelődés,kamatemelkedés) szembeni ellenálló képesség romlása miatt a fizetőképesség fenntarthatósága már középtávon is kérdéses lehet. A romló fizetőképesség a nem teljesítések egyre növekvő számában csapódhat le, melyre a bankok hitelkínálatuk szűkítésével reagálhatnak (hitelezési feltételek szigorítása), aminek következtében a lakossági hitelpiaci dinamika is megtorpanhat, a gazdaság növekedése pedig a csökkenő fogyasztási és beruházási kiadások eredményeként pedig tovább lassulhat.

Lakossági hitelállomány - mi itt a gond?

A háztartási hitelkockázat alakulása a pénzügyi stabilitás egyik kulcseleme. A háztartások eladósodottsága a lakástámogatási programnak és a devizahitelek megjelenésének köszönhetően nagymértékben növekedett az elmúlt 8 esztendőben, bár a hitelállomány rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya még mindig elmarad a nyugat-európai szinttől.

A hitelállományon belül a devizahitelek egyre növekvő részaránya figyelhető meg, amelyeknél az árfolyamkockázat jelent főként rizikót, melyet tovább növel, hogy a hitelesek nagy része nem abban a devizában adósodik el amelyben jövedelmei képződnek.

A háztartási eladósodottság és az ebből fakadó kockázatok mértékének számszerűsítésére alapvetően két fontos mutató áll rendelkezésre: egyrészt a hitelállomány éves rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya (eladósodottság), másrészt a fizetett törlesztőrészletek rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya. Utóbbit törlesztési tehernek nevezik. Ha a háztartási szektor egészét vizsgáljuk, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy míg a hitelállomány éves rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya elmarad a nyugat-európai átlagtól, addig ugyanez már nem igaz törlesztési teher nagyságára.

Ez annyit jelent, hogy míg hitelállomány az éves rendelkezésre álló jövedelem arányában szektorszinten közel 40 százalék, addig a törlesztési teher 10 százalék körüli.

Ha csupán a hitellel rendelkezőket vizsgáljuk, ennél sokkal árnyaltabb képet kapunk. A hitelesek között ugyanis a hitelállomány éves rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya átlagosan 94 százalék, miközben a háztartások jövedelmüknek átlagosan 18 százalékát fordítják hiteltörlesztésre. A kockázatokat tovább növeli, hogy a hitellel rendelkezőknek csak mintegy 18 százaléka rendelkezik pénzügyi megtakarítással, valamint, hogy az eladósodottak körében a hitelállomány a megtakarítások mintegy 7,5 szeresére.

Kik a legveszélyeztetettebbek?

A fiatalok és a Tiszántúlon élők vannak a legnagyobb bajban

A kockázatok mértéke mind a háztartás lakóhelye, mind pedig az egy főre jutó háztartási jövedelem mentén jelentős különbözőséget mutat.