Sok ezer milliárdos hitelkeret: ez még nem biztos, hogy elég lesz?

A részleteket illetően az IMF egy 15,7 milliárd dolláros (3328,4 milliárd forint) 17 hónapos (2010 tavaszáig szóló) készenléti hitelt nyújt az országnak, ami jóval magasabb a 12-13 milliárd dollár körüli várakozásoknál. Emellett az Európai Unió 8,1 milliárd dolláros (1717,2 milliárd forint) hitelt nyújt, a Világbank pedig 1,3 milliárd dollárral (275,6 milliárd forint) segíti az országot.

Az IMF indoklása szerint az átfogó politikai csomag, amit az ország kidolgozott elősegíti a gazdaság stabilitását és javítja a hosszú távú potenciális növekedési ütemet, de ugyanakkor a csomag helyreállítja a befektetői bizalmat és enyhíti az elmúlt hetek feszültségét a magyar pénzügyi piacokon.

Szigorú feltételeket szabott az IMF: Mi lesz a nyugdíjakkal?

A költségvetés területén kitűzött fontosabb intézkedések csökkentik az állam finanszírozási igényét és biztosítják a hosszú távú adósság fenntarthatóságát. Strauss-Kahn megjegyezte, hogy a határozott magyar intézkedéseknek köszönhetően az ország kivételes szintű forrásokhoz férhet hozzá, a hitelkeret összege ugyanis a magyar IMF-kvóta több mint tízszerese, 1020 százaléka.

A Nemzetközi Valutaalap arra számít, hogy a gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhetően az országban működő pénzintézetek megfelelő finanszírozást fognak nyújtani.

Az ellenzék még mindig tiltakozik

A Fidesz nem szavazza meg a Nemzetközi Valutaalap segítségcsomagját, mert nem a jelentős adócsökkentésen alapul. A Portfolió.hu elemzője szerint azonban nem igazán lehet hatékony egy ilyen program a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági környezetben.

A Fidesz szerint jelentős adócsökkentéssel kellene küzdeni a válság hatásai ellen. Valóban logikusan hangzik, ha egyszer a korábbi kiigazítások nemzetközi összevetésben és az elméleti megfontolások szerint is korszerűtlenek voltak, akkor jöhetne valami más. Az elmúlt évek tapasztalataiból valóban érdemes tanulni, ám az is biztosra vehető, hogy a megoldást nem a Fidesz programja jelenti.

A Fidesz programja hivatalosan a jelentős adócsökkentés gazdaságélénkítő hatásán alapul. Ahhoz nem kell nagyon mélyre ásni, hogy belássuk, nagyon nem mindegy, hogy az adókat, vagy a kiadásokat csökkentjük egy költségvetésben. Ahol az egyik megoldást jelent, ott a másik nem, tehát a Fidesz javaslata így nem igazi program, legfeljebb egy gyors fejre álláshoz elegendő.

Fordítsuk hát ezt le egy olyan programra, amire talán valójában gondol a Fidesz: erőteljes adócsökkentésre és még nagyobb kiadáscsökkentésre egyszerre. Ez a stabilizáció a fenntarthatatlan egyensúlyi pályán mozgó gazdaság számára kedvezőbb eredménnyel kecsegtet, mint a klasszikus restriktív gazdaságpolitika - egy normális globális környezetben. Erősíti a gazdaság versenyképességét, többletteljesítményre motivál, és ezzel ellensúlyozható a belső keresletszűkítés hatása.

Esetünkben azonban nem is a belső keresletszűkítés az igazán nagy, hanem a külső. Ezen nem nagyon segít a drasztikus adócsökkentés sem, a pozitív kínálati hatás igen visszafogott maradhat. Nem lesz kapósabb a munkaerő, nem lesz foglalkoztatás-bővülés sem. A másik oldalon viszont rövid távon nagyobbak lehetnek a veszteségek. A költségvetési transzferek szinte teljes egészében a fogyasztást bővítik, amennyiben ez adócsökkentés segítségével a vállalatokhoz és jövedelemmel rendelkező háztartásokhoz áramlik, jóval nagyobb lesz a pénz megtakarítási hajlandósága. Vagyis a lépés rövid távon a belső kereslet további szűkülésével jár, miközben a másik oldalon alig lesz olyan tényező, ami ezt ellensúlyozná. Ez pedig nagyobb reálgazdasági áldozatot sejtet.

A fenti logika alól egyetlen kibúvót látunk, ha a globális környezet romlásának hatására a belföldi kapacitások jelentős leépítésére szánná el magát a külföldi működőtőke. Azt azonban egyáltalán nem látjuk biztosnak, hogy a globális tőkepiaci válságban a hazai adókörnyezet befolyásolná a multinacionális vállalatok döntéseit.

A Fidesz terveit még egy dolog akadályozza, az egyre romló globális és hazai kilátások. A 300 milliárd forintnyi kiadáscsökkentést már amúgy is meg kell lépni, ehhez kellene további lefaragás, ami az adócsökkentés fedezeteként szolgálhatna.

A jelenlegi helyzetben így nem sok mozgástere van a kormányzatnak. Mérsékelni kell a finanszírozási igényt, hogy a gazdaság sérülékenysége kisebb legyen. Az eddig kiszivárgott, bejelentett elképzelésekkel kapcsolatban három észrevételt tehetünk.

1. Az eddig megfogalmazódott kiadáscsökkentések túlnyomó része ideiglenes jellegű. A MÁV adósságátvállalás halasztása, a 13. havi juttatások egy évre történő felfüggesztése a közszférában egyértelműen ilyen. Afelől sincs kétségünk, hogy a nyugdíjak csökkentésének feloldására legkésőbb a 2010-es választások előtt ígéretet tesz a két nagy parlamenti párt.

2. A tervek szerint a vállalatokat meglehetősen restriktív módon kell megvédeni attól, hogy "elbérezzék" magukat, vagyis hogy a kedvezőtlen környezetben nehogy gondjaik támadjanak a túlzott béremelés miatt. A bérbefagyasztási javaslat helyett kedvezőbb lett volna, hogy egy hosszú távú bérmegállapodás keretében moderált növekedésben állapodnak meg a felek, és a bérköltség túlzott növekedésének kockázatát a munkát terhelő adók kis mértékű csökkentésével kezelik.

3. A reformok közül az adórendszer átalakítását meg lehetne lépni. Hangsúlyozottan: nem általános adócsökkentésről, hanem adóátalakításról van szó. Az végül is mégiscsak árulkodó, hogy kicsivel az uniós adóterhelés alatt van a gazdaságunk, de ehhez 10 százalékponttal magasabb effektív adókulcsokkal, és néha egészen abszurd mértékű marginális rátákkal operálunk.

Ezek a lépések jeleznék a változások szükséges irányát, de figyelembe vennék a jelenlegi globális és hazai környezetből fakadó korlátokat. Aztán ahogy a helyzet javul, lehet tovább lépni - ha addig el nem illan a politikusok bátorsága.