Ennyi hiányzik ahhoz, hogy jól élj nyugdíjasként

Nagy Csaba kiemelte, hogy a magyar lakosság nagy része még mindig nincs tisztában azzal, hogy a nyugdíjrendszer jelenlegi állapotában nem lesz fenntartható. Ez egyrészt ott mutatkozik meg, hogy míg ma egy nyugdíjba vonuló munkavállaló a fizetése 80 százalékát kapja meg nyugdíjként, addig ez 30-40 év múlva 20-30 százalékra csökkenhet. Másrészt pedig a fokozatosan, de annál jelentősebb ütemben öregszik a társadalom, amelynek következtében a jövőben egyre kevesebb eltartó jut majd egyre több nyugdíjasra. Ráadásul a magyar termékenységi arányszám a KSH adatai alapján Magyarországon az egyik legalacsonyabb Európában (egyedül Lettország van mögöttünk a sorban), holott ahhoz, hogy egy populáció fenntartható legyen, minimum 2,1-es arányszámnak kellene fennállnia (átlagosan minden országban). Magyarországon ez az arány jelenleg 1,25.

Az ügyvezető igazgató szerint a nyugdíjas éveire készülő lakosság egy része már kezdi felismerni a nyugdíjrendszer problémáinak relevanciáját, és egyre többen döntenek úgy, hogy a jövedelmük egy nagyobb százalékát utalják nyugdíjpénztári számlájukra. Nagy Csaba szerint abban, hogy változás álljon be a lakosság megtakarítási hajlandóságában és fejlődjön a pénzügyi kultúra Magyarországon, kiemelt szerepe van az oktatásnak. Emellett a munkáltatóknak is nagy szerepnek kellene jutnia abban, hogy ösztönözzék munkavállalóikat a nyugdíjcélú megtakarításokban (ebben kulcsfontosságú szerepe lehet a cafeteria rendszer átalakításának).

Nagy Csaba egy piramishoz hasonlította a lakossági megtakarítások fontosságát. Az ábra alapján a biztosítással bezárólag olyan elemeket találunk, amelyek a létbiztonság alapköveinek tekinthetőek, és egyúttal ezek a legolcsóbb elérhető befektetési termékek is (köztük az ÖNYP), míg a vonal feletti részben lévő megtakarítási formák az önmegvalósítást segítik, bár igaz, költségesebb megtakarítási formát is jelentenek.