A válság miatt növekedhetnek az egyenlőtlenségek

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elemzése szerint az 1990-es évek eleje és a 2000-es évek közepe között a jómódú háztartások teljes jövedelme a legtöbb országban gyorsabban nőtt, mint a rosszabb helyzetben lévőké, s az elmúlt két évtizedben a bérek aránya összességében is visszaszorult a teljes jövedelmen belül. A legjobban és a legrosszabban kereső 10 százalék közötti különbség 70 százalékkal emelkedett.

2007-ben a globális foglalkoztatás harmadával volt magasabb az 1990-es szintnél, így a jelentés megállapítása szerint a tavaly véget ért fellendülés sokkal inkább kedvezett a magas, mint a közepes és alacsony jövedelmű csoportoknak. A jelentés szerint a nagyobb jövedelmi különbségek segíthetik a gazdaságot, azonban a válságot megelőző időszakban már megmutatkoztak annak jelei, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulásának trendje nem tartható fenn.

A jövedelmi egyenlőtlenség egyik fő oka az ILO szerint a pénzügyi globalizáció, amely nem segítette a termelékenység és a foglalkoztatás világszintű bővülését, közben azonban növelte a gazdasági instabilitást. Ennek árát pedig elsősorban az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező csoportok kénytelenek megfizetni.

Korábbi példákból a szervezet kiemelte, hogy a válságok általában jelentős állásvesztéssel járnak, melynek hatásait a legsérülékenyebb csoportok sokáig érzik. A beruházások visszaesése szintén növekvő munkanélküliséggel és ezáltal a jövedelmi különbségek növekedésével jár.

Az egyenlőtlenséget a cégvezetők "teljesítményalapú" javadalmazásának eljterjedése is tovább növelte, mindeközben ez semmilyen hatással nem járt a vállalat teljesítményére. A szakszervezetek alkupozíciójának gyengülése szintén a különbségek növekedését hozta, melyet az adórendszerek is erősítettek.