"Nem gondoltam kiskoromban, hogy a biztosítási szakmában fogok dolgozni"

Hogyan került Ön a biztosítási szakmába?

Ahogy általában a biztosítási szakmában dolgozó emberek, én sem gondoltam kiskoromban, hogy a biztosítási szakmában fogok dolgozni,. Ez nem az az űrhajós, vagy focista kategória. A rendszerváltás után hét évig Amerikában dolgoztam az FMCG-üzletágban (fast moving consumer goods - gyorsan forgó fogyasztási cikkek) és hazatérve úgy gondoltam: kipróbálom magam egy más iparágban. Így talált rám teljesen véletlenül egy fejvadász, aki belerángatott ebbe a szakmába.

Mikor kötötte az első biztosítását?

Mielőtt a szakmában voltam, voltak azok a természetes biztosításaim, mint mindenkinek: lakásbiztosítás, gépjármű-felelősségbiztosítás. De őszintén szólva korábban nem rendelkeztem személyre szóló biztosítással. Az első, valóban élethelyzetre szabott biztosítást az ágazatba való érkezésem után kötöttem csak meg.

És milyen biztosításokkal rendelkezik most?

Széles körű biztosítási portfólióval rendelkezem. Vannak megtakarítási jellegű biztosításaim, amelyek a nyugdíjas éveimet készítik elő, Ezen felül van biztosításom, mellyel a gyermekeimről gondoskodhatok anyagilag. Továbbá vannak öngondoskodó kockázati biztosításaim széles körben: ha meghalok, megsérülök, vagy épp egészségbiztosításom, ha bármilyen orvosi beavatkozásra lenne szükségem.

Azt hiszem, felkészültem a különböző élethelyzetekre. A biztosítás ugyanis arra nem jó, hogy a károkat megelőzze, mert azok bekövetkeznek, inkább csak a kár enyhítésére. De remélem, hogy a kockázati biztosításaimmal csak a cég profitját növelem, amennyiben nem kell majd igénybe vennem őket.

Hogyan hatott az Union Biztosítóra a válság?

Mint az a 2008-as adatokból is kitűnik, az Union felülteljesítette a piacot, így egyelőre mi közvetlenül nem szenvedünk a válságtól. Egy elég erőteljes növekedési pályán vagyunk, így nálunk nincs létszámleépítés, sőt adott esetben veszünk fel majd új embereket, ha arra van szükség.

A válság rendelkezik pozitív és negatív hatással is a biztosítási szakmára nézve. Egyrészt előhozza az öngondoskodás szerepét mind a lakossági piacon, mind a vállalati vonalon. Ugyanakkor kevesebb az e célra elkölthető jövedelem, ennek a kettősségnek a hatása alatt működik jelenleg a piac. Ennek ellenére nem tapasztalunk nagyobb lemorzsolódást a biztosítások terén, mint a válságot megelőzően, de a piacon - nem nálunk - érezhetően kevesebb az új kötés. Azt viszont észrevettük, hogy a kevesebb pénzért nagyobb küzdelem folyik a szereplők közt, vagyis mindenki igyekszik csökkenteni az árain. Ez végső soron az ügyfeleknek jó.

Az Union biztosító eddig egyedüliként működött Magyarországon a Vienna Insurance Group égisze alatt, most azonban az Erste biztosító is csatlakozott a csoporthoz. Nem rossz a cégnek ez a "belső" konkurencia?

Én nem hinném, hogy ennek negatív hatásai lennének. A két cég önállóan működik a piacon, de az természetesen az Erste bankcsoporttal szorosan együttműködve. Az Erste Biztosító biztosítja az Erste banknak az életbiztosítási, az Union pedig a nem-életbiztosítási termékeket, amiket az Erste bankcsoport forgalmaz. Ilyenek például a munkanélküliségi és keresőképtelenségi biztosítás, a lakás-, és utasbiztosítás, vagy a kgfb. Összességében a Vienna Insurance számára több más országban is bevált már ez a multi-branch módszer, nem hiszem, hogy nekünk emiatt aggódnunk kellene. Hiszem, hogy a két cég közös erőforrásait és tapasztalatait felhasználva mindketten profitálni tudunk az együttműködésből.

PSzÁF, új termékek és a vérengző eb

Mi a véleménye a PSzÁF azon ajánlásokról, mely szerint a biztosítóknak nem kellene osztalékot fizetniük a 2008-as eredményük után, inkább tartalékba kellene helyezni a nyereséget a válság hatásainak kivédésére?

A Vienna Insurance Group tagjainál eddig sem volt jellemző, hogy kivitték a nyereséget külföldre, inkább fejlesztették a céget belőle. Még akkor sem, ha az Union a magyar biztosítási piac egyik legtőkeerősebb biztosítója: a harmadik legmagasabb alaptőkével rendelkezik a biztosítótársaságok és egyesületek között. Azonban én személy szerint úgy vélem, hogy a tulajdonos jogosultsága eldönteni, mi legyen a cég nyereségével. Vannak olyan cégek Magyarországon, melyek fütyülnek a PSzÁF-ajánlásra és kiveszik osztalék formájában a profitot, vannak akik bennhagyják és vannak, akik örülnének, ha profitot érnének el. Azt hiszem, a felügyeletnek kicsit differenciálnia kéne a különböző szereplők között, nem lehet általános tanácsot adni a piacon biztosítással foglalkozó mintegy félszáz cégnek.

Tavaly a második félévben volt egy komoly visszavásárlási roham az egyszeri díjas unit-linked biztosítások területén. Mit tegyen, aki látja a zuhanó hozamokat, és mit tehet, aki nem tudja fizetni a havidíjas biztosítását?

Ez élethelyzet és jövedelmi viszony szempontjából egyénként nagyon különböző lehet. Akinek havidíjas biztosítása van, kérheti a díjmentesítést, amikor az addig felhalmozódott összeg továbbra is kamatozik a számára, illetve kérheti az előrehozott kifizetést is. Amennyiben azonban nem létszükségletű az a pénz, amelyet befektetett, akkor a lehető legrosszabb, ha megszünteti a biztosítását. Hiába vannak rövid távon megingások a piacon, hosszú távon valószínűleg jobb befektetés megtartani a terméket. Az Unionnál egyébként nem is a visszaváltás, hanem az átcsoportosítás volt a jellemző, amikor az ügyfelek kevésbé kockázatos befektetésbe helyezték át a pénzüket. Olyan is volt, aki a válság elején állampapírra váltott át, majd idén tavasszal újra visszahelyezte - immár sokkal kedvezőbb pozícióban - a részvénypiacra a pénzét.

Adott egy család, két gyermekkel, akik biztosítani szeretnék a jövőjüket. Lehet fontossági sorrendet felállítani a biztosítások közt, amelyeket kötniük kéne?

Ez az adott családi élethelyzetétől és vagyoni helyzetétől függ. Ha az embernek gyermeke van, a legfontosabb a róluk való gondoskodás. Ha bármi történik, gondoskodni kell tudni róluk. Ennek egyik módja a biztosítás, de nem az egyetlen módja. Ha a családnak van felhalmozott vagyona, vagy akár a nagyszülők segítenek, akkor egészen más élethelyzetet kell kezelni. Ha a gyermekeken túlléptünk, jön az öngondoskodás: mi van, ha velem valami történik. Ez a kettő persze nyilván összefügg. Nem csak az lehet probléma, ha csökken a jövedelmem, vagy teljesen megszűnik, de az is baj, ha a kiadásaim nőnek. A legjobb, ha a házaspár leül és önmaguk végiggondolják, hogy milyen élethelyzetek fordulhatnak elő az életükben. Ahol hiány lehet, ott érdemes biztosítással lefedni.

Milyen új termékeket hozott elő a válság? Mikre van a legnagyobb igény az ügyfelek körében?

A termékfejlesztések - a sikeres termékfejlesztések - általában az ügyféligények alapján készülnek, különben nagyon gyors életciklust ér meg az adott termék. Amik iránt most a válságos időszakban felmerült az igény, illetve az igény korábban is felmerült, de nem ilyen erővel, azok a munkanélküliségi és keresőképtelenségi biztosítások és általában az öngondoskodási biztosítások. A legelterjedtebb ezek közül 6 vagy 12 hónapra történő védelmet jelent.

Végül egy levezető kérdés: mi volt a legfurcsább ügye a biztosítási pályafutása során?

Amikor a lakásbiztosításunkat bevezettük a piacra, kidolgoztunk egy ebtartó biztosítást. Két héttel az indulás után kaptunk egy biztosítási ajánlatot, amit be is fogadtunk. Két hét múlva bekövetkezett a kár: a kutya átment a szomszédba, és nagyszámú birkát leölt. Hozzátartozik, hogy a szóban forgó állat egy vadászkutya volt, akiről senki nem hitte el, hogy ilyesmire képes lehet. Igazságügyi szakértőt rendeltek ki, aki megállapította: az eb, amíg látja a gazdáját, vadászkutya üzemmódban működik, ám ha a gazdi eltűnik a színről, a kutya teljes pálforduláson megy keresztül és igenis rátámad állatokra, sőt meg is öli őket. Úgyhogy komoly pénzt voltunk kénytelenek kifizetni az eset után.

Van még ilyen biztosítása az Unionnak?

Van, sőt nekem is van kutyám, és nekem is van hasonló biztosításom, bár az én szomszédomban nincs birka.