Cudar világ jön: ezek a magyar fiatalok lesznek a mostani válság legnagyobb vesztesei

Minden kétséget kizáróan mély nyomott hagyott a 2019 végén megjelenő, Európán és Magyarországon    2020-ban    végigsöprő    Covid19-járvány, amely azóta életünk szinte minden szegmensére   kihat. A járványnak nem csak egészségügyi, gazdasági nyomai vannak, de bizonyos demográfiai eseményekre és folyamatokra gyakorolt hatása is jelentős. Tudásunk erről az időszakról azonban még hiányos, hiszen egyrészt még nem zárult egészen le, valamint bizonyos jelenségeket csak néhány év után tudnak majd értelmezni és értékelni a szakemberek. Ugyanakkor vannak olyan megállapítások, melyeket már biztosan tudhatunk. Ilyen például, hogy egy új generáció jött létre, mely semmiben sem hasonlít a korábbiakra, súlyosan traumatizált, és az alapélménye alapvetően negatív.

A 2020. márciusban Magyarországon is érvénybe lépő járványhelyzet miatti intézkedések kiemelten érintették a gyermekeket, családokat, hiszen számos országban bezártak az iskolák, az óvodák és a kisgyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmények. A gyermekek otthoni felügyelete, sok esetben az oktatása is a  szülőkre  hárult.  A legtöbb ország az otthoni munkavégzésre buzdította a lakosságot (volt, ahol  ezt  szabályozták  is),  ami új helyzet elé állította a szülőket, hiszen korábban  nem  tapasztalt  módon  kellett  a  munkájukat  a  gyermekneveléssel, gyermekgondozással  összeegyeztetni. Ezért egyes országokban külön intézkedéseket hoztak e feladat megkönnyítésére. Mindez persze nem csak a szülőkre pakolt extra terheket, de a fiatalságra is.

Magyarországon március 14-én zártak be az intézmények, és április 27-től biztosítottak ügyeleti rendszerben felügyeletet. Külön támogatást nem hoztak létre ez idő alatt azon szülőknek, akik nem tudták munkájukat otthonról ellátni, és emiatt szorultak volna segítségre a gyermekfelügyelet megoldásában vagy a munkapiaci távolmaradás kompenzálásában. Ugyanakkor azoknál a kisgyermeket nevelő, gyermekgondozási ellátásban részesülő szülőknél, akiknél az ellátás a vészhelyzet alatt véget ért, a jogosultsági időt meghosszabbították - számol be a KSH Demográfiai Portré 2021 című kiadványa.

Az új generáció

De nem csak a szülőket viselte meg anyagilag és pszichikailag ez az elhúzódó és rendkívül bizonytalan időszak, hanem a legfiatalabbakat is. Déri András az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának oktatója és Szabó Andrea az Eötvös Loránd Kutató Hálózat Politikatudományi Intézetének kutatójának közös tanulmánya szerint a 2020–2021. évben

a lakott földrészek mindegyikére kiterjedő, globális Covid19-járvány nyomán egy új generáció kialakulásának folyamata zajlik.

Ők azok, akik a járvány hatásait fiatal, fogékony éveikben élték át, és egy kifejezetten erős mintaként örződik meg bennük, meghatározva egész további életüket. Ezen korosztály számára tehát 2020–2021 olyan időszak lehet, amely az életük vezetésében, a normalitás határainak meghúzásában szakaszhatárt jelenthet: Covid előtti és Covid utáni periódusét – áll a tanulmányban.

Digitális szakadékok

Ugyanakkor mint minden válság, a pandémiai is csak tovább mélyítette a társadalmi szakadékokat, hiszen a fiatalok számára a tudáshoz való hozzáférés lehetősége nagyon különböző volt a digitális oktatás időszakában. Az Ipsos egy korábbi felméréséből tudjuk, hogy bár az internetelérés már 2019-ben is közelített a "közmű jelleghez", a saját digitális eszközök birtoklása nem azonos arányban jellemezte a teljes gyerekpopulációt: a családok anyagi helyzete erős hatással van a gyerekek saját eszközparkjára, a nehezebb sorsú családok harmada nem tud saját készülékeket biztosítani a 8-17 éves gyerekeknek.

2020 tavaszán egyik pillanatról a másikra találtuk magunkat home officeban, a gyermekek pedig a digitális oktatás kellős közepén. Ez a hirtelen döntés azt feltételezte, hogy minden családban van megfelelő sávszélességű internet-hozzáférés, megfelelő mennyiségű és minőségű eszköz, és persze használható digitális tudás. A gyakorlat azonban megmutatta, hogy ez nagyon nincs így.

A gyerekek tanulásának támogatási lehetőségei terén is jelentős esélykülönbségeket mértek társadalmi státusz szerint. Összességében Magyarországon a számítások szerint a fiatalok 25 százaléka kimaradhatott a digitális oktatási szisztémából oly módon, hogy a felzárkóztatásukra és visszaintegrációjukra vajmi kevés esély mutatkozik

 - áll a Generációs kihívás a poszt-Covid időszakban című tanulmányban. Óriási itthon a digitális szakadék, az online tanítás a vidéki Magyarországon sok esetben nem tudott megvalósulni. De ez persze nem csak hazánkban okoz gondot, az OECD valamennyi országában van különbség a nagyvárosi és a kisebb vidéki városok, falvak, tanyák lefedettségében. Az OECD statisztikája 34 ország adatait közölte, hazánk a 24 helyen van a 10 százalékos eltéréssel, ugyanakkor kompetencia terén sem vagyunk az élmezőnyben: a magyar lakosság 23 százaléka digitális analfabéta, 27 százaléka pedig digitálisan alacsonyan képzett. Így a mobiltelefonjukkal mesterien bánó diákok nem tudják maguktól elsajátítani a digitális kompetencia komplex rendszerét, azaz egy részük digitális analfabéta.

EZ IS ÉRDEKELHET

Digitális oktatás: hiába kap a gyerek tabletet, ha a szülő néz rajta pornót

L. Ritók Nórával beszélgettünk az emúlt hónapok tapasztalatairól.

Az ENSZ jelentése szerint a Covid19-járvány a történelem legnagyobb zavarát okozta az oktatási rendszerben. Az iskolák bezárása a világ diákpopulációjának 94, az alacsony és közepes jövedelmű országokban pedig akár 99 százalékát is érintette. A jelentés szerint világszinten körülbelül 23,8 millió gyermek és fiatal a járvány gazdasági hatása miatt lemorzsolódhatott, vagy nem jutott oktatáshoz 2021 folyamán.

A távolléti oktatás még az olyan internetes infrastruktúrát tekintve jól ellátott országban, mint Hollandia vagy Németország, is komoly károkat okozott, felerősítette, és könnyen elképzelhető, hogy végzetesen behozhatatlanná tette a társadalmi rétegek közötti esélykülönbségeket – olvasható a tanulmányban.

Az új generáció

A pandémia érdemben változtatta meg a társadalmi szokásokat, a normalitást, olyan traumatikus folyamatokat indíthatott el, mint például az elmagányosodás, a szorongás, a társadalmi feszültség. Ezeknek hosszú távú hatásai vannak az egész társadalomra, de leginkább a fiatalokra. A pandémia okozta társadalmi feszültségek az egész 10–25 éves korosztályra hatással lehetnek: szabadságjogok korlátozása, a spontaneitás megszűnése, az ifjúsági életszakasz csonkulása, az alapvető kulturális szokások átalakulása és a jövő teljes bizonytalansága őket érintette a legsúlyosabban.

Azonban ez sem egyformán érintette a különböző társadalmi rétegeket, hiszen ezek a folyamatok az alsó társadalmi osztályok leszakadását még drámaibbá tehették, helyzetüket hosszú távon meghatározhatták.

Az alacsonyabb státuszú fiatalok lesznek a Covid legnagyobb vesztesei, ők ugyanis erőforrások híján nem tolhatják el a keresőtevékenység vagy a családalapítás időszakát, így esetükben valószínűleg a szó szoros értelmében csonkuló ifjúságról beszélhetünk.

A felső középosztály fiataljai esetében pedig kulturális szokásrendszerüket, identitásukat és mentális egészségüket befolyásolhatta a pandémia.