Dinamikus árazással nyitják a szezont a balatoni szállodák: 30 százalékos is lehet az áremelés idén

Pénzcentrum: Ha jól tudom, nincsenek egész évben nyitva, hanem csak márciustól novemberig, a téli szezonban bezárnak. Volt olyan időszak, amikor kipróbálták a 356 napos nyitvatartást?

Károly Tamás: Volt már a nyolcvanas években, a nyitás környékén ilyen próbálkozás, sőt, tulajdonképpen úgy építették meg, hogy egy téli-nyári, tizenkét hónapos szálloda legyen, hiszen a faházak is fűthetőek.  Jellemzően menedzserváltáskor volt mindig egy-egy próbálkozás, de végülis mindenki hamar elvetette, hiszen a téli költségek óriásiak lennének.

Ön is próbálkozott vele?

Nem, én már nem. Egyelőre nem tartom jó ötletnek, különösen a mostani energiaárak mellett, de nem zárom ki, hogy újra felmerül, hiszen az újabb technológiák akár lehetővé is tehetik.

A több évszakos Balaton programja során évről évre felmerül, hogy rá kellene venni a szolgáltatókat az egész éves nyitvatartásra, és ne csak egy 2,5 hónapos nyári szezonról szóljon a Balaton. A jövő az elképzelések szerint az lenne, hogy az év minden napján lehessen jönni a tó környékére, ez biztosítaná a helyi vállalkozásoknak a túlélést, ezáltal emelkedhetne a színvonal is.

Persze, újra és újra felvetődik ez a kérdéskör, de én azt gondolom, hogy nem kell ebben feltétlenül mindenkinek részt venni vért izzadva. Van bőven olyan szálloda, amelyik kisebb, mint mi, vagy más a struktúrája. Ugye ezt az épületkomplexumot a 80-as években építették, és akkor még meglehetősen nagyvonalúan kezelték a tereket - ezt energiával lekövetni ma már azért nem annyira könnyű. Persze akkor sem volt egyszerű, mi már 40 éve is odafigyeltünk, hogy ne pazaroljuk a villamosenergiát például. Én úgy gondolom, hogy a kisebb, modernebb, újabb építésű szállodák erre a feladatra alkalmasabbak, ahol szűkösebbek a terek, alacsonyabbak a költségek. A lényeg az, hogy a vendég megtalálja a neki megfelelő megoldását.

De ez az éttermekre is igaz: korántsem biztos, hogy minden étteremnek nyitva kell lennie az év 365 napján. Tihanyban konkrétan télen egy darab étterem sem volt nyitva. Voltak persze arra vonatkozó próbálkozások az önkormányzattal karöltve, hogy legalább egy étterem ügyeleti jelleggel a hét minden napján elérhető legyen,  amelyik például nem bérlemény, hanem családi vállalkozás. Meg is valósult az egyik évben, de teljesen felesleges volt, sok esetben egy darab vendég nem volt téli szezonban a hét első három napján. Ez nem fenntartható, személyzetet sem lehet találni ilyen feltételekkel. Szóval szerintem ehhez a koncepcióhoz nem kell minden nyári szereplő, fölösleges is talán. Ha megnézzük az olasz Riviérát, a téli Jesolót például, teljesen kihalt – pont idén februárban jártam ott. Ők sem erőlködnek azon, hogy legyen 12 hónapos a tengerpart. A piac ezt szerintem megoldja.

Itt a szállodában akkor november és március között gyakorlatilag semmi sincs?

Csend van, igen, leszámítva a szilvesztert. Természetesen amikor egy konferencia, továbbképzés, zenés rendezvény érkezik, akkor négy nap alatt újra ki tudunk nyitni, erre is van példa. Talán a fűtés a leggyengébb láncszem, de nem lehetetlen az sem. Ezt azért tudjuk ezt megtenni, mivel a működéshez szükséges kollégák rendelkezésre állnak ez idő alatt is. Az alkalmazottaink egész évben állományban vannak.

Ha jól tudom, nagyjából 200 munkavállaló dolgozik itt a nyári csúcsban, őket tehát a leállás időszakában „megtartják”?

Ebből az említett nagyjából 200 főből kb. 100 munkavállalónk már hosszú ideje, akár évtizedek óta is a szálloda alkalmazásában áll, ők állandó státuszban vannak, azaz határozatlan idejű munkaszerződéssel, úgynevezett éves egyenlőtlen óraelszámolásban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy márciusban kezdünk el dolgozni: ami a csövön kifér. És végig egy meghatározott alapbért kapunk. Ezt szeretik a dolgozók, hiszen nem kell azon aggódniuk a téli hónapokban, hogy honnan lesz betegbiztosításuk, sőt, ha szeretnének, és sok energiájuk van, akkor elmennek Ausztriába a téli időszakra munkát vállalni.

Ez kuriózum, vagy bevett gyakorlat a Balaton körül?

Szerintem nem számít ez bevett gyakorlatnak, talán még két nagy szálloda csinálja rajtunk kívül, akikről tudok, a Marina és az Annabella. De egyszerűen azért alakult így, mert másképp nagyon nehéz lenne megtartani az embereket.

Ez akkor a túlélés receptje lehet mondjuk a jövőben egy Covidhoz hasonló válsághelyzetben?

Igen, mi a Covidot is viszonylag jól át tudtuk így vészelni. Persze nem volt könnyű, mert ugyan energiára, alapanyagokra értelemszerűen nem költöttünk, de közel 100 ember bérét ki kellett fizetnünk a lezárások alatt is. Kényszermegoldásként lefeleztük a juttatások összegét, de egy zokszó nélkül fogadta el ezt a döntést mindenki, hiszen tisztában voltak vele, hogy rendkívüli állapotok vannak. Mint tudjuk, a szektor többi szereplője ennél sokkal rosszabbul járt.

Tehát 100 állandó dolgozójuk van, és akkor nagyjából 100 főt kell a szezon elejét felvenni. Ez mennyire sikeres, mekkora kihívás ez ma egy ekkora szálloda életében?

Azt kell, hogy mondjam, hogy idén nem olyan nehéz, mint azt megszoktuk, mint amilyen 2019-ig volt. Addig vért izzadtunk, gyakran munkaerőközvetítők segítségét is igénybe vettük. Idén azonban pillanatok alatt megvoltunk, és javarészt visszatérőkkel tudtuk feltölteni a helyeket.

De ami még érdekes a létszám változása kapcsán, az hogy a nyitás környékén, nagyjából 40 évvel ezelőtt még ugyanennyi szobát 450 munkavállalóval szolgáltuk ki, ez 2008-ra 220 főre csökkent le. Ebből is jól látszik, hogy folyton átalakult a turizmus. Én például londinerként kerültem ide, akkor még 24-en voltunk ebben a pozícióba. Most hány londiner van ön szerint?

Nulla?

Hát nem nulla, de majdnem. Kettő. Erre szoktam azt mondani, hogy a gurulós bőrönd kinyírta a londiner szakmát, pedig milyen egy szép szakma volt! Abban az időben egyébként tényleg nagyon jól lehetett keresni a borravalókkal, nem véletlen, hogy csak protekcióval lehetett bekerülni. De a takarítók is jóval többen voltak emlékeim szerint, és akkor még ők is tudtak legalább alapszinten németül. Így visszanézve jól látszik, milyen elképesztően nagyvonalúan, már-már pazarlóan bántunk a munkaerővel. A turizmus nagyon sokszor átalakult ebben az elmúlt 36-7-8 évben, amióta én benne vagyok, és nincs más választásunk, alkalmazkodunk hozzá állandóan. Ma már sokkal kevesebb emberrel oldjuk meg ugyanazt a mennyiségű feladatot – errefelé megy a világ.

Az emberek nyilván többet dolgoznak, mint 40 éve, bár az ausztriai síszezon én úgy látom már nem annyira népszerű a kollégáim körében. Ezelőtt pár évvel még tényleg óriási különbség volt a kinti bér, meg az itteni bér között, de mára ebből azért egy tetemes hányad egyszerűen elolvadt, ma már nincsenek akkora különbségek, mint egy évtizede akár. Ennek oka az is, hogy Ausztriában nem volt olyan markáns béremelkedés, mint itthon.

A sajtóban olykor felbukkanó 800 ezres mosogatói bérek, szerintem túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek. Két kollégám most jött haza, mosogattak, 1000 eurót kaptak havonta.  A szakképzettséget igénylő munkáért járó 1400-1500 euró jó pénz persze, de azért sok lemondással jár. Ezek okán is érzek némi visszaáramlást – de ez teljesen szubjektív megállapítás, és a közvetlen tapasztalaton kívül semmi sem támasztja alá. Mindenesetre én ezt látom. Talán ezért is lehet, hogy egy hajszálnyival jobb a helyzet most a munkaerőpiacon.

Ma május 15. van, egy szép hétfői nap: hogy áll a foglaltság, hányan vannak jelen pillanatban az 1500 fős szállodában?

Szerintem most úgy nagyjából 200 fővel megyünk. Ez egy teljesen megszokott, abszolút hétköznapi szám, hétvége várhatóan 500-ra megy fel. De ez még azért mindig az előszezon, ami nagyrészt a rendezvényekről szól, nem az egyéni vendégek vannak túlsúlyban.  

Nyáron már állandó teltházra számítanak?

Igen, amikor az iskolai szünet elindul, akkor szokott fölpörögni igazán itt az élet.

A vendégek mekkora aránya külföldi?

2019-ig azt mondanám, hogy fele-fele volt a magyarok és a külföldiek aránya, azon belül is a németek voltak többségben, illetve sokan érkeztek Csehországból is. De lengyel vendégünk is nagyon sok volt őket a Covid elfújta. A külföldiek mindig is szerették a Balatont, hiszen Magyarország nincs túl messze. Jelenleg ebben a háborús időszakban sem rossz a helyzet, mert ugyan határosak vagyunk Ukrajnával, és ez érzékelhetően befolyásolja a külföldi vendégeket, viszont azért jönnek, mert ha bármi történne, közel van az otthonához: beül az autóba, elindul és 6 óra alatt hazaér. Ám ha elmegy a tengeren túlra, tegyük fel Balira, és kitör egy háború, vagy csak bizonytalanná válik a helyzet, ott nincs kocsi, sőt talán még repülőjárata sem lesz hazafelé. Az emberek biztonságérzetét nem szabad alábecsülni.

Hány százalékkal emelték az árakat idén?

A dinamikus árazás miatt változó az áremelkedés mértéke, 15 és 30 százalék között, szobatípustól, időszaktól függően, az átlag kb. 20 százalék. Minden szálloda nagyjából így korrigálta az árait, nem volt más választásunk, hiszen minden emelkedett, a beszállítói árak és természetesen a béreken is emeltünk, nem csak a kötelező minimálbér-emelés mértékéig, hiszen azért szerencsére jóval fölötte van a bérszínvonal nálunk. Ha nem így lenne, akkor nem lenne ember, aki gondoskodjon a vendégekről, szép tiszta környezetet teremtsen, finom ételeket főzzön, foglalkozzon a gyerekekkel az animációs programokon, és kiszolgálja az igényeket a wellnes részlegen vagy az éttermekben.

A vendégeink elfogadták ezt, hogy ezeknek az árát muszáj megfizetni. Azzal is egyre többen tisztában vannak, hogy ma már dinamikusan áraz szinte minden a szálloda, így aki időben foglalja le az utazását, az kedvezőbb áron jut hozzá.

Ezért is tapasztaltunk idén januárban, februárban, és még márciusban is egy nagyon erős hullámot, ami talán meg is lepett minket. Utána persze beáll ez is egy jellemző szintre, és jönnek most is egész nyárra, és már őszre is a foglalások.

Címlapkép: Club Tihany