Kelet-Európa a hitelválság kapujában: mi megússzuk?

Kelet-Európát a közgazdászok szerint több oldalról is veszély fenyegeti. Egyik oldalról az inflációs célkövetéses monetáris politikát folytató jegybankok könnyen kamatemeléssel reagálhatnak a felpörögni látszó inflációra, mely egyes országok esetében, így Bulgáriában és Lettországban is kétszámjegyűre duzzadt.

A szigorodó monetáris politika azonban erősen negatív hatással lehet az egyébként is nyitott, külföldi tőkebeáramlás által hajtott gazdaságokra, a gazdasági növekedés visszaesése pedig negatívan befolyásolhatja a devizában eladósodott lakosság jövedelmi viszonyait. Ez a hazai valuták gyengülése esetén könnyen a bedőlt hitelek arányának növekedéséhez vezethet.

A problémákat súlyosbítja, hogy az uniós csatlakozás óta dinamikus növekedést mutató ingatlanpiacok, így Lettországé is, most megtorpanni látszanak. A 2007. márciusáig eltelt egy esztendőben a lett főváros, Riga ingatlanárai 61 százalékkal nőttek, elérve ezzel Berlin árszínvonalát. Az eszeveszett ütem azonban nem bizonyult tarthatónak, májustól megindult az ingatlanárak csökkenése.

Bár nem ilyen mértékben, de a régió többi országa is hasonló problémával küzd, vagy küzdhet a közeljövőben az ingatlanárakat tekintve. Az ingatlanárak nagyobb mértékű esése a jelzáloghitelek mögött álló fedezetállomány értékcsökkenésének veszélyét rejti magában, mely egy laza hitelezési politika esetén akár túlfinanszírozáshoz is vezethet.

Az amerikai jelzáloghitel-piacon történekből látható, hogy egy emelkedő kamatkörnyezetben a fogyasztók a túlfinanszírozott ingatlanokat könnyebben adják fel, sőt sok esetben a fizetés abbahagyása nem csak kényszer, hanem racionális gazdasági döntés.

A keleti-európai piacon működő bankokra ezért most két oldalról is nyomás helyeződik, a magas fizetési mérleghiánnyal rendelkező, feltörekvő országokkal szemben ugyanis megváltozott a korábbi években jellemző befektetői magatartás. Az elmúlt hónapokban lezajlott globális hitelválság a kisebb hozamot ígérő, de biztonságosabb országok felé terelte a befektetőket.

A befektetői bizalomvesztés jelentősen megnövelte a keleti-európai bankok forrásköltségeit, ezek érvényesítése azonban hitelválságba taszíthatja a régióba tartozó országok jelzáloghitel-piacait. Főként akkor, ha a bizalomvesztés egyben a devizák iránti keresletet, és így az árfolyamokat is megtépázza.

Még Lettországnál is rosszabb helyzetben van a világ olajkincsének 3 százalékát birtokló Kazahsztán, ahol kipukkadni látszik a 40 milliárd dolláros hitelezési lufi. Alma-Atában a lakásárak csupán az elmúlt három hónapban 20 százalékkal estek, miközben a piacon tevékenykedő bankok azt tapasztalják, hogy sorra becsukódnak a világ pénzpiacira nyíló ajtók. Ennek oka, hogy Kazahsztán a Standard&Poor's BBB-, tehát a legrosszabb befektetési osztályba minősítette vissza.

Ezt mutatja az is, hogy a legnagyobb hat bank részvény árfolyama július és október között megfeleződött, a kazah jegybanknak pedig 10,7 milliárd dollárnyi pótlólagos likviditást kellett biztosítania ahhoz, hogy a bankok továbbra is működni tudjanak.

Hazánkat az ingatlanpiaci árak stagnálása és a konzervatívnak mondható hitelezési politika óvta meg attól, hogy neve megemlítésre kerüljön a lehetséges kelet-európai subprime válsággal kapcsolatban. Az IMF azonban Magyarországot is a rendkívül nyitott, és ezért érzékeny gazdasággal rendelkező európai országok közé sorolja.

A KSH jelentése szerint az infláció mértéke itthon is eléri a 6,4 százalékot, nem szabad azonban arról elfeledkeznünk, hogy hazánkban jelenleg egy gazdasági stabilizációs program folyik, mely erősíti a befektetői bizalmat. A devizahitelek kamatainak, és így a törlesztőrészletek moderált növekedése azonban csakis akkor válik hosszú távon elkerülhetővé, amennyiben a pénzügyi piacokról eltűnnek a jelenleg alkalmazott kockázati felárak.