Szorult helyzetben Közép-Kelet-Európa, mindenki érintett!

Egy, a Financial Timesnak nyilatkozó ukrán ingatlanfejlesztő arról panaszkodott, hogy három éve még arra készült gőzerővel, hogy cégét bevezesse a londoni tőzsdére, mivel az ingatlanpiac akkori fejlődésének semmi nem látszott útjában állni, mára azonban az eladások annyira visszaestek, hogy részvényeinek értéke is 97 százalékot zuhant a történelmi csúcsa óta.

De nem csak az ukrán cégeket sújtja a krízis, hiszen Oroszországban is kétszáz milliárd dolláros mentőcsomaggal álltak elő a hatóságok a pénzügyi piac megmentésére, az ukránok most tárgyalnak az Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy 14 milliárd dolláros hitelcsomagról, hazánkat pedig az Európai Központi Bank (ECB) támogat 5 milliárd eurós hitellel.

A válság egyes orosz oligarchák számára hatalmas veszteségeket hozott, másokat ismét csak gazdagabbá tett, így például a nikkel-befektetéseiből vagyont szerzett Mikhail Prokhorovot, aki 500 millió dollárért megszerezte egy orosz bank, a Renaissance Capital részvényeinek felét, mindezt a tavalyi értékének negyedéért.

Mivel az állami beavatkozás szinte elkerülhetetlen az egyes országok pénzügyi intézményeinek kisegítésekor, ez később politikai konfliktusokhoz is vezethet, és társadalmi feszültségeket is szülhet. A munkanélküliség növekedése pedig az olyan országokban vezethet akár a rasszizmus előretöréséhez is, ahol a jelentős a külföldi állampolgárok munkavállalása.

Márpedig az IMF is jóval lassabb gazdasági növekedést prognosztizál Kelet-Közép-Európában az idei 5 százalékos után, jövőre mindössze 3,5 százalékosat.

Míg nyár közepéig legnagyobb aggodalomra a gazdasági túlfűtöttség és így a rendkívül magas infláció adott okot a térségben, mostanára az élelmiszerárak száguldása némileg alábbhagyott, és az olaj ára is csökkent. Ennek ellenére egyes országok még mindig küzdenek a szegények adója ellen, hiszen Oroszországban például még mindig 15 százalék feletti az árszínvonal emelkedés.

A legnagyobb veszélyt most azonban a külső forrásoktól való függés jelenti, hiszen a "fejlődő európai" országokba várhatóan csökkenni fog a külföldi tőkebeáramlás, a tavalyi 394 milliárd dollárról, 2009-re 262 milliárdra, melyen belül leginkább a bankhitelek apadnak igazán.

Ukrajnában ezen kívül az acél árának csökkenése is problémát jelent, hiszen ez a legfőbb exportcikkük, ez pedig a fizetési mérleg egyensúlytalanságát növelheti. A szlovákok számára az autók iránti kereslet jelentheti a legnagyobb érvágást a jövőben.

A csehekkel ellentétben, ahol a helyi kamatok alacsonyak és így a devizahitelek iránti kereslet nem volt jelentős, hazánkban épp ez utóbbi teszi ki a lakossági és vállalati eladósodottság zömét, ami különösen érzékennyé tesz minket a külső sokkoknak. Ugyan ez volt a helyzet a balti államokban is, igaz náluk a pénzügyi nehézségek már jóval a válság kitörése előtt jelentkeztek, így mára recesszió közeli állapotba jutottak.

Ugyanakkor némi öröm lehet az ürömben, hogy a folyó fizetési mérleg valószínűleg helyére billen a jövőben, hiszen a hitelből finanszírozott import csökkenni fog.